Inuyasha És Kaleido Star
Inuyasha És Kaleido Star
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
G-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Látogatottság
Indulás: 2006-07-28
 
Inu Extrák
 
Inu Downloads
 
Fanfictions
 
^^^^Okosságok^^^^
 
Versenyek
 
Cursor
 
kód
 
Szinváltós link
 
Érzéki lapozás
 
Jelentkezők a fanfiction versenyre
 
Japán
 
Hyve ruokahalua
 
Énekesek
 
***Do as Infinity***

Dai, Ryo & Tomiko

 

 

 

 

 

Dai Nagano

 

Dai Nagano

 

Tomiko

 

Ryo & Tomiko

 

 

 
Egérkövető
 
Véleményeid
 
A Szereplőkről
 
...::::Happy End::::...
 
Eredeti Dalszövegek
 
Magyar dalszövegek
 
Szireisz és Sesshoumaru
Szireisz és Sesshoumaru : 11-17 fejezet

11-17 fejezet

  2006.08.07. 20:09

---

11.fejezet

Külön…

Szireisz legszívesebben utánuk ment volna, de így is Rin segített fel állni, neki. Jaken magába bosszankodott hogy őt miért nem vitte a nagyúr magával.

A napok lassan vánszorogtak. A félszelem már másnapra felépült, utánuk akart indulni. De Rin miatt nem ment, így vele beszélgettet egész nap. Meg hallgatta ahogy Jaken panaszkodik. Épp Rinel beszélgettet amikor a féreg megjegyezte.

- Miért rád hagyott, minket? Hisz téged egy boszorkány is megver. - Szireiszt elkapta a düh ahogy vissza emlékezett.

- De téged akár meg is tudlak ölni. - majd fejen vágta a szellemet. Így egy púpja lett a fején.

Így ment ez egész nap. Szireisz dühös volt, amiért nem mehet sehova. Így Jakenen töltötte ki a dühét. Nap végére kék zöld volt a féreg. Szireisz nem is tudta hogy miért mérges. „Talán mert itt hagyott a démon? Vagy féltékeny lettem?” - megijedt saját szavain. Szerencsére ételt, azt találtak, ami pár darabtojás volt. Hamar elaludtak. Reggel és a dél ugyanúgy egyhangúan telt. Rin és Szireisz beszélgettet. Majd a fél démon észre vette, amit a kislány nem, egy démon közeledik. Amikor már felakart állni megérezte hogy az Sesshoumaru, ugye oda se fordult. Viszont annak a Kagurának a szagát nem érezte. Ennek már megörült, de nem mutatta ki. Eldöntötte magában, hogy hozzá sem szól a szellemhez, rá sem néz. Amikor halotta a bokrok rezzenését, direkt a másik irányba nézett. Rin viszont amint meglátta Sessut oda futott hozzá. Elkezdet boldogan beszélni neki. A kutyaszellem unott képet vágott, de a kislány tudta hogy figyel. Jaken is oda ment kérdezősködni, megpanaszkodni. Majd váratlanul Sesshoumaru megszólalt.

- Hol van az a ékkőszilánk amit adtam, Jaken? - a szellem figyelte.

- Én...én tőlem az a korcs elvette. - és Szireisz felé mutatót. A démon elindult, a lány fellé. Szireisz még mindig nem nézett felé.

- Hol van? - kérdezte nyugodtan, örült hogy eddig nem idegesítette a félszelem.

A lány még mindig nem nézett rá, és megszólalni sem akart. Sesshoumaru, megragadta a nyakát maga fölé emelte, Szireisz becsukta a szemét. A szellem megszorítódta a nyakát, a lány arca berándult, majd lassan az egyik kezével, egy titkos zsebe nyúlt, ami a gatyáján volt. Kihúzta az ékkő szilánkot, Sessu elengedte, bár nagy készttetést érzet, hogy megölje, de nem tette. Szireisz a földre huppant, fenékkel. Elnézet a démon, mellet, még mindig nem akart ránézni, sem hozzászólni. De az a érzése volt hogy a szellemet nem nagyon érdekli. Már kezdett lemenni a nap, „Ma vagy, vagy holnap újra ember leszek.” -gondolkodott magában. Nézte a szellemet, ahogy leül egy fához, és pihen. Lement a nap. érezte ahogy, átváltozik, megváltoznak a szervei. Rin és Jaken, Aunak dőlve aludtak. A szellem kinyitotta a szemét, ránézett a lányra, majd tovább pihent. Pihent, vagyis egy részben aludt, de éber volt. Már besötétedett a lány nem volt álmos, és unta magát. Felállt gondolta körbe néz. El is indult, már ment egy ideje amikor meglátott egy barlangot. Most csak ember volt, tudta hogy csak nehezen tudja előhozni a tűz képességét, és nem tudja magát megvédeni. De azért elindult, be barlangban, átlépte a küszöbbe és furcsa érzése támadt, félelem, már teljes sötétség honolt. „Jól van ebből ennyi elég volt.” És indult volna kifele, amikor meglátta hogy valami két piros van a levegőbe. Két vörös szellem szem. Gyorsan szaladt kifele, nem tudta hogy kint van, e mert amikor bement az eget sötét felhők takarták el, ezért mind kettő ugyanúgy hatott. Hátra nézett hogy követi e a szellem, de megbotlott valamibe, így háttal földet érkezett, de a feje nem a talajon volt, ha nem valamin, felnézett Sesshoumaru lenéző szemivel találkozott. Gyorsan talpra állt, a szellem most nem őt támadta ha nem a kutyaszellemnek akart egyet oda kapni. De az könnyedén kitért a támadás elől, majd a Tokijint előhúzva egy támadást indított ami, széjjel tépte a szellemet. Szireisz csak nézte, majd elindult magában merengve. Sesshoumaru nem a lány miatt ment oda, ha nem mert megérezte a szellem szagot. Mire vissza ért a táborba a lány már csendesen aludt. Sessu leült a fához ahol eddig ült, majd nézte egy ideig a lányt, végül felületes alvást végzet. Reggel mire a lány felriadt az álmából, már csak Aunt, és a mellette alvókat látta, Sessut sehol. Még csak hajnalodott, de érezte amint vissza változik. Nagy felüdülés volt, jobban látott, szagolt, halott, viszont a kutyaszellem szagát sehol nem érezte. Elindult, hogy legalább a tegnap barlangot újra megnézze. Nem tudta miért de vonzotta a barlang. Megpróbált úgy menni ahogy tegnap, de a barlangot nem látta, egy óráig kereste, majd megérezte a kutyaszellem szagát, össze is futott vele, egy út elágazáson. A szellem rá se nézett, ment tovább. Szireisz már nem bírta ki hogy ne szóljon hozzá.

- Miért nem keltetél fel? - jobb kérdés nem jutott eszébe, a csönd megtöréséhez.

- Minek? - kérdésre kérdéssel válaszolt. Szireisz inkább nem szolt semmit. Nem akart a második szavával már egy vitát kirobbantani.

- És mi jót csináltál két nap alatt?

- Semmi közöd hozzá.

- Te nem tudsz értelmesen válaszolni? - csupán beszélgetni akart a szelemmel.

- Nem.- majd a lányra nézett a jéghideg arany szemeivel. A lány megrémült egy pillanatra és összerezzent a nézéstől. Inkább meg sem szólal.

Szótlanul telt az út többi része. A lány a köveket rugdosta unalmában. Mire vissza értek már mindenki ébren volt. Rin, megörült Sessunak, oda is szaladt hozzá, Jaken bosszankodott, majd Sesshoumaru amint körbe nézett megszólalt:

- Gyerünk! - el is indult, Jaken a kantárt fogta Rin Aun mellet ment, és énekelt. Szireisz meg magában gondolkodva követe a démont.

„egy fa darabba több érzelem van, mint benne. Akkor miért vagyok még mellette? Magam se tudom…áh…” - sóhajtva abba hagyta a gondolatmenetet. De amikor felemelte a fejét, hogy ne a földet bámulja, majd nem neki ütközött a szellemnek, mert az megállt. Épp előtte egy kicsivel. A szellem megfordult, a félszelem megint közel érezte magához, mint amikor megcsókolta, gyorsan megrázta a fejét, és hátrált egy két lépést.

12.fejezet

Újra külön?

- Jaken, Rin, Szireisz. - itt maradtok.

- De Sess…. - kezdte volna Rin.

- Semmi de. - mondta fölényessen a démon. Elindult, ö már a messzibe látott, hogy egy két kilométer és esni fog a hó. „Én aztán itt nem maradok” - gondolkodott a lány- „Vajon meddig működik a szaglása?”

- Jaken. - szólt a féreghez, - Mindjárt vissza jövök.

Elindult, nem a démon után, ha nem be oldalt az erdőbe, amikor ment eleget, és nem érzet semmi szagot, arra fele fordult, amerre a démon elindult, és ő is útnak eredt.

Már elég sokat gyalogolt amikor, furcsa mód havazni kezdet. De folytatta útját, érezte hogy itt már járt a szellem. „Akkor jó úton vagyok” - gondolkodott, miközben nem csak havazott ha nem a szél is fújt, hideg volt, de ment tovább. Majd egy nagy vihar keletkezett, a félszelem megint csak ment tovább, már egy hegyet látott maga előtt majd egy egész hegységet. Szireisz nem érezte Sessu szagát, de a szellem, kutya volt, így már rég tudta hogy követi.

Szireisz meglátott egy befagyott kis tavat, szomjas volt, víznek az is megfelel neki. Oda ment a széléhez, felemelte a lábát, hogy betörje, de a jég keményebb volt, és elcsúszott a lába, végig beeset a tó közepéig. Ahol érezte hogy bereped alatta a jég, felakart állni, de ekkor betört alatta. Érezte ahogy egyre hidegebb lesz, már a vízbe teljesen belemerült. Fel akart úszni, de ahogy tapogatott maga felett, csak jeget érzett, kinyitotta a szemét, és meglátta amit kereset egy kis fény beszűrődés, oda úszott. Közben már érezte alig van benne erő, belekapaszkodott a szélében, de az betört, újra, de ez már megtartotta. Felhúzta magát, ez már a tó széle volt, kilökte magát, de csak félig volt kint, a hóra dőlve. Amikor köhécselni kezdet, kilökte a lábát, majd hasra fordult. Remegett a hidegtől, készült megfordulni, amikor elkezdet kiolvadni a szaglása, halása, és a látása. Hátra fordul amikor meglátta a démont, amint egy fához dőlve ül, és őt figyeli.

- Luxus lett volna segíteni? - kérdezte meg haragosan. De a hangja beleremegett az erő megpróbáltatásba, majd elcsuklott.

- Ostoba, és még szánalmas is vagy. - jegyezte meg, a rideg hangon amin beszélni szokott. Lenézés volt a szemébe. - Mondtam hogy ne gyere. Ha hallgatsz rám, nem kerülsz ilyen helyzetbe, te korcs.

Szireisz nem válaszolt, inkább, remegve felállt, magához szorította a kezét, és elindult, már itt voltak a közelben a hegységek, egy barlangot akart keresni. Sesshoumaru csak nézte a korcsot, nem sajnálta, magának kereste a bajt. Szireisz a fáknak dőlve haladt, érezte ahogy a lábba lassan felmondja a szolgálatot. De meglátott egy barlangot, pont előtte volt. Elérte bent nem volt hó csak pár fadarab meg levél. A félszelem a sarokba tartott, ahogy oda haladt az elé kerülő fákat oda rugdosta, majd a sarokba dőlve leült. Nagyon fázott, és álmos volt, a ruháján már jégcsapok lógtak, megpróbált egy kicsit koncentrálni, és egy kis fadarabot betudott gyújtani ami belobbantotta a többit. Érezte a kéz fején a meleget „Akkor más testrészemen miért nem érzem?” - gondolkodott, majd rájött hogy a ruha csont jeges. Kint tomboló vihar volt, lassan fázva lehúzta magáról a ruháit, majd a tűz mellé dobta. Próbálta minél kisebbre összehúzni magát, nem érezte volna hogy változna, épp ugyanannyira fázott, és egyre álmosabb volt. „Nem szabad elaludnom” - parancsolta magának. De szempillája elnehezedet és lecsukódót. Ugyanolyan hideg volt, és ugyanúgy fázott. Nem akart aludni, de erőt vett rajta.

Sesshoumaru követte a lányt, nem tudta miért, talán szerette nézni ahogy más szenved. „De ostoba” Meglátta ott összekuporodva, „Szánalmas” sajnálta, ö nem fázott, majd levette a prémjét, oda lépett a lányhoz, és rá dobta. A prém pokrócként terült rá.

Sesshoumaru leült a bejárathoz. Ott maradt de nem a lány miatt, csak nem akart viharban tovább menni. Pihent, de fent volt. Pár óra múlva. Érezte ahogy a lány felébred majd meglepődik. Végül felöltözik, majd oda lépked hozzá. Kinyitotta a szemét, és a lány szemét nézte.

*

- Köszönöm. -mondta, majd átadta a démon kezébe palástot. Sesshoumaru nem válaszolt.

A kinti időt figyelte, ami kezdett megnyugodni. Felállt, és elindult a szél vihar alább hagyott, majd megszűnt. A démon most gyorsabban ment a megszokottnál, majd egy széles folyóhoz értek. Könnyedén felugrott és a túlpart ért földet. A félszelem csak bambán nézett. Közben a Sessu már tovább ment. Szireisz hátrált pár lépést majd neki futott és elrugaszkodott, mint egy macska teste megnyúlt keze vízszintesen volt. Földet is úgy ért hogy keze a földön maga előtt, a lába meg behúzva maga alá. Kicsit meglepődött magán, nem hitte volna hogy talajt ér, végül felgyorsított hogy utol érje a szellemet. Amikor már meglátta, kihúzott kardal volt és ellenfele egy átváltozott macska, nézett rá. A szelem neki indult de a macska könnyedén ellépett, majd megütötte a szellemet. Aki földnek csapódott de két lábbon megállt. Szeme vörösesen kezdett el izzani, majd egy lila sugárrá változott fel majd leeset. Egy élő csonka kutyaszellem volt, kétszer nagyobb a macskánál. A cica támadni próbált de Sessu felugrott, majd elkapta a nyakát, amitől a macska a földre esett, majd rálépett. Egyre jobban szorította míg nem, meghalt a macskaszelem. Szireisz megkövülten nézte szóhoz se jutott, épp most ölték meg egy fajtársát, hideg borzalom futott át rajta. A kutya szelem felé fordult, elindult közben vicsorgott. Szireisz félig macska szelem volt, azt érezte a kutya. A lány nyelt egy nagyot, majd Sessu mikor már majdnem a szájába vette, hogy kettéharapja. Szireisz félt, de azért egy tűzörvényt indítót majd bátran neki esett a kutyának kardjával. De a szelemre nem volt hatással a tűz, semmit nem ártott neki, a kardot meg könnyedén kettéharapta. Szireisz a levegőből támadott de a kutya a fejével félre lökte. A hanyou a földnek ment neki, pont a kutya előtt, összeszorult a gyomra, a youkai megint indult megölni, a lány reflekszből a kezét maga elé rántotta. Sesshoumaru szája megállt a levegőbe, majd megrázta a fejét, és elfordult. Megint lila gömbé vált, eltűnt a fehér égben majd becsapódót a lány elé ért földet, de már Sesként állt ott. Szireisz felnézett rá, kicsit csodálkozott, felállt, tartva a távolságot a szellemtől. A kutya szelem elindult, amerre a halott macska szelem feküdt, majd a bundájába túrt, és egy bolhát szorítót az ujjai között.

*

- Te meg? - kérdezte összehúzott szemel.

- Én…én csak eltévedtem. - válaszolta ártatlan arccal.

- Mit akarsz? - kicsit összenyomta.

- Én tudom hogy a karod keresed. - válaszolta már komolyan. - Nem tudod megtalálni.

- Mert? - érdeklődött.

- Jégbe van fagyva nem érzed majd meg az illatát. Viszont megtudod találni, méreg csíkok vannak rajta, így fegyver… - majd elillant.

Sesshoumaru rájött mire célzott a bolha. Gyors volt Szireisznek nem sok ideje volt gondolkodni, de kivédte elég gyengén csinálta a szelem, a félszelem elirányította az erő korbácst, más irányba.

- Ez miért volt? - kérdezte meg dühösen. Oda futott a szelem mellé, aki nem akart válaszolni. - Jól van. - mondta elég, rossz napja volt, nem akart még a szelem miatt is ideges lenni.

Csendben mentek Szireisz és Sesshoumaru is magába gondolkodott, már mentek egy jó ideje. A félszelem furcsa ember szagot érzet. Sesshoumaru is érezte de nem érdekelte. Elmentek egy barlang előtt amiből gőz jött ki. Szireisz megérezte a meleget, ellépet a szelem mellől, és bement. „Majd felhózom addig megfürdök a jó meleg vízben” - örvendezett magában. A démon érezte hogy eltűnik, de folytatta lassú nyugodt útját, majd egy sziklára leült. Pihennie kellet, még ha nem is ismerte be magának, de kifáradt az átváltozásban. A lány közben meglátta a kis tavat, ami olyan tiszta volt, hogy átlehetet látni rajta, viszont minden pára volt. Levette ruháit, és lassan bele ment a meleg vízbe először égette a testét, lassan de megszokta. Hangokat halott, figyelt majd rájött hogy két lány beszélget. Nagy levegőt vett majd a víz alá merült. A lányok megálltak a víz előtt, a félszelem kidugta a fejét, és őket figyelte a pára felhőn keresztül.

- Én…már láttalak titeket. - mondta gondolkodva. - Amikor azzal a fél szellemmel küzdöttem.

- Igen. Én is emlékszem. - mondta Kagome. - Én Kagome vagyok. -mutatkozott be.

- Szireisz. - bólintott a lány.

- Sango. -mondta a másik, ember.

- Esetleg, nem zavar, ha mi is jövünk fürdeni? -kérdezte meg Kagome.

- Persze hogy nem. - mosolyodott el a lány.

Kagome, és Sango is levetkőzött, és bement a vízbe. Először forrónak találták, majd ők is beleszoktak. Beszélgettek és nevetgéltek, míg nem Sessshoumarura terelődött a téma.

- Hogy, hogy még élsz? - kérdezte meglepődve Kagome.

- Már meghaltam párszor. De mindig újra élesztett, legalábbis a kard. -

- És miért vagy még mellette ha már megölt? - Sango nagyon élvezte a fürdött.

- Tartozom neki. -mondta szomorúan.

- Mivel? És miért? - Kagomét érdekelte a dolog.

- Igaz hogy megölt, de meg is mentett. A népem hagyományai szerint, addig kell szolgálnom még vissza nem szolgálom, az életem. - most gondolkodott, el először igazán ezen. - Sajnálom nekem most mennem kell. - őszintén sajnálta. Jól elbeszélgetett velük.

Kiszállt, majd a ruháját kezdte el venni. Kagome nézte hogy mennyire szakadt az a ruha nevezetű rongy. Emlékezett hogy amit ruha Kaede adott neki, az még mindig valahol a táskájába van.

- Várj! - szólt az elmenő lány után. - Nem szeretnél valami új ruhát? -kérdezte kedves mosollyal az arcán. Majd a táskájába kezdet kutakodni és kivett egy fehér inget, meg egy piros gatyát. Átnyújtotta a meglepődött lánynak.

- Köszönöm. - szólt meghatódva, de vídámúl.

- Á, semmiség. - mondta Kagome, és vissza ment a vízbe.

- Sziasztok! - mondta a lány kezében volt a ruha. Úgy indult el a lemenő napban keresni Sesshoumarut.

A szelem szagát, csak a földön érezte. Elindult gyorsabban, érezte hogy a szelem egyre közelebb lesz. Már látta a távolban, viszont ahol a szelem állt, ott nem volt hó. A felhőket nézte, amik már nem voltak annyira borúsak. Talpa alatt sem volt már hó, és utol érte a nagy kutya szellemet.

- Csak eddig jutottál? - kérdezte meglepődve, de gúnyos vigyorral az arcán. A szelem nem felelt. - Jellemző.

Ezzel be is zárult az egy személyes beszélgetés. Szireisz még mindig a kezében fogta a ruhát, egy csepp eső eset ár. Egyre több, míg nem zuhogni kezdet, nem látta hogy a démon meglepődött volna, viszont a legközelebbi barlanghoz tartott. Bementek Ses a bejáratnál leült, vele szembe a lány valamivel beljebb. Fáradt volt, a ruhát letette maga mellé, aludni próbált de nem tudott a vihartól. Most fürdött de újra sáros volt, az esőtől. Lassan magában gondolkozva elaludt. Reggel a szellem rideg hangjára kelt, az eső még mindig cseppeget de már nem annyira mint tegnap. Felállt és követte a szellemet.

- Hova megyünk? - kérdezte meg még kicsit álmosan.

- Valahova. - közömbösség volt a hangjában, nem volt benne biztos hogy a lány megérzi a kezét.

- De jó úti cél. - sajnos az élt nem tudta kivenni belőle. Így csak egy gonosz pillantást kapott a szellemtől.

Megint csöndben haladtak Szireisz a köveket és a pórt rugdalta maga előtt. Sesshoumaru háta mögött lépkedet, nagyon pocsolyás részen mentek. A félszelem nem vette észre hogy Sesshoumaru megállt, így egyenesen neki ment, és hátra esett egyenesen a sárba. A youkai megfordult egy metsző pillantás kíséretében megkérdezte:

- Nem nézel magad elé? - mindezt lenéző szánalommal a szemében. Most a lány nem válaszolt.

*

Csak felállt, megint teljesen víz és kosz volt. Utálta a vizet de azt még jobban ha koszos, és büdös, pedig most megint mind kettőt élvezhette. Lassan haladtak egész nap, egyik sem szólt a másikhoz. Szireisz azt várta hogy majd a démon beszélgetést kezdeményez, Sesshoumaru nem valami beszédes fajta, így nem nagyon szólalt meg. Már kezdet beesteledni, egy szép és tiszta tisztásra értek, aminél volt egy tó, egy szikla, és körülötte erdő. Sesshoumaru a sziklának támaszkodott, a tóval ellentétes irányban, az eget bámulta. Szireisz meg a sártól és a többi kosztól ami ráragadt már egyszerűen undorodott, most hogy végig nézett magán….rosszabb volt mint egy kis gyerek aki egész nap játszott. A ruhája már csak darabokban lógott rajta, volt egy része az útnak ahol jöttek, ami még jobban össze szabdalta a ruhaneműit. De ahogy nézte azokra is ráférne egy mosás, így ruhástul elindult a vízbe. Lassan sétált bele, majd amikor benne volt, hátulról figyelte a szelemet. Meg se mozdult, már félt hogy csak egy bábu lett, levegőt se látta venni. Levette a ruháit és elkezdte kimosni, a felsőjével kezdte közben hagyta hogy az alsó része szabadon úszkáljon. Az ing tele volt vérrel, elkezdte összedörzsölni két oldalát, de csak azt érte el, hogy egy nagyobb szakadás lett az egészen. Erre már kicsit dühbe jött, véletlen amikor jobban meghúzta két felé szakadt, ekkora már majd nem rombolt dühébe, de csak a ruha volt a kezébe, azt meg még egy rántással el negyedelte. Kidobta a fűre, gondolta az alsó részel több szerencséje lesz, utána nyúlt, majd lassan most már finombabban elkezdte kimosni, de meg volt szakadva rajta egy száll, Szireisz ideges lett és rántott a gatyán egyet figyelmetlenségből… ez a rész és több darabban került földre. A félszelem oda úszott a tó széléhez, kezét kitette és kikönyökölt, majd rátette fejét. Azon gondolkodott most mit fog csinálni, ruhája nincs vagyis van jutott eszébe, a barlangnál hagyta, az elég hosszú út.

- Indulunk. -szólalt meg váratlanul a szelem, kiverve az épp gondolatokat a lány fejéből. A démon útnak is indult, majd pár lépés után rájött hogy a lány még meg sem mozdult. Gyors volt ott állt előtte. - Gyere! - mondta kicsit dühösen.

- Nem tudok. - válaszolta halkan. Sesshoumaru nyugodt maradt.

- Mert?

- Nincs ruhám. - szégyellte hogy ennyire béna volt, ezért csak a szelem lábát nézte, ami szem magasságba volt neki.

- Na és? - kérdezte unott képpel. Nem nagyon tetszet neki hogy még nem indultak el.

- Nem fogok innen kijönni meztelenül. - mondta már kicsit dühösen.

- Nem érdekelsz korcs. - mondta már ő is kicsit ingerülten. - Most megyünk. - határozott volt, majd a keveréket nézte aki még mindig nem mozdult.

- Nem fogok kijönni innen. Van ruha amit egy embertől kaptam, csak a barlangba hagytam.

- Akkor miért nem indultál már megkeresni? - szúrós szemmel nézett a lányra.

- Mondtam hogy nem jövök ki innen. - határozott volt a hangja. Sesshoumarut nagyon dühítette próbálta nem kimutatni, mert most már kellet neki a félszelem.

- Az egész erdőben nincs egy árva lélek sem. - mondta egy két perc koncentráció után. - Én meg már úgy is láttalak. És nem érdekel egy korcs. - mondta lenézően.

- Engem meg nem érdekel mit mondasz, nem jövök ki innen. - makacs volt, felnézett a szelemre akinek szeme mintha átakart volna váltani, most vette észre először a dühöt a démon szemébe.

- Akkor megöllek.- mondta most már rideg nyugodtsággal. Felemelte a lány cafat ruháit és oda dobta neki. - 10percet várok. Utána indulok. Ha akkor is itt leszel, megöllek. - majd elfordult és vissza ült a sziklához, nem volt kedvére a várakozás

„Milyen kedves” gondolta magában. Egy elég fura ötlet jutott eszébe, elkezdte a ruhákat, össze csomózni. Az ingből csinált egy melltartó takarású, felsőt. A gatyából, meg egy miniszoknyát. Végig nézet művén, majd elkomorodott, „nem baj pár percre megteszi” felvette majd elindult a barlanghoz. Egyre gyorsabban haladt a sötétben, nem szerette az éjszakát, minden bokor csörgésre felfigyelt, minden bagoly huhogásra összeszorult a gyomra. Elérte a barlangot, gyorsan megkereste a ruhát, és átvette. Nem éppen tetszet neki a fehér ing, és piros bő gatya. De hát ez volt. Vissza indult a szelemhez, ha ő a közelében volt, nem nagyon félt az árnyaktól, amik a fák között húzódtak. Nagy súly eset le a szívéről, amikor vissza ért még látta szelemet „Szóval nem hagyott itt” hálás volt nagyon ezért a kis gesztusért. A démon nem nézett rá, csak felállt, és elindult. Szireisz vakon és szótlanul követte. Most lusta volt megkérdezni hova mennek, tudta a választ, vagyis az nem válasz volt ha nem hallgatás. Megint az árnyakat a szagokat, a hangokat figyelte, de most nem zavarták annyira. Most valahogy nem érdekelték, tudta hogy a démon mellet nem lehet bántódása, vagyis lehet de az a démonon múlik, és most ő gyorsabb lenne, hamarabb indítana tűzzel. Tele volt erővel, meg bátorsággal, és most furcsán nem volt álmos sem. Csak azt nem tudta hogy miért tart a szelemmel. Mélyen gondolataiba merült, amiben a szelemmel töltöttöt időt mérte fel, maga elé bambult, nem nagyon figyelt semmit másra csak a gondolataira. Átgondolt minden részlet ami vele és a démonnal közös volt, majd meglepte mennyire részletesen emlékszik rá, pedig eddig nem volt valami hosszú távú a memóriája. Érezte hogy valami megérinti, megrázta a fejét és megint a valóságba volt. Látta hogy a szelem kinyújtott kezének ment neki, hátrált egykét lépést.

13.fejezet

Kedvesség…

Figyelte a Sesshoumarut aki a bokrokat nézte, majd rápillantott. Látta a lány, hogy valamit mondani akar, de végül nem mondta ki. A félszelem is elkezdte figyelni az érzékszerveire. De még mielőtt, valamire is figyelhetett volna, valami nagy szörny lépett ki a fák árnyékából. Sokkal magasabb volt náluk, vagy 7méter, robosztus test alkatú. Két vörös szeme volt, két szarv a fején, és egy bivalyra hasonlított, csak két lábbon állt, inkább egy bika medve keverékre. De a fél macska nem tudta rendesen végig mérni, Ses már az égben volt az erőkorbáccsal támadta a szelemet, aki nagy bárdjával könnyedén hárított, majd egy jól irányzott ütéssel ellökte a szelemet, a lány csak ledöbbenve állt ott, nem hitte hogy a következő csapás ami egyenesen felé tartott, neki szól. Még ideje se volt átgondolni, de lábai hátrébb lökték, aminek hatására nem vágták félbe de nem volt elég nagy hátra esés így még meg vágta jobb válttól, a bal csípőjéig. Most már hátra eset, kezét a sebre szorította, majd látta hogy Ses most már előhúzta a Tokijint. De a szelem nem törődőt a démonnal, most elsöpörte a lányt az útból aki egy fának ütközött, egy érdekes fának. Vállába szúródott egy vastag ág, de letört és a lány így a földre érdekezett. Ha nem lett volna a két seb most rajta, és a saját kardja lenne nála, elbánna a szelemmel, de felkészületlenül érte az egész. Sesshoumaru egy csapást mért a szelemre a Tokijinnel ami levágta a kezét. A idegen most már a kutyaszelemet támadta, de csak egy kézzel csapkodott, a démon könnyedén kikerült minden támadást, majd a szelem egyik óvatlan pillanatába, újra lecsapott, a szelem feje leeset. Az egész teste és vele együtt a kardja is elporladt. A szelem oda lépkedett a lányhoz, a kardját nem tette el figyelte ahogy a lány, vérzik. „Szánalmas és még ostoba is.” Gondolta magában majd olyat érzet amit még nem soha életében. Szánalmat, és sajnálatot. Már emelte a Tokijint hogy megölje, de a lány nagy fájdalmak közt megszólalt, és mélyen a szelem szemébe nézett, nagyot nyelt előtt.

- Ne ölj meg. - nem könyörögve mondta, inkább határozottan parancsként. - Felépülök.

A szelem látta a szemébe a fájdalmat, és a határozottságot. Eltette kardját, „Szenvedjen ha akar” figyelte ahogy a lány próbál felállni, sikerült is neki, de amikor kiakart egyenesedni, és a szelemre eset, benne kapaszkodott, meg. Kezét a vállára tette, így próbálva kicsit kiegyensúlyozni magát, egyre erősebben vágott bele egy szúrás érzése a vállába, ahol egy vágás, és egy átszúródott bot is volt. Nem bírta tovább a fájdalmat és elájult. Közben Sesshoumaru meglepődve álldogált, amikor érezte hogy a lány elkezdet csúszni, mielőtt még eleset volna, megszorította a hátát, amitől, az átkarolva őt, úgy maradt. Sesshoumaru tudta hogy élt, de elgondolkozott azon hogy nem lenne e inkább megölni majd újra éleszteni -e jobb. Majd megint felcsendült a hang, és amit a lány mondott. Ez még nem volt neki indok, majd valami furcsa érzés kerítette hatalmába, a fával kapcsolatosan, a lányt a hátára dobta. Tudta hogy a közelben lakik egy boszorkány, aki tartozik neki. Elindult abba az irányba ahol sejtette. Nem érezte hogy a félszelem nehéz lenne, könnyedén a vállára dobva ment. Nem volt hosszú út, megtalálta a boszorkány házát. Egy nagy négyzet alakú nádból készített kis házikó volt. Sesshoumaru felé tartott amikor meglátta a boszorkányt az ajtóban. Fehér haja volt, arca ráncos, de tekintettébe bölcsesség volt, ruhája egyszerű kimono. Szeme kék volt, kiszúrta Sesshoumarut.

- Te meg mit keresel itt? - köszöntette. - oh… - látta meg az eszméletlen lányt a vállán, démon már ott állt az ajtóban.

- Gyógyítsd meg. - majd bement és az ágynak nevezhető, száraz fűből csinált kupacba tette a lányt. Ő leült a szembe lévő sarokba. A boszorkány csak most lépkedett be a szóbábba.

- Mi történt vele? És neked is jó napot. - tette hozzá, oda lépkedet a lányhoz. - Ez a ág, - ragadta meg fa maradványit, kihúzta a lány vállából. - Ugye tudod hogy a legjobb helyre hoztad? - a démonra nézet, majd a szembe lévő sarokban volt egy vödör benne egy rongy, a boszi csettintet egyet és már a kezében volt a rongy.

- Gondoltam hogy megtudod gyógyítani. - már csukott szemmel beszélt.

- Hogy van egy korcs a társaságodban? - közbe Szireisz ingjét vette le. Neki kezdett a seb ki tisztásába.

- Ne kérdez. - nézett egy pillanatra a boszorkányra majd elfordította a tekintettét, és lehunyta a szemét. A boszi ki tisztította újra csettintet, most kötszer teremt a kezébe.

*

Szireisz arra kelt hogy valami a vállába nyíllal, felrándult, fél ülésben volt és balkezével a jobb vállához kapott. Látta hogy az egész felső teste be van kötözve, következő különös érzés a fekhely volt, majd a szobába is körbe nézett, meglátta a szelemet a szembe lévő sarokba. Akinek be volt csukva a szeme.

- Te, - nézett rá, és várta hogy a szelem figyeljen. - Nem öltél meg? - kérdezte meglepődve felhúzott szemöldökkel. A szelem kinyitotta a szemét, majd a lányra nézett, az semmit nem tudott kiolvasni a szemekből.

- Lett volna értelme? - kérdezett vissza, nem akart magyarázkodni. Megteszi azt majd a boszorkány aki most lépet a szobába, elégedetten a lányra nézett.

- Jobban érzed magad? - kérdezte egy kedves mosolyt, kipréselve a ráncai körül.

- Ig…igen… - dadogta, nem tudta ki a boszorkány.

- Akkor nekem itt már semmi dolgom. - nézett a szelemre. Aki ránézett, mosolyában nem éppen kedvesség volt.

A boszorka gyorsan kiment majd eltűnt. Szireisz a démonra nézett hogy legalább egy keveset mondjon neki, a történtekről, de az még válaszolni sem akart. Felállt, az ajtóhoz közelített, indulni akart. A félszelem tudta mit akar, lassan megpróbált felállni, de vissza eset a kutyaszelem figyelte, a keveréknek végül sikerült felállnia hogy egy kiálló, polcban kapaszkodott meg. De egy idő után már biztosan állt a lábán. Sesshoumaru belül megnyugodott hogy a lány jól van. Elindult kifele, a lány követte. De ahogy kilépett az ajtón a friss levegőtől megszédült. Legalábbis azt mondta magánnak attól van. Elkezdte a szemét törölgetni mert egyre homályosabban látott, közben a szelem már messzebb volt. Vissza fordult, és türelmetlenül a lányra nézett, aki egy kicsit gyorsított de csak jobban szédült émelygett, és még a feje is fájt. Nem bírta tovább követni a démont mert elszédült, és berogyott a térde szemét becsukta, úgy érezte mindjárt hányni fog. Közben Sesshoumaru érezte hogy a lánynak baja van. Megállt, látta hogy a lány csak egy két lépéssel van messzebb. Várta hogy az kinyitja a szemét. Szireisz úgy érezte hogy nagyon fáradt, mindene fájt, majd nem eldőlt, kinyitotta a szemét, és felnézett oda ahol a démont remélte. De megijedt mert valami medveszelem állt a helyébe. Bár mennyire szenvedett ijedtében hátra eset. Furcsa volt neki mert mintha az egész lila ködben lett volna. Meresztette a szemét, hogy hátha csak a képzelete játszik vele, de a szelem most már közeledett hozzá. Nem félt, de azért felállt, és hátrált ahogy a szelem közelebb lépet hozzá. Sesshoumaru kezdet dühös lenni, hogy megint a lány miatt állnak. Szireisz elkezdet hallani, de csak egy hangot mintha a medveszelem beszélt volna neki, de amikor kezdte megérteni elszörnyedt, és elkezdett félni, csak egyre közeledett a szelem. Hátrált volna, de akkor neki ütközött a háta egy fának, és a démon csak közeledett. Sesshoumaru nem tudta mi baja a lánynak, még nem mondott semmit. Érezte ahogy a lány retteg csak nem tudta mitől, ennyire félni még a halála előtt se látta. A félszelem felnézett, abba a szempárba ami előtte állt meg beszorítva egy fához. Még mindig halotta beszélni, próbált urá lenni a rémületén és a félelmén de nem tudott, szíve egyre hevesebben vert, és szabadulni akart, de nem tudott a medve szelemtől. Már könnycseppek jelentek meg az arcán. Sesshoumaru nem tudta mi baja, majd esszébe jutott amit a boszi mondott a „mellék hatások” Hallucináció, és teljes szelemé válás. „Meg kell keresnem a boszorkányt.” Gondolkozott magában, tudta miért segít a lányon hogy az megtalálja a kezét. „De őt nem hagyhatom itt.” Megragadta a lány csuklóját, és vissza indult a házba. Húzta maga után, de az megpróbálta kitépni a kezét, majd elesett, a démon megfordult, látta hogy a lányon megint a fájdalom van. Szireisz érezte amint valami kőd száll fel róla. Nem nagyon tudta mi történt, sejtett valamit, majd kitisztul a kép. „A medve szelem nem létezett. Sesshoumaru volt. De nem ő beszélt.” Eszmélt rá, majd a szelemre nézett bűn meg bánóan. Aki eleresztette a csuklóját. Cél irányba fordult, felfelé a hegynek ahol megint eset a hó. A lány követte. Szireisz elég lassan mozgott, a démon már jócskán lehagyta. Ki volt fáradva, még a hó is nehezítette az útját, bár elégé fárasztotta hogy meredeken mennek. Eltűnt a szeme elől a démon…egy pillanatra megijedt de ahogy nézte látta hogy a felhők takarásában véget ér a felfele vezető út. Pár lépés mondta magában, már rosszul vette a levegőt, épp felért volna, amikor elkapta a szédülés, egy kiálló faágban kapaszkodott, meg. Felhúzta magát, majd megállt a szélnél, beleszagolt a levegő hátha érzi a szelem szagát, hogy legalább az tudja merre induljon el. Megérezte, azt is hogy megállt, felállt, és gyorsan elindult a szag irányába. Mire odaért teljesen ki volt, hegyen voltak a pára tartalom meg nagy, a torka teljesen szára volt. Látta hogy a démon egy fának dőlve pihen, valami furcsát érzet, nem démont ha nem valami mást. Mintha valami a lelkében szólni akarna hozzá, Sesshoumaru egy nagy barlang előtt ült. A félszelem elindult a barlang felé, onnan jött ez az egész, kíváncsi volt rá, már előtte volt 7lépéssel, amikor a lelkében egyre erősebb lett a hívás. Sesshoumaru ezt nem érezte figyelte a lányt, majd egy apró reccsenést halott, látta hogy amin a korcs van egy tó, hóval befedve, de a reccsenés nem a lány alól jött ha nem mellől. A kutyaszelem nagyon jó megfigyelő volt.

- Én eljönnék onnan. - szólt a lánynak, kinyitva a szemét.

- Mert? - gyanakvó arcot vágott. Nem tudott másra figyelni csak a hívó hangra. -

14.fejezet

A fegyver…

Most…be kell mennem. - mondta a démonnak és sietve megtette a pár lépést, és bement.

A szelem csodálkozva nézett, felállt, és suhanva követte, tudta hogy a lány a karját érezte meg. A félszelem tudta hogy a démon utána jött de most nem tudott másra figyelni, valami húzta, ő meg engedelmesen ment. Ahogy Ses a mellé lépet, az egész varázs abba maradt, a lány mintha egy kábulatból ébredt volna, a szelemre nézett, furcsállta az egészet. Elkezdet egyre beljebb menni, a démon csak állt és figyelte, a lány érezte hogy visszatér az érzés, ment még egy két lépést, majd lenézett. A szája elé kapott, és hátrált egy két lépést, majd érdeklődve újra közel lépet a jégtömbhöz, Sesshoumaru már ott állt mellette, és elégedetten nézett, a tömbhöz lépet, előrántva az erőkorbácsát, könnyedén ketté vágta. A Kezéről leestek az utolsó maradványai is a jégnek, a félszelem közbe megkövülten figyelt. A kutyaszelem előhúzott egy szilánkot, és a kar végébe nyomta, lejjebb húzta kimonója felső részét, Szireisz látta a csonka véget, majd a szelem hozzátette a kézt, az ékkő hatására kezdet egybeforrni. Egy idő után már heg sem látszott, Ses felállt, a lányra nézett, majd elindult kifele, tudta mozgatni a karját, de még nem akarta. Gondolta gyakorlásnak jó lesz az a szelem ami a tó alatt van. Kilépdelt Szireisz követte mint mindig. Sesshoumaru kilépett a barlangból majd a lányra nézett.

- Ha nem akarsz meghalni. Nyugton maradsz. - meg sem fordította a fejét. A félszelem keserűen ránézett, majd a szelemet figyelte. Ahogy finoman lépked a havon.

A kutyadémon megérezte hogy hamarosan feltöri a szelem a tó tetejét, figyelt koncentrált, de érezte hogy nem olyan mint máskor, nem tudott annyira összpontosítani, és nem tudta mitől van ez. Felugrott a levegőbe egy fej követe, nyitott szájjal. A keverék csak nézet, most már tudta miért mondta Sesshoumaru hogy maradjon, arra is rájött hogy egy tó van a szelem alatt. De a démon ami most jött elő, elég furcsán nézett ki, kígyó volt, de a feje inkább sárkány fejre hasonlított. Beakarta kapni a kutyaszelemet, de az könnyedén használt a bal kezét, és megvágta. A lány azon gondolkozott vajon jobb vagy bal kézzel ügyesebb a szelem, mert úgy látszott neki hogy mindkettőt ugyanúgy használja. A lány rálépet a jégre és, elindult arra amerre a partot sejtette, balra indult el, de érezte hogy megreped alatta a jég. Ses miközben a lány járkált csak arra tudott figyelni hogy ott milyen a jé, és hogy van -e másik démon. Nem a harcra figyelt, és kezdett rájönni miért. Miközben így gondolkodott, a démon megkarmolta a csápjával ami most látszódott ki a vízből, könnyedén kettévágta a páncélt. Elég súlyos seb volt, a mellkasán át. Egy pillanatra fölre érkezett, Szireisz megállt és a harcot figyelte, magában mosolygót hogy a szelem is megtud sebesülni, de meg is ijedt, féltette a szelemet. Megdermedve állt, amikor halotta hogy egy nagyobbat reccsen alatta a jég, felriadt, és újra a part felé ment, de már gyorsabban. Közben érezte hogy valami megragadja a lábát, eleset és hátranézett, egy csáp kapta el. Elkezdte húzni a vízbe, vagyis oda ahol már felvolt törve a tó jege, elégé bevolt fagyva. Gyorsan felült, és a csápba vájta a körmeit, de újabb két csáp elkapta a kezét. Közben Ses látta mi történik a lánnyal, gyors volt, mielőtt a félszelem beleeset volna a vízbe ketté tépte a csápokat. A darabjai a lányon maradtak. A szelem csak most jött rá, hogy mekkora hibát követett el, amikor a lányon segített, csápok körbe vették. Nem tudta mindet széttépni. Szireisz közbe a partra ment, segíteni akart a szelemen, de tudta hogy már így is elég mérges rá. Inkább aggodva állt ott, és figyelt. Behálózták a csápok, egy gyors pillanatba a sárkány kígyó polip keverék szelem, megrántotta, de Ses kiugrott, majd a Tokijinel lecsapót pár csápot. De a szelem ügyesebb volt, és amik azok lecsapódtak, az egyikkel megcsapta a szelemet, így az eddigi sebbe még nagyobb lett, már átvolt ázva a kimonója a vértől, meg a prémje. Kezdet bedühödni, szeme vérvörösbe váltott, neki támadt de most még gyorsabb volt, felugrott kardjával csapást indított, aminek eredménye kék villámok lettek, amik levágták a szelem fejét, ami a vízbe érkezett, a teste meg vissza rogyott. Ses nem ismerte volna be, de nehéz volt. A tó partján érkezett le, Szireisz előtt, szeme még mindig vérvörös volt. Arcán is látni lehetett hogy mérges, a lány kicsit megijedt és lesütötte a szemét, felnézett és újra a démon szemébe nézet. Amiből nem múlt el a düh, a lány és közte vagy 10méter volt. Elindult felé.

- Nem mondtam meg, hogy ne mozdulj? - kérdezte dühösen és kicsit magasabb hang nemben.

Szireisz érezte hogy most mérges a démon, mégpedig rá, és igaza van. Ahogy a démon közelített felé, ő úgy hátrált, egy lépést. Még soha nem hallotta ordítani a démont, kicsit új ként érte a dolog. Sesshoumarunak fájt a vágása, de most nem tudott másra figyelni, csak arra hogy jól letorkolja a lányt. Félszelem sejtette hogy miatta kapta a két sebet. Kicsit bűntudata is volt.

- Gyenge korcs. Inkább örülnél, hogy egy erős szelem szolgája lehetsz. - Sesshoumaru dühösen lépet felé, még egy lépést, a lány úgy hátrált.

- Nem vagyok sem gyenge sem szolga. - mondta most már ő is dühösen.

- De az vagy. - zárta le a vitát a démon, ér elfordult.

- Küzd meg velem. - mondta a lány de meg sem gondolta mit mond. Csak méregből és bizonyítási vágyból beszélt.

15.fejezet

Még is valami…

A szelem dühös volt, és gyors. Elkapta a lány nyakát és a fához szegezte. Most ahhoz képest milyen gyors, most lassú volt. A lány úgy érezte magát mint egy rongybaba, a démon oly könnyedén vágta a fához, ami kicsit fájt neki. Érezte hogy a démon gondolkodik rajta, hogy megölje e. Alig kapott levegőt, de még épp eleget az életben maradáshoz. Szólalni se bírt, kezével elkapta a kutyaszelem kezét, amivel tartotta. Minden erejét, a lélegzés vette el. Majd Ses eleresztette, Szireisz a lábbárra eset, de az berogyott alatta, mert nem volt sok erő benne. A démon kezdet megnyugodni, bár még nem töltötte ki a dühét. Leült egy fához, pihenni akart. A félszelembe egyre nagyobb lett a bűntudat, ahogy lassan egyre jobban magához tért. Oda sétált a démonhoz, behajlította a lábait, és rájuk ült, a szelem mellet. A kutya szelem behunyta szemeit, nem érdekelte a lány, éppen a fejébe is azt tisztázta mit kezdjen vele. Szireisz nézte a sebet, majd benyúlt a felsője alá, és letekerte magáról a gézt. Letépte róla azt a részt, ami a sebénél volt, elhúzta a szelem kimonóját. És ráterítette a sebre, rátette a kezét, és lenyomta. Szelem szemi kipattantak és a lányt nézték, de már arany színűek voltak. A vérzés elállt, a lány ledőlt a szelem mellé a fához, és továbbra is fogta a sebre az anyagot. Ses pihent, most ráfért, de éber volt. Szireisz nem tudott még nappal volt, legalábbis azt sejtette a felhök közül nem tudta kivenni milyen napszak van. Mint mindig most is sötét volt minden. Valahogy ahogy körbe nézett dézsa vu érzése lett. Felállt, és elindult. Nem tudta merre megy de ismerős volt számára a hely, a bokrok közül kilépve felismerte a helyszínt. Beugrottak a kis kori képek, majd az is ahogy a erdőből kiérve az a látvány fogadta mint most. Lerombolt házak, de most már csak csontok voltak, nem félig hullák. Látta a testvérét, amikor még kisebb volt, és szerették egymást. Ahogy ült egy sziklán és sírt, akkor fogadta meg neki hogy megöli azt aki ezt tette a családjukkal. Furcsa illatot érzet, de csak foszlány volt, és elég régi. Vissza indult a szelemhez, néhány könnycseppel a szemébe. Egy útra tért, el re nem emlékezett amikor még előbb ara ment. De valahonnan ismerős volt neki. Egy kis idő bambulás után rájött, hogy ere ment amikor a szelem lehagyta, tudta hogy oda vezet ahova megy. Elindult rajta, és egy furcsa illat kerítette hatalmába. Összeállt neki, az a illat amit most érzett ugyanaz volt mint a faluban. Becsukta a szemét, hogy emlékezni tudjon kinek van ilyen jellegzetes szaga. Nagyot dobbant a szíve, most már suhant a démon, felé. Ahogy kilépet a bokrok közül, látta hogy már áll a mészáros.

- Te voltál! - ordította dühösen. Közben egyre csak suhant a szelem felé. Sesshoumaru nem tudta miről beszél, majd a levegőbe szagolt, tudta melyik falukat rombolta porig.

- Igen. - válaszolta nyugodtan. Nem nagyon emlékezett, csak annyit tudott hogy macskák éltek benne.

Szireisz nem bírta ki, hátra húzta a kezét, és suhanva neki indult a szelemnek. Amikor már előtte volt, lecsapott, de a szelem könnyedén eltért előle, már a háta mögött volt. Könnyek jelentek meg a szemébe, szelem sejtette mi a baja. Nem akarta bántani, még ha nem is vallotta be magának, érzet valamit a lány iránt, ezért nem ölte még meg, kevés élőlény van akit megtűr maga mellet, főleg egy korcsot, jobban utálta őket, mint az embereket. Szireisz megfordult, most az egyszer nem vidámság volt az arcán, ha nem keserűség, de nem utálat. Nem tudta utálni a szelemet, pedig próbálta, de nem ment neki. Előhúzta a kardját, és újra a szelemnek rontott, aki megint könnyedén kikerülte. Kezdte idegesíteni a helyzet, újra támadott, de megint semmi eredménye nem volt. Sesshoumaru kezdte unni az egészet, de nem akarta megölni. Pedig előbb eldöntötte magában, hogy megszabadul a lánytól, túlságosan is furcsállta hogy amikor küzdött nem a küzdelemmel ha nem a lánnyal foglalkozott, figyelt, és nem a harcra. Nem tudta mitől van ez, legalábbis nem akarta magának beismerni. A lány többször támadott újra és újra, míg Ses megunta, Szireisz meglepődött hogy nem tér ki a támadás elöl, amikor odaért, már épp tépte volna szét, de a szelem elkapta a kezét. Gyors volt és a háta mögé csavarta, félszelembe fájdalom hasított, és zavarta hogy a kutyaszelemnek hátal van, másik kezével, hátra nyúlt hogy Sessshoumaruba marjon, de azt a kezét is elkapta, és a másikhoz húzta, Szireisznek fájt egy ideig majd hozzá szokott, és csak a helyzet bántotta, már nem voltak szemébe könnycseppek, csak a nyomaik. Sesshoumaru nem tudta meddig fogja így tartani. Szireisz közben izgett mozgott, hogy kiszabadítsa magát, de nem sikerült neki. Lassan de beismerte magának, „Sokkal erősebb a harc is elveszet volt, azt tesz amit akar.” Gondolta a szomorú igazságot.

- Eresz el! - ordította dühösen.

Nem bírta ki hogy a faluja gyilkosa pattban tartja. Nem válaszolt, csak eleresztette, nem a kérés miatt. Hátat fordított neki és elindult, vissza Rinékhez. Most még csak gyalog, gondolta egy idő után majd gömbé válik. Szireisz csak nézett utána. Néma undorral, de be kellet ismernie magának, hogy kedveli, talán még több is. Követe, most már nyugodt volt, megakarta bosszulni, de bele nyugodott hogy semmi értelme nem lenne.

- Mit akarsz? - kérdezte a démon. Szireisz felriadt gondolataiból, Ses még hátra se fordult, úgy mondta.

- Megölni téged. - mondta határozottan. Sesshoumaru megunta gömbé vált és gyorsan eltűnt, most kellet egy két nap amit Szireisz nélkül tölt. Egy sziklán ált meg.

A keverék mélán nézett utána, nem akart nélküle lenni, előre hiányzott neki, leült egy fához, a hóban. Szelem szagot érzet, de nem azét akiét szerette volna. Ez most egy ismeretlené volt, aki kilépett a bokrok közül, a lány csak felnézet, majd a sírás határán, visszahajtotta a fejét. Nem érdekelte hogy él vagy hal, valahogy értelmét vesztette a szelem nélkül, tudta nem biztos hogy látja még. A szelem egy nagy darab állat volt, olyan amit Ses szokott használni amikor meglátogatja Inuyasháékat. A lány felé vágott, a kardjával, Szireisz gyorsan pattant fel, reflexből. Az újabb támadás már nem tudta kivédeni egy nagy sebet kapott, ami a felszakította az eddigit. Fájdalmába, összedőlt, és a földre eset. Még az előző sebek is fájtak, nagyon rosszul érezte magát, a szelem felé hajolt, tudta hogy itt a vég. Behunyta szemét, és várt, de nem érzet semmit. Máshogy emlékezett a halálra. Kinyitotta a szemét, és csak azt látta hogy a szelem két darabba Sesshoumaru meg előtte.

- Miért jöttél vissza? - kérdezte utálattal, közbe megnyugodott, hogy látja még.

- Tudtam hogy bajba vagy. - mondta kegyetlen de a lány számára megnyugvást hozó hangon.

- Mintha érdekelne. - jegyezte meg gúnyosan. Megpróbált felállni, de vissza eset, megpróbálta még egyszer, minden erejét össze gyűjtve, sikerült neki, a szelemmel szembe állt, kihúzta magát, ami elég nagy fájdalmat jelentett a seb miatt, eldőlt még hozzá Sesshoumaru felé, rádőlt a szelemre, felnézet rá. Furcsa dolgot, aggódást tudott kiolvasni a szeméből. Nem bírta tovább a vérveszteséget…elájult a szelem karjaiba, miután az megfogta amikor érezte hogy mindjárt elájul.

16.fejezet

Szelem érzelmei…

Sesshoumaru nem értette egyáltalán miért jött vissza, leült a lánnyal. Aki a kezébe volt, érezte a vérszagot, bántotta a kifinomult orrát. Szireisz az ölébe volt eszméletlenül, Sesshoumaru nem tudta mit tegyen, nem akarta megölni a lányt, tudta hogy a Tensaigát nem lehet állandóan egy ember megmentésére használni, nem engedi egy idő után. Nem akart kockáztatni, de tudta hogy a korcs meghal ha nem csinál valamit. De segíteni sem akart.. hova lenne a büszkesége. Végül a szíve győzőt, ahogy a haldokló lányra pillantott. Letette maga mellé, lehúzta a lányról a felsőt, majd a volt fáslit, amit még a boszorkány tett rá, és darabokban volt a vágás miatt. Rátette a sebre, a félszelem ingjét megtépte, és rákötözte. Rátette a prémjét, hideg volt, legalábbis egy félszeleme számára. A fának döntötte a lányt, és mellé ült. Csak tudta volna mit érez, ezen gondolkodott, és érezte hogy kezd gyenge lenni, mindez a lány miatt. Már indult volna el, amikor érezte hogy Szireisz megfordult, és rádől, fejét neki a mellkasára haltja. Furcsa érzés töltötte el, nem tudott szabadulni tőle, következő pillanatba felakart állni, de nem engedte valami. Egy furcsa alakot látott meg, egyből felismerte.

- Apám. - mondta érzelemmentes arcal, állt volna fel. Amikor apja intett neki, hogy nem szükséges.

- Nem tudnám megbocsátani, ha miattam kelne fel. - mondta mosolyogva, kedvesen.

- Nem ért még véget a boszorkány átka? - kérdezte mintha nem is érdekelné.

- Még nem. - mondta nyugodtan nagyot sóhajtva. - Tudtad hogy a szerettet erőt ad, és nem legyengít? - kérdezte érdeklődve, és kicsit elbambulva a képen, furcsa volt ahogy a lány fehér prémben, feküdt Sesshoumarunak dőlve, a szép fehér hóban.

- Csak emberi érzések. - mondta szánalommal, és undorral a hangjában.

- Tudod mi szebb? - mondta nem is figyelve Sessy válaszára. - Ha beteljesedik. - eltűnt. Lassan köddé vált.

Sesshoumaru nem értette miért akarta ezt vele közölni. Érezte ahogy a lány lassan ébredezik. Ránéz, Sesshoumaru azt hitte gyűlöli öt, de nem ezt látta a két macska szerű szembe, ami mindig önkifejező volt. Mindent csak azt nem. Meg is lepődött azt hitte a korcsok és az emberek egyszerűek, könnyen ki ismerhetőek. Szireisz nézte őt, a szemeibe nézet, és furcsán érezte magát, mintha át látna rajta. Szireisz nem tudta gyülőlni, szerette…pedig tudta hogy nem érez iránta semmit a szelem. Mostanáig legalábbis ezt hitte, de hogy megmentette ellátta a sebét, tudta nem mindenkiért tenné meg. Utálta a démont hogy megölte a szüleit, de szerelmes is volt belé. Felé hajolt, megcsókolta, most másodszóra, de érezte hogy a szelem vissza csókolja boldogság öntötte el a szívét. Sesshoumaru azt sem tudta mit csinál, csak azt tudta hogy szereti a lányt, de nem szabad, most nem tudott mást csinálni, nem tudta vissza utasítani. Eldöntötte a lányt a prémre, tovább folytatta amit elkezdet, pedig magában nagy vitában volt. Szireisz hagyta, hogy a szelem levegye róla a ruhája többi részét, és ő is elkezdte leszedni a páncélt, meg a többit. A szelem gyengéd volt, ilyennek még soha nem látta. Egész nap együtt voltak. Más nap reggel, fáradtan ébredtek egymás mellet. Vagyis csak Sesshoumaru Szireisz tovább aludt. Magába gondolkodott, hogy mennyire szereti a lányt, és milyen jó érzés volt vele lenni. De gyengének érezte magát, tudta hogy nem jó ha vele van a lány. Veszélybe sodorja, meghalhat, és akkor nem tudna magánnak megbocsátani. Most az egyszer nem magára gondolt, de tudta mitől van, a lány teljesen megbolondította. Felállt és felöltözött, nézte a lányt, hogy milyen nyugodtan alszik. „Ha Naraku megtudná milyen fontos számomra…” -gondolkodott, kereste a kifogást hogy miért hagyja ott, és nyomos érveket, de egy fontosat sem talált. Prémjét a lányon hagyta, és elindult nem tudta merre megy. Csak el a közeléből, így is lelkiismeret furdalása volt, miatta. Gömbként Rinékhez repült.

17.fejezet

Becsapott, vagy túlságosan szeretett?

- Miért kell ilyennek lenned? - kérdezte Kagome Inuyashát. Amikor az épp, havas tájban tartott, és nem akarta elmondani hova mennek.

- Hagyjad Kagome, csak azért nem mondja, mert maga sem tudja. - mondta Sango, aki Miroku mellet lépkedett, aki még a fenekét akarta letapizni.

- Érzem Sesshoumaru szagát. - mondta végül, megunva a kérlelést. Kagome eszébe jutott amikor azzal a lánnyal találkoztak, egy barlangba. - Csak az a furcsa hogy egy félszelemen. - az élen volt, utána Kagome aki mellet Shippou lépkedett.

- Miroku! - ordította Sango, és egy pofont vágott le Mirokunak.

Aki a piros foltot fogva mosolyogott, és ment tovább boldogan. Kagome roszaloan ránézett. De amikor látta hogy Sango nem is dühös csak el van pirulva, elnevette magát. Közben Inuyasha komolyságot tettetve haladt. Nem értette hogy érezheti egy keveréken Sesshoumaru szagát, közel volt, egyre intenzívebb lett mind két illat. Ahogy átlépte a bokrokat, meglátta a lányt, teljesen elfedte a fehér prém, csak a feje látszott ki. A csapat többi tagja is meglátta. Kagome eszmélt fel legelőszőr ledöbbenéséből, hogy Sesshoumaru prémpalástját látja. Oda sétált a lányhoz, és megérintette a vállánál. A boldogan riadt fel, de amint Kagomét látta meg, aggódni kezdet, maga mellé nézet, és nem látta azt aki mellet elaludt. Össze állt neki, felnézett, csak Inuyashaékat látta. Sírhatnék jött rá, de nem tette…jöttek volna a kérdések, nem akarta.

- Ti meg? - kérdezte kicsit meglepődve.

- Inuyasha érezte Sesshoumaru szagát, és ide vezetett minket. - válaszolta Kagome megnyugtatóan a lány vállára téve a kezét.

- Sesshoumaru? - nézet körbe.

- Elment. - mondta Inuyasha. - De úgy látom te is félszelem vagy. Akkor hogy hogy nem érzed?

- Macska szelem vagyok. A látásom jobb. - mondta éllel a hangjában. Felakart állni, de Kagome vissza fogta.

- Nem kéne előbb ruha? - nézet rá furcsán. Nem látta csak hogy prém van rajta, nem tudhatta miért.

- Nem. - mondta nyugodtan, ő még este vissza ötözött. Bár felsője nem volt, de a kötés takart amit kellet.

Felállt, tettetet nyugodságal, ideges volt vajon Sesshoumaru miért hagyta el. Most az egyszer viszont biztos volt benne, hogy látja viszont. Prém rajta maradt, meg volt nyúlva, hátára terítette, kicsit fázott, egy szálkötésben. Inuyasha végül elindult. Mindenki kicsit zavarba volt, gondolták mi történt a lány és a szelem között.

- Velünk tartasz? - kérdezte Kagome. Szireisz meglepödött a kérdésen.

- Ig..Igen.. - nyögte ki végül, Sangot már ismerte, meg Kagomét, a többieket csak látásból. Végül mindenki bemutatkozott, kivéve Inuyashát.

- Inuyasha! - szólt Kagome, az egyedül gyalogló félszelemnek.

- Igen? - kérdezte vissza, a nélkül hogy megfordult volna, unott hangon.

- Nem szorult beléd semmi udvariasság? - kérdezte. Inuyasha megállt.

- Nem bízok benne. - mondta a lányt fürkészve, akinek az arca sem rezzent a sértéstől.

- Ha szabad tudnom miért? - mondta még mielőtt Kagome kimondta volna a varázsszót.

- Érzem rajtad a bátyám szagát, és egyébként is macska vagy. - megfordult és folytatta útját.

- Te meg kutya. Ugyanaz a vér van benned mint Sesshoumaruban, legalábbis félig. Ezért utálnom kéne téged? - kérdezte vissza csípősen. Inuyasha meglepödött.

De nem csak ő, ha nem a csapat többi tagja. „Szóval akkor nem barátságban váltak el!” -gondolta Kagome. Szireisz Kagome és Shippou mellet ment. Míg Miroku Sangoval beszélgetett. Már mentek egy ideje, addig a mellette haladókkal beszélt. Mindenről kivéve Sesshoumaruról. Szireisz próbálta figyelmét elterelni de nem tudta, csak a szelemre gondolt, „Vajon miért?” sírni akart, de nem tette mások előtt nem akart. „Csak kihasznált!” - jutott a válaszra. De még így is szerette a démont. Kezdet sötétedni, Inuyasha megállt és leült, Shippou utközben gyüjtött gallyakat, Kagome meg gyufával begyujtott, pedig Szireisz felajánlotta erejét, de miután Inuyasha szurossan ránézet Kagome vissza utasitotta. Lement a nap, Szireisz egy távolibb fához dölt, míg Inu vele szembe, nem akart hátat forditani neki, a többiek elaludták Kirarán. Szireisz behunyta a szemét, és gondolkozott, egy hang verte fel.

- Miért nem alszol? - kérdezte Inuyasha gyanakvóan, undokul.

- És te? - kérdezte vissza ugyanabba a hangnembe.

- Nem bízok benned, és nem tok így aludni. - mondta őszintén.

- Miért nem bízol? - kérdezte meglepődve.

- Nem és kész. - válaszolta majd elhúzta a száját.

Lány lehunyta szemét és elszenderedet. Mire reggel felkelt fura szagot érezte, majd felismerte. Inuyasha is fel kelt. Egyszere mondták ki…

- Sesshoumaru! - a többiek nyugodtan aludtak. De ők gyorsan felpattantak.

 
Welcome
 
What's the time?

 
Névnapköszöntő

 
News

Új ficek,Kaleido starban,és Inuyashaban is...jó részt mlinda11-től

Új háttérzene

 
Firkantások
bocsi,de csak regisek használhatják,mert egyesek nem tudják tartani a szájukat...ha eltűnik ez a mocskos beszéd,akkor feloldom,és mindenki irhat bele.
 
Kaleido Downloads
 
Linkcsere
 
Kaleido Extrák
 
Love test
+ =

 
..:::My Fanfictions:::..
 
Kódok
 
Fan Stuff
 
A csapat
 
Fanfictions (Kaleido Star)
 
Háttérzene/Owari Nai Yume/

 <bgsound src="http://animeweb.animehq.hu/download/music/m-inuy/03-every_heart.mp3" loop=true>

 

 
zene..
Melyik zenét tegyem fel?

inuyasha: I am
inuyasha: Fukai Mori
inuyasha: Every Heart
inuyasha: Grip!
inuyasha: No more worlds
Kaleido: Boku Wa Kokoni iru
Kaleido: Tatto Kiss
Kaleido: escape
Kaleido: Yakusho no basho e
Kaleido: Take is Shake it
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Kinai állatjegyed

Kínai állatjegyek!
Kiváncsi vagy milyen állat jegyében születtél a Kínai horoszkóp szerint?
Ha igen,akkor csak ird be mikor születtél:. Pl: "1988"


 
Kaleido Szereplők
 
^^^^A HÉT SZEREPLŐJE^^^^
Layla
 
Szavazás
Ki legyen a kövi hét szereplője?

Inuyasha
Kagome
Kikyou
Naraku
Kirara
Sora
Leyla
Leon
Yuri
Rosetta
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?    *****    Will Vandom Rajongói Oldala &#9829; nosztalgia W.I.T.C.H. a javából, 2006 óta &#9829; Te még emlékszel?    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tedd meg te is, én segítek értelmezni! Kattints! Várlak    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + kötetlen idejû beszélgetés diplomás asztrológussal! Kattints