A délutáni fürdőzés nagyszerűen telt, öt órakor megérkezett Kevin édesapja, aki megadta a dajka fizetését, majd elbúcsúzott Sangotól, és elmentek Kevin nagyszüleit meglátogatni. Sango és Miroku visszamentek a Fincsibe, találkoztak Inuyasháékkal és gratuláltak nekik. Kagomével abban egyeztek meg, hogy még holnap beköltöznek Inuyasha tokiói lakásába, és utána visszajönnek ide nyaralni.

Este Miroku nem nyitotta ki a bárt, helyette lesétáltak Sangoval a partra. Leültek a még meleg homokra, és a lenyugvó napot nézték.

-Sango!- Miroku szembefordult szerelmével, mély levegőt vett.- Szeretnék mondani valamit.- belenézett a lány meleg barna szemeibe, hogy önbizalmat merítsen, Sango elmosolyodott.

-Hallgatlak.

-Tudod, hogy én soha nem szenvedtem önbizalomhiányban, most mégis…- nyelt egy nagyot.- Hisz, tudod, mennyi barátnőm volt. Habzsoltam a nőket, nem is érdekelt, hogy ők mit éreznek, hogy többet akarnának-e vagy elég annyi amennyit nyújtok nekik. Valóságos Don Juannak tituláltak az emberek.

-Igen, erre még emlékszem.- idézte föl magában a két évvel ezelőtti nyarat, és kicsit borongósabb lett a hangulata.

-Mikor megláttalak, rögtön tudtam, hogy te különleges vagy.- Miroku észrevette a lány hangulatváltozását.- Akkor eldöntöttem, hogy megszerezlek mindenáron!

-Ezzel most nem leptél meg.- vágta rá a lány.

-De nem olyan érzés fogott el, mint máskor. Bevallom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy olyan sokáig kellett rád várnom. Akármit mondtam vagy tettem te, mindig ellenálltál.

-Persze. Tudtam, hogy másra nem is kellek, csak egy éjszakára.

-Igen, de ezzel csak azt érted el, hogy egyre inkább akartalak.

-Ezen sem lepődtem meg.

-Annak ellenére, hogy nem volt köztünk semmi, rengetget voltunk együtt, és egyre jobban beléd szerettem.- vallta be töredelmesen.

-Ez volt a célom.- mosolygott Sango.- De néha nagyon nehéz volt megállni nekem is.- most rajta volt a sor.- Azon a nyáron eleget szenvedtem miattad, a végére teljesen kész voltam. Főleg a miatt a kis szőke miatt. Olyannak éreztem magam, mint egy darab rongy, akit kihasználtál és eldobtál. Az bántott, akit szerettem. Borzalmas volt.- a fájdalmas emléktől összeszorult a torka.

-Bocsáss meg!- megölelte a lányt és megpuszilta.- Nem akartam fájdalmat okozni.

-Nincs semmi gond, már egyszer bocsánatot kértél és megbocsátottam. Nem haragszom, ez is a múltam része.- mosolyodott el.

-Nekem az volt életem legborzalmasabb emléke, amikor láttam, hogy megbántalak, pedig annyira szeretlek, és féltem, hogy most nincs párdon és örökre elveszítelek.- emlékezett vissza a fiú is.- Azt hittem, beleőrülök, ha Sesshoumaru felesége leszel. Nem akartam, hogy másé legyél. Te attól az éjszakától kezdve hozzám tartoztál. Féltem, rettegtem.- gyónta meg ezt is. Sangonak nagyon jól esett ez.- Addig a nyárig nem is voltam szerelmes, de utána…- Sango elmosolyodott.-… hogy elváltunk szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy nem vagy velem. Aztán sikerült elérnem, hogy ne gondoljak állandóan rád.

-Nem hiszem el, hogy tényleg ennyire hiányoztam! Én is annyira vártam ezt a pillanatot.

-Amikor pár napja Kagome elárulta, hogy te is ideutazol, visszaestem abba az őrületbe.- egymásra mosolyogtak.- Sango nekem szükségem van rád. Nem bírok nélküled élni! Szeretlek, és nem akarom, hogy elváljunk.- mélyen a lány szemébe nézett, majd egy gyűrűt vett elő nadrágja zsebéből.- Kérlek légy a feleségem, és én mindent elkövetek, hogy boldoggá tegyelek.- húzta fel kedvese ujjára a gyűrűt.

Sango hitetlenkedve nézte a kis csillogó ékszert az ujján.- Miroku, biztos, hogy ezt akarod? Mert ez nem olyan egyszerű, ha elveszel életünk minden napját együtt fogjuk tölteni és közös családunk lesz és…- Sango nem akarta elhinni, hogy tényleg ez történik, repesett az örömtől ugyanakkor kicsit félt, hogy a fiú nem gondolja elég komolyan ezt az egészet.

-Sango, én tettem fel a kérdést, hogy hozzám jönnél-e. Én határozottan tudom, mit akarok, és mindazt, amit az előbb felsoroltál. A kérdés, hogy Te akarod-e?- fogta meg kedvese kezét.

A lány elsírta magát és Miroku mellkasára borult.- Igen! Mindennél jobban szeretlek, és a feleséged akarok lenni.- a lánykérés heves csókba torkollott, majd lekerültek a ruhák is, és egy édes éjszakai fürdőzés vette kezdetét, ami vad szeretkezéssel ért véget a parton.

***

Az esküvőt még a nyáron megtartották, Sango és Miroku utána nászútra a Karib-tengerre mentek. Mikor hazatértek Miroku és Sango Inuyasháék közelében vett egy lakást, és

Kohakut is magukhoz költöztették.

A két szerelmes pár megkapta, amire igazán vágyott, Tokióban végre elkezdték élni közös életüket, boldogságban és szeretetben.