18.fejezet

Küzdelem…

- Mit keres itt? - kérdezte a lány.

- Neked kéne tudnod. - vágta rá Inuyasha. Szireisz meglepődött, miközben gyorsan suhanva megindultak.

Sesshoumaru egy rét közepén várt. De amikor megérezte a lány szagát, a eddig változatlan arcára érzelmek ültek ki. Aggódás, szeretett, bizonytalanság. De egy pillanat alatt eltűntek. Inuyasha ért ki előbb az erdőből, előrántotta kardját, és támadott, Sesshoumaru könnyedén elugrott. Szireisz is kiért megint megérezte a Tessaiga erejét, és elkezdte hívni megakarta ölni Sesshoumarut. De csak hirtelen felindulás volt, 10perc múlva úgy is elmúlt volna a gondolata. Elkezdte egyre erősebben hívni a kardot, az engedelmeskedett, kitépődőt Inu kezéből, aki meglepődve állt. Sesshoumaru a kard menetének irányába fordult, és a lányt figyelte. Aki elkapta a kardot, tekintette olyan volt mint Sesé, üres.

Neki támadt, Sesshoumaru előhúzta a Tokijint kivédve a támadást. Szireisz hátra ugrott, majd a földbe vágta a kardot, aminek eredmény sárga villámok lettek, amik a szelem felé tartottak. Ses is belevágta a fölbe a kardot, kék villámok amik megállították a sárgákat majd mind kettő elveszet. Szireisz mint egy kardot úgy használta a Tessaigát. Közben Inuyasha döbbenten figyelt. A szelem soha nem támadott csak védekezett, ez feltűnt a két félszelemnek. Sesshoumaru kezdet ideges lenni. Nem tudta miért de nem tudta megtámadni a lányt, és ez idegesítette valami belülről visszatartotta. Visszaverte a korcs még egy támadását. Szeme pirosba váltott, de nem akart kutyává változni, csak a dühe jött ki így rajta. Elvesztette maga felett az irányítást. Most már semmi nem tartotta vissza, de ahogy megindult a Tokijin legerősebb támadásával, a lány maga elé kapva a Tessaigát kivédte. A kutyaszelem egy erős csapással kiverte a kardot a lány kezéből, Szireisz az ütés erejétől a földre repült, Ses oda ugrott hozzá, felette állt. Kardal leakart csapni, de valami megszólalt benne, nem bírta a lány félt érezte rajta, de zavarta is, hogy tőle fél. Az érzelmek feltámadtak benne. A kardot eltette, a lány közbe nagyon rosszul lett, ami a vállánál volt seb löktetni kezdet. Érezte ahogy értelmes fele más hova szorul a testében. Majd valami átvette rajta az irányítást. Nem látot nem halot semmit, csak érezte hogy feláll. Vadul támad, nem tudja kit de nem is érdekli, meg kell ölnie. Ez az egy érzés dolgozott benne. Közben Inuyasha megsajnálta a lányt, aki szelemé vált szeme vérben izott, szem fogai megnőttek, de vékonyak maradtak. Most már eltudta képzelni magát, amint látta ahogy a lány csak a gyilkolásért küzd. Sesshoumaru megnyugodott, de mindig csak védekezett, majd megragadta a lány kezét, gömbé vált, és egy hegyhez indult, hátha ott lenyugszik. A hegyben volt egy barlang kijárat, berepült gömbként a lányt meg eleresztette. Látszott rajta hogy nagyon küzd, néha szeme visszanyerte a szép barna színt. Szireisz nagy csatában volt benső énjével. Érezte hogy sikerül leküzdenie, a földre rogyott. Szeme és foga szépen visszaváltozott. Sesshoumaru figyelte, és segíteni akart neki. Ő már rég megnyugodott, és szeme sárgába pompázott. Szireisz felnézet kicsit liheget, ki volt fáradva.

- Miért tetted? - kérdezte fájdalommal a szemébe.

- Mit? - kérdezte vissz értetlenül.

- Ott hagytál, mintha egy rongy lennék. Akit akár mikor használhatsz és eldobhatsz. - mondta sírással küszködve.

- Mert. -válaszolta, magának se akarta beismerni de szerette a lányt, de büszkeségén alulinak tartotta hogy egy korcs.

- Mit érzel? - kérdezte. Miközben felállt, és a szelem felé tartott.

- Semmit. - nem nézet a lány szemébe.

- Akor mond a szemembe. - ordította rá, és már előtte állt.

- Túl veszélyes hogy velem legyél. - most már a lány szemét fürkészte.

- Nem érdekel. Nyugodt szível hallok meg ha tudom hogy szeretsz.. - nézet rá, és a szemeibe könny gyűlt.

*

- A te érdekedbe ne. - nem bírta nézni a lányt, ahogy miatta szenved.

- Te mit akarsz? Most légy szelem, és gondolj magadra. - mondta mosolyogva és megcsókolta. Sesshoumaru átölelte és visszacsókolta.

- Légy velem…öröké… - mondta suttogva, és újra megölelte a lányt.

Soha nem akarta elereszteni. Megcsókolta de szemei előtt mintha egy szelem alak ment volna el. Felismerte. Apja volt, amint rámosolyog, és elmegy…egyre jobban elhalványodik. Míg eltűnik. Most már tudta mire célzott Inutaisho. Sokkal erősebbnek érezte magát, tudta hogy a lány szereti, és ez erőt adott neki, még többet mint eddig volt neki. Ő is szerette. De nagyon féltette. Újra és újra megcsókolta.