Áááááá- sikítottak fel Rin és Jaken amikor meglátták, hogy hőn szeretett nagyuruk megsebesült. Hana sem volt rest rögtön a szelemre támadott miután végzett a szellemmel Sesshoumarura nézett. Mikor látta hogy Sesshoumarunak segítség kell, hogy ellássák sebét rögtön Aunra rakta és meghagyta a Jakenek hogy, táborozzanak le és várják, meg míg visszajönnek. Mikor Hana rátalált egy falura leszállt a falu szélén és lesegítette Sesshoumarut. Elindult volna a faluba, ha a falusiak nem jelentek volna meg és szegezték, volna nekik a kardjukat, vasvilláikat.

Mit akarsz szellem - kérdezte az egyik falusi. Hana tudta, ha Sesshoumaru nem kap, ellátást meghal és nem akarta elveszíteni. Ám ekkor egy idős papnő botorkált ki a tömegből, és amikor meglátta Hana arcát tudta, aggódik a szellem miatt, akit a kezében tartott.

Engedjétek be nem fognak minket bántani. Kövess - intett Hanának a papnő. Hana hálásan nézett a papnőre és követte. Mikor egy kunyhóba értek a papnő egy szalmaágyra mutat, hogy oda tegye a szellemet.

Hogy hálálhatnám meg - kérdezte, miután letette Sesshoumarut a szalmaágyra.

Először is kezdhetnénk, azzal hogy elmondod a neved - kezdte a papnő.

Az én nevem Hana, aki az ágyon fekszik Sesshoumaru - mondta Hana.

Az enyém Mira és én ezt a falut védelmezem - mondta a papnő - de egy valamit nem értek te hogy, hogy nem bántottál minket - kérdezte Mira.

Ez egyszerű - kezdte Hana - én egy faluban nevelkedtem és én, ezért soha nem bántanék embert - fejezte be.

Értem - mondta és letérdelt Sesshoumaru elé és bekente a hátán lévő sebét egy krémmel. Miután befejezte kiment, és magára hagyta az aggódó Hannát.

Fel ébredtél - kérdezte Sesshoumaru mosolyogva. Ami egy kicsit meglepte Hanát, mivel olyan rideg szokott lenni.

Igen és te jobban va.. - kérdezte volna Hana ha Sesshoumaru nem tette, volna a szájára a mutató ujját.

Hana én azt… azt… h.... hiszem….beléd…beléd szerettem - mondta ki nehezen Sesshoumaru. Erre Hana elmosolyodott és megcsókolta Sesshoumarut.

Én is - suttogta a fülébe miután elváltak az ajkaik.