-Koharu!?- lepődött meg Sango.- Mi történt?

-Hát nem tudod? Mindenki tudja!- szipogott, mire Sango lefagyott.” Megtudta? Akkor Miroku elmondta neki? Akkor velem akar maradni?”

-Mi?

-Miroku megcsalt!- sikította, Sango még mindig meredten állt előtte.- Én, én mindig tudtam, hogy egyszer el fog hagyni, de, de azt hittem, hogy ÉRTED! Azt hittem Te leszel az a nő. Mindig odavolt érted, Sango. Ezt nem gondoltam volna.- mondta miközben Sango karjaiba vetette magát. A lány gépiesen magához szorította, nem akarta elhinni a hallottakat.

-Mi? Ezt meg, hogy érted?- kérdezte suttogva.

-Már egy hete járnak a hátam mögött. Miroku tavalyi táncosnője, és exbarátnője egy amerikai lány, Karen újból feltűnt és természetesen a pasim a tenyeréből eszik.- nyelt egy nagyot.- Már elbúcsúztunk, de visszajöttem a kulcsaimért, amit ott hagytam. Miroku szobájában kaptam rajta őket, miközben lefekvéshez készülődtek!- zokogott. Sango összerándult. ”Az nem lehet!”- visszanyelte a könnyeit.

-Nem érdemelt meg téged!- győzködte magát is.- Figyelj rám, most haza mész, lezuhanyzol, bevágsz egy adag fagyit és már is jobb lesz! Nyugi!- mondta, miközben hangja el-elcsuklott.

Koharu hálásan nézett Sangora, azt hitte, miatta hatódott meg ennyire. Megpuszilta a lányt és elment.

Sango bement az épületbe. Egy szőke hajú lány fogadta, aki a bárpult mögött keresett valami innivalót.

-Szia!- köszönt Sangora vidáman.- Biztos te vagy Miroku egyik híres táncosa.- szaladt a lányhoz kezet rázni.- Örvendek, Karen vagyok.- mosolygott, amitől még csinosabbnak nézett ki. Csak egy egyszerű farmert és fehér pólót hordott, de káprázatos volt.

-Hello! Én is nagyon örvendek.- mondta Sango színlelt vidámsággal.- Mond csak, mi igaz abból, amit Koharu mondott? Tudod, most rohant el sírva.

-Ó, milyen kár!- sajnálkozott egy másodpercig, majd ismét mosolyogva mondta.- Minden igaz! Együtt vagyunk már egy hete, és őrülten szeretjük egymást!

-Gratulálok! Nem tudod, hol van a főnök?- kérdezte mosolyogva, még mindig higgadtan Sango.

-De, fenn van!- csicseregte Karen.- A szobájában!- vihogott.

Sango már indult is habozás és kopogtatás nélkül belépett. Miroku az ágyán hevert alsógatyában, Sango kezét szája elé kapta.

-Hát igaz!

-Sango, figyelj, meg tudom magyarázni!- kezdte és ugrott öltözködni is.

-Semmi szükség.- vágott közbe a lány.- Olyan hülye vagyok! Azt hiszem, most megyek.

-Várj! Ne!

-Ne legyen miattam rossz érzésed, nem ígértél semmit. Gratulálok Karenhez! Segítettél dönteni!- könnyekkel a szemében elviharzott.

-Mi? Miben? Sango… A francba! Mekkora idióta vagyok!

24.fejezet

Sango feltette fekete napszemüvegét és gondolkodás nélkül lerohant a lépcsőn. Karen nem értette mért ilyen zaklatott az előbb még mosolygós lány, de nem is volt ideje megkérdezni tőle, ugyanis maga elé nézve elfutott. Pár perccel később Miroku szobájának ajtaja vágódott ki, körül nézett, majd leugrott a lépcsőről és Karenhez fordult.

-Merre ment?- esett neki.

-Nem tudom. Csak annyit láttam, hogy sírt. Mért? Mit mondtál neki, ami ennyire felzaklatta?

-Mindegy. Meg kell találnom.- ezt már inkább csak magának mondta.

-Várj! Milyen kapcsolatban állsz vele?- Miroku nem válaszolt, csak otthagyta a lányt.

Az utcán Sango nem is látta milyen irányban haladt, csak azt tudta, hogy egyedül kell lennie, át kell gondolnia még egyszer a dolgait. Végül megint a tengerparton kötött ki. A nap lemenőben volt, narancssárgára festette a víz felszínét. Sango levette napszemüvegét és a szandálját, majd közelebb ment a vízhez, megbabonázta a látvány. Leült a vizes homokra, nem érdekelte, hogy ezzel tönkre teszi kedvenc fehér miniruháját. Lábait a lágyan hullámzó tengerbe mártotta. ”Amíg itt békés minden, addig a lelkemben viharok dúlnak. Teljesen felesleges a múlton rágódnom, ami történt megtörtént. Ez így volt megírva a sorskönyvében, legalább nem nekem kell meghoznom a döntést.” Sango fejét térdére hajtotta, olyan egyedül érezte magát.

Mirokunak elég sok időbe került mire ráakadt. Levetett ő is papucsát, és a lány felé közeledett, nem tudta, hogyan szólítsa meg. Mégis csak ő volt a tapló!

Végül is csak leült Sango mellé.- Így meg fogsz fázni. Gyere, menjünk arrébb!

-Kösz, de jó nekem itt.- mondta színtelen hangon.- De te elmehetsz. Nem kell itt maradnod velem.

-Ne butáskodj. Tessék.- a lány hátára terítette a dzsekijét.

-Ne! Így te fogsz megfázni! Inkább menjünk arrébb!- a még meleg homokos részre ültek le. Sango pedig még mindig nem nézett Mirokura.- Tényleg nem kell maradnod. Inkább menj vissza Karenhez!

-De most veled akarok lenni.- kezét a lány vállára tette, Sango lerázta.- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért titokban jártam Karennel.

-Ezt nem nekem kellene mondanod, hanem Koharunak. Őt csaltad meg.

-De Koharu nem érdekel. Majd túl teszi magát rajtam. Igazság szerint mindig tudta, hogy egyszer elhagyom.

-Ezt nekem is mondta.

-De azt hitte miattad. Én is így terveztem…

-… de felbukkant Karen, rájöttél, hogy ő életed szerelme és máshogy alakultak a dolgok.- fejezte be Sango csípősen.

-Nem éppen ezt akartam mondani.- javította ki a fiú.

-Az mindegy! Nem érdekelnek a magyarázataid. A végeredmény ugyanaz.- elmosolyodott.- De legalább nem kell tépelődnöm, mert meghoztál helyettem egy nehéz döntést. Emiatt egy picit hálás vagyok a sorsnak.

-Milyen döntést?- nézett rá kíváncsian.

-Tudod, Sesshoumaru ma megkérte a kezemet.

-MICSODA?!- Miroku elordította magát majd felpattant és körbe-körbesétálgatott.- És mit válaszoltál?

-Semmit, gondolkodásiidőt kértem. De igent fogok mondani.

-MI?- leguggolt a lány mellé.- Ne tedd ezt! Csak mérges vagy rám, de ez az egész életedre kihat. Nem szabad felelőtlenül döntést hozni.

-Már átgondoltam és nem változtatom meg. És nem bosszúból, ne hidd ezt! Csak egyszerűen elegem van ebből az egészből. Különben sem értem mért vagy ennyire kiakadva, te nem kérsz belőlem!- most nézett először fel a fiúra és kétségbeesést látott az arcán.

-Ez nem így van! Nekem igen is sokat jelentesz!

-Ez nem igaz!- esett neki.- Ne mondj nekem ilyeneket!

-De hát, te honnan tudnád, mit érzek?!- már nem beszélgettek, hanem kiabáltak.

-Ó, nagyon is jól tudom. Olvasok a jelekből. Mellesleg én mindig itt voltam melletted, de te soha nem kértél meg, hogy legyek a barátnőd! A barátnőidet naponta váltogattad, de én fel se tűntem neked! Csak mikor éppen nem volt rajtam kívül semmilyen nőnemű egyed a közeledben.

-Képzeld el, te sem voltál mindig egyedül. Vagy elfelejtetted, hogy azt vetted a fejedbe, hogy férjhez mész VALAKIHEZ!

-Ó, tudod, akármikor kértél volna meg, hogy járjunk én téged választottalak volna helyette!- vallotta be, bár sejtette, hogy nem kellett volna.

-Ez igaz?- döbbent le Miroku, mire Sango bólintott még nagyobb döbbenetére.- Akkor nem is szereted Sesshoumarut?

-Ehhez semmi közöd!- vágta rá, a fiú újból letérdelt mellé.

-Nézz a szemembe!- állánál fogva felemelte a lány fejét és tekintetét mélyen a szemeibe fúrta.

-Meg fogom szeretni, mert meg akarom szeretni.- válaszolta ingerülten Sango, mire a srác újból felpattant.

-Akkor nem szereted.- erőszakoskodott tovább Miroku.- Igaz?

-Soha nem fogom úgy szeretni, ahogy téged. Te vagy számomra a nagy szerelem, csak neked nem én vagyok.- közölte, a fiút sokkolta a vallomás.- Nem teljesülhet mindenki kívánsága. Tudod, soha nem szeretnék újból szerelmes lenni. Férjhez megyek Sesshoumaruhoz, és bele fogok szeretni, de az nem lesz ugyanaz.

-Sango, ne mondj ilyet! Nem akarom, hogy hozzá menj! Kérlek!- letérdelt a lány mellé.- Te vagy az első lány, aki iránt ilyet érzek. Mindennél jobban szeretlek, de ne hidd, hogy csak testileg, én szerelmes vagyok beléd.- Miroku a lány szemébe nézett, mikor beszélt és tényleg fájt neki, hogy Sango másnak akar igent mondani.

-Ha ez igaz, mért így adtad tudtomra?!- a lány szeméből könnyek törtek fel, torkában gombóc volt, csak suttogni tudott.- Miroku, nekünk úgy sem sikerülne. Nem sokára vissza kell mennem Tokióba.- megsimogatta a fiú arcát.- Inkább felejtsük el!- már patakokban folytak a könnyei. Miroku magához húzta és átölelte.

-Mért mondod ezt? Nem kellene…

-Nem bírnám elviselni a tudatot, hogy bármikor szakíthatsz velem, mert feltűnt egy nálam csinosabb, vonzóbb személyiségű lány. Amúgy is csak két hetünk lenne még. Nem akarom, hogy még jobban fájjon.- Sango arcát a fiú vállába temette.

A nap teljesen lenyugodott és a két szomorú szerelmes együtt hazatért, mintha mi sem történt volna.

25.fejezet

Másnap vasárnap volt, Kagome és Sango délig aludt és elmentek vásárolni, hogy ne kelljen senkivel találkozniuk. Este a bárban a táncosok kibővültek Karen és Kikyou személyével (aki új esélyt kapott a főnöktől), és egy teljesen új szexi produkciót adtak elő. Nyár végi buli volt a városban, így a bár is teljesen tele volt, mozdulni sem lehetett. Az összes kéjenc férfi az első sorokban állt és a lányok műsorára éhezett. Egy-két bevadult egyetemista már szinte a színpadon állt. A show után a lányok szórakozni akartak menni.

-Kagome, akkor kint megvárlak.- mondta a már fekete miniruhájába felöltözött Sango.- Siess! Nem akarok tovább itt nyomorogni.- a műsor után is még dugig volt a hely bulizni vágyókkal.

-Rendben!- Kagome már indult is fel átöltözni.

-Hello, szépségem! Szabad vagy estére?- pofátlankodott oda Sangohoz egy részeg hosszú barna hajú srác.

-MI? Szállj le rólam, te disznó! Én nem vagyok könnyű zsákmány!

-Jaj, ugyan már!- megfogta Sango könyökét.- Tudtommal szabad vagy.

-Neked nem! Eressz el!- próbált meg ellenállni.

-MOST AZONNAL ENGEDD EL!- emelte fel a részeg srácot Miroku a gallérjánál fogva.- Hagyd békén, különben megkeserülöd!- szinte őrjöngött.

-Nyugi haver, azt hittem a kislány is akarja!- mentegetőzött kétségbe esetten.

-Drágám!- lépett Miroku mellé Karen.- Hagyd! Lehet tényleg úgy volt, ahogy mondja.- és féltékenyen Sangora nézett.

-Karen, ne merészeld sértegetni Sangot!- figyelmeztette a lányt, aki erre nagyon meglepődött.

”Miért ilyen dühös Miroku? Csak nem lett féltékeny?!”- egyre jobban kezdte irritálni Karent Sango.

Miroku elengedte a fiút, aki fülét-farkát behúzva inalt el a bárból.

-Köszönöm.- Sango hálásan nézett szerelmére.- Azt hiszem, inkább kint várom meg Kagomét.- és kisietett az utcára.

Miroku utána akart menni, de Karen megfogta a kezét, és táncolni húzta.

10 perc múlva jelent meg a csigalassú Kagome, mivel sehol nem látta barátnőjét a szőke ciklon és barátja felé vette az irányt, akik a pult mellett ültek.

-Miroku, nem tudod, hol van Sango?

-Kint vár rád és gondolom Sesshoumarura.- tette hozzá riválisa nevét undorodva.

-Sesshoumarura? Ezt ő mondta? Mert én úgy tudtam, hogy szakítottak.

-MI???- félre nyelte az éppen legurítani készült kólát és köhögő roham jött rá, de pillanatokon belül magához tért.- Ez biztos?

-Egészen. Ma, a fellépés előtt.

-Nekem azt mondta, hogy hozzá akar menni feleségül! Mért döntött máshogy?

-Ezt mért tőlem kérded? Nem belém szerelmes! Nem tudom mért tette, mert Sesshoumaruval jó partit csinált volna. Jóképű, gazdag, sikeres, és fülig szerelmes Sangoba. De hát az érzelmei viszonzatlanok.

-Komolyan mondod? Szakított vele?- Miroku még mindig nem tért magához, örömmámorban úszott.

-Ha mondom.- mosolygott Kagome.- Ha gondolod, lefoglalom, míg te elintézel valakit.- súgta oda a fiúhoz Karen felé biccentve.- Ha most hagyod elmenni, soha többé nem lesz esélyed nála.- Miroku bólintott, tudta ezt ő is és semmi pénzért nem játszotta volna el.

***

Sango már régóta várt Kagoméra a hátsóbejáratnál, amit csak a személyzet használhat. Neki dőlt az egyik szemetes konténernek és a holdat figyelte. Boldog, hogy nem fogadta el Sesshoumaru házassági ajánlatát. Nem akarta becsapni a szegény fiút. Biztos találni fog majd egy olyan lányt, akit megérdemel és, aki jobban fog örülni ennek az ajánlatnak. Merengéséből egy közeledő alak zökkentette ki.

-Helóka!- köszöntötte egy férfihang.

-Ki van ott?- kérdezte riadtan, a sötétben nem vette ki a férfi vonásait. Szépen, komótosan egy lámpa alá sétált, hogy szemügyre vehesse a lány.- Mit akarsz tőlem?- ismerte fel Sango a részeg srácot, aki belekötött.

-Azt hogy, szeress. Olyan boldog voltam, mikor Sesshoumaru ma elsírta, hogy kidobtad.- vigyorodott el.

-Te az ő barátja vagy? Nem emlékszem rád.

-Az nem baj. Én rögtön beléd szerettem, amint megláttalak. Kérlek, légy az enyém!- közeledett kitárt karokkal a lány felé.

-Hagyj békén! Nem leszek. Nekem nem kell férfi!- hátrált teljesen a falig.

-Ne akard, hogy durvább legyek!- rávetette magát a lányra. Hozzá nyomta a falhoz és szinte a szájába beszélt, Sango érezte az alkohol bűzös szagát leheletén.- Ha akarod, még fizetek is. Mennyi vagy?

-Te elmebeteg! Én nem vagyok prostituált! Eressz el!- üvöltötte, mire ellenfele keményen megcsókolta. Undorító volt, Sango legszívesebben elhányta volna magát. Kapálózva próbált szabadulni a férfi szorításából, nem sok sikerrel. A fiú hirtelen felkapta, majd a ház mögött álló kocsi felé vonszolta. Sango csípett, harapott, karmolt, fogvatartója egyre kevésbé tűrte a csapásokat. Letette az autó elé, majd durván a motorháztetőre lökte. Sango megpróbált ellenállni, aminek az lett a jutalma, hogy az ismeretlen pofon vágta. A lány ereiben megfagyott a vér, ha eddig nem is mutatta most látszott rajta, hogy retteg. Remegni kezdett, arcáról patakokban folytak a könnyei.

-Kérlek, engedj el!- sírta, mire a férfi a hasába bokszolt, összerándult a fájdalomtól.

-Nem. Mért nem engem választottál?- hanyatt döntötte Sangot a kocsin, és felhúzta a lány szoknyáját derékig. Sango segítségért kiáltozott, mire a férfi ismét megütötte és befogta a száját.- Te kis ribanc! Én nem kellek, de a főnöködet például szívesen látnád a lábaid közt. Talán már meg is voltál neki.- felhorkantott.- Lotyó!- és ujjait a lány kecses nyaka köré fonta.

Egy fület tépő sikítás rázta meg az utcát.

-INUYASHA! MIROKU! VALAKI! SEGÍTSÉG! MIROKU!!!- Kagome ijedten futott a bár felé. Mindez másodpercek töredéke alatt történt, a támadónak esélye sem volt a menekülésre. A két fiú villámgyorsan rohant a helyszínre- Mi történt?- kérdezték kórusban, tekintetük a férfira terelődött, aki letolt gatyával feküdt egy lányon. A fiú fojtogatta a szerencsétlent.- SANGO!- kiáltották egyszerre, majd Miroku eszét vesztve rá vetette magát a támadóra.

-TE ÁLLAT!- lerántotta a lányról, és a földre lökte.

-Ó, most féltékeny vagy? Mert engem választott?- röhögött.- A kis ribanc neked is kell?

Miroku erre, ha lehet, még inkább ideges lett.- Ne merészelj ilyeneket mondani, te szemét!- öklét a részeg fickó hasába vágta.- Mocskos disznó!

Vállánál fogva megfogta ellenfelét és egy jobbegyenessel a földre küldte.

-Mi a francot képzelsz magadról, te állat? Hogy merted? Te gerinctelen féreg!- felemelte a lába előtt fetrengő férfit és ott ütötte, ahol érte.

-Bántod a gyengébbet?- Inuyasha is bekapcsolódott a csihi-puhiba. Kagome addig háttérbe vonult reszkető barátnőjével, szorosan magához ölelte, és csitítgatni próbálta a síró lányt.

-Ne bántsatok, kérlek!- könyörgött a csúszómászó.- Nem akartam!

-Persze! Te megkegyelmeztél?- üvöltette Miroku, ledobta a földre.- Soha többet ne lássalak a közelében, vagy akár a környéken, mert megkeserülöd! Örülj, hogy nem jelentelek fel! Én mindig itt leszek, hogy megvédjem! Érted?

Az összevert támadó elkotródott.

-Sss. Nyugi, nem lesz semmi baj.- próbálta Kagome barátnőjét nyugtatni, nem sok sikerrel. A lány hisztérikusan reszketett, majd hirtelen elájult.- SANGO!

-Sango!- sietett oda Miroku kedveséhez, rögtön karjaiba kapta és bementek a házba.

26.fejezet

Sango reggel arra ébredt, hogy valaki szorosan öleli és annak a bizonyos valakinek a keze az ő fenekén állapodott meg. Felemelte hosszú szempilláit és Mirokut pillantotta meg, amint mellette egyetlen alsógatyában édesen alszik. Elmosolyodott, majd ajkait finoman a fiú arcához érintette. Miroku elmosolyodott, mintha még aludna, de aztán hirtelen kipattantak a szemei.

-Hogy vagy?- kérdezte aggodalmasan.

-Jobban.- a lány elmosolyodott.- Köszönöm, hogy megmentettél.

-Ez természetes. Ha még egyszer meglátom, azt a szemetet, én letépem a, a…- teljesen belelovalta magát, vonásai megfeszültek, mire Sango megsimogatta az arcát.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.- súgta a fiú fülébe, Miroku elmosolyodott. Nagyon jól esett neki.

-Sango, amit tegnap mondtam, az, hogy én mindig melletted leszek,… én szeretném, ha tényleg így lenne. Nem akarom, hogy elváljunk, hogy mással legyél. Tudom, hogy szakítottál Sesshoumaruval és én is, végeztem Karennel. Figyelj, szerintem te vagy az én végzetem. Szeretlek. Kérlek, adj esélyt nekünk!- Miroku szívből beszélt, arcáról le lehetett olvasni a választól való rettegést.

Sango szemei elhomályosultak, finom kis könnypatakocskák gördültek végig az arcán.

-Én is nagyon szeretlek, Miroku, és nagyon szeretném, ha együtt lehetnénk. Szeretlek.- suttogta a végén, mire Miroku rögtön szenvedélyesen megcsókolta. Forrón ölelkeztek, és egy folytában csókolóztak, mind a ketten leírhatatlanul boldogok voltak. Miroku nagyon erősen szorította magához Sangot, soha többé nem akarta elengedni.

-Miroku, megfojtasz!- nyöszörögte Sango.

-Nem baj…- suttogta. Sango nagy nehezen kibontakozott a srác karjaiból.

-Különben is, hogy, hogy így feküdtünk egymás mellett?- kérdezte kíváncsian.

-Hát, miután elájultál, rögtön idehoztalak fel, senkinek sem jutott eszébe, hogy a másik szobába tegyelek le. Egyébként a fotelban akartam aludni, de a nevemet suttogtad, és csak akkor nyugodtál meg, mikor megöleltelek.- vigyorgott.

-Tényleg?- Sango fülig elpirult.

-Igen, még sírtál is álmodban, remélem nem okozott semmilyen sebet az az állat.

-Nem, semmi komoly.

-Mit tett veled egészen pontosan?- kérdezte finoman, nem akarta felzaklatni a lányt.

-Hát, többször megütött, behúzott a hasamba és végül fojtogatott.- mondta lassan.

-Megölöm!- a fiút ismét elfutotta a méreg, Sango kezét a karjára tette.- Megnézhetem őket?- kérdezte most már finomabban. Sango bólintott, haját eltűrte és odatartotta a nyakát. A fiú közelebbről szemlélte a kecses testrészt. Kék foltok mutatták, ahol annak borzalmas alaknak az ujjai ráfonódtak. Miroku ujjbegyeivel finoman megérintette a sebeket. ”Soha többet nem hagyom, hogy ilyen előfordulhasson! Ő az enyém, felelőségem van érte.”

-Mire gondolsz?- kérdezte Sango.

-Megmutatod a többit is?

Sango huncutul elmosolyodott. ”Te akartad!” Erre levette egyberészes fekete ruháját. Miroku szemei elkerekedtek a látványtól, lélegzetét visszafojtotta. A lány teljesen meztelen lett. Tekintetét erőszakkal a lány hasa felé fordította, és lila foltot nézte.

-Na, mit gondolsz?

-Megölöm azt a szemetet!- szeméből düh volt kiolvasható. Sango megsimogatta a fiú izmos hasfalát.- Soha többet nem engedem, hogy ilyen előforduljon.- finoman megérintette a sebet, majd puhán simogatni kezdte a lány selymes bőrét.

”Te jó ég! Mit művelek? Nem tehetek róla, egyszerűen gyönyörű, akarom. De nem tudom, hogy most ez jó ötlet lenne.”- merengett magában. Nagy erőt gyűjtött, hogy meg tudja magát tartóztatni.

Sango elmosolyodott. ”Nagyon erőlködik, de látom rajta, hogy nem bírja sokáig!” A fiú ujjai tovább kényeztették a lányt. Sango hirtelen hátravetette a fejét és kéjesen felsóhajtott.

-Sa-Sango? Mit művelsz?- nyelt egy nagyot Miroku.

-Ne hidd, hogy nem látom az erőfeszítéseidet!- mosolygott.- Nagy élvezettel tanulmányozod a sebem. De én is nagyon élvezem.

-Tényleg?- vett egy mély levegőt a srác. Sango belenézett a szemeibe és elmosolyodott.

-Igen, nagyon.- Miroku csak erre várt, rögtön hanyatt döntötte a lányt az ágyon, mire Sango felnevetett. Száját a lányéra tapasztotta, szenvedélyes csókban forrtak össze.

-Nahát, nahát! Csak meg kellett adni a kezdő lökést!

-Tudod, mennyire vágyom rád?- vigyorgott a fiú.

-Hát, érzem.- a lány benyúlt a srác alsónadrágjába, ujjai a fiú kemény férfiasságára fonódtak. Miroku felnyögött, mire Sango elégedetten simogatta tovább hímvesszőjét.

-Áh! Te jó ég!- vigyorgott.- Na és én hiányzom neked?- kérdezte huncutul.

-Hát, nem is tudom…- mosolygott a lány.

-Majd meglátjuk…- vigyorodott el még szélesebben és kezei a lány tejfehér combjait simogatták, majd ujjai finoman becsusszantak a lány lábai közé.

-Ah!- nyögött fel, Miroku ujjai vadul játszadoztak, egyre nagyobb szenvedélyt szítva a lányban. Sango egész teste megfeszült.

-Ó, úgy látom, nagyon-nagyon vágysz rám!- forrón megcsókolta majd ajkai lejjebb vándoroltak a lány testén, végül a mellein állapodtak meg. Előbb lágyan nyaldosni, majd erőteljesen szívni kezdte az édes kebleket. Sango úgy érezte, nem bírja tovább, finoman megszorította a még mindig kezében lévő érzékeny hímtagot. Mirokunak elakadt a lélegzete.

-Szenvedünk, kisasszony?- kérdezte fülig érő szájjal az alatta vonagló lánytól.

-Te, te, te…- Sango mohón kapott a fiú ajkai után.

Mirokunak nem volt szíve tovább kínozni a lányt, egy erőteljes lökéssel beléhatolt és egyre gyorsabb ütemet diktálva mozogni kezdett. Miután elérték a csúcsot, izzadtan zuhantak vissza. Miroku legurult Sangoról és hosszan átölelte, most már soha nem akarja elengedni. Óráknak tűnő ideig csak feküdtek egymás mellett és próbáltak magukhoz térni. Sango egyszer csak a fiúra feküdt, Miroku elmosolyodott a lány mozdulatán, ő is ragaszkodik hozzá.

Kívülről hatalmas csörtetéssel közeledett két alak, akik kopogás nélkül benyitottak Miroku szobájába (amit talán nem kellett volna…).

-Ó!- kerekedett el Kagome szeme.- Bocs, hogy zavarunk, látom, mindketten jól vagytok. Akkor, Inuyasha tünés!- súgta vörösen a mellette álló hasonló színű barátjának, aki egy okét nyögött ki és villám gyorsan elpucoltak.

Sangoból és Mirokuból egyszerre szakadt ki a nevetés. Majd nem tudták megállni, hogy újra kezdjék az egészet.

27.fejezet

Kagome és Inuyasha sejtették, hogy a párocska nem nagyon fog előjönni a nap folyamán, ezért, úgy gondolták, hogy ma csak pihengetnek, és nem nyitnak ki se a büfében, se a bárban. Tegnap az egész városban buli volt és ez a báron is ott hagyta a lenyomatát. Így tulajdonképpen egésznapos takarítás várt Inuyasháékra. Mikor leértek a földszintre és meglátták a szeméthegyeket, a kétségbeesés szélén álltak. Kerítettek egy kukát majd elkezdték összeszedni a hulladékot. Hirtelen nagy nyöszörgést hallatszott a bárpult mögül.

-Van ott valaki?- kérdezte Kagome és mindketten odamentek.

Egy férfi állt föl fejét fogva, majd a derekába csimpaszkodó lány, aki nem más volt, mint Kikyou!

-Te jó ég!- szaladt ki Kagome száján.

-KIKYOU!- kiáltotta Inuyasha dühösen.

-Au! Sss! Megfájdul a fejem!- mondta a lány.- Különben is ez nem az, mint, aminek látszik!

-Ó, tényleg?- kérdezte hitetlenkedve a fiú.

-Mi csak elaludtunk itt, nem történt…

-Tudod mit!- vágott a szavába.- Már elegem van ebből az egészből! Tudom, hogy már egy ideje megcsalsz, de úgy gondoltam, hogy megérdemlünk még egy esélyt. Azt hittem, hogy le fogsz szokni a piáról, de szerintem azzal is csak hülyítettél, hogy meg akarod próbálni… Elegem van ebből az egészből! Szerintem egyáltalán nem szolgáltam arra rá, hogy miattad ennyit szenvedjek és, hogy ne az igaz szerelmemmel legyek! Itt most végeztünk, megértetted Kikyou? Már régen szakítanunk kellett volna. Kívánom, hogy légy boldog akár ennek a szerencsétlennek az oldalán is, és hogy, szabadulj meg az alkoholproblémáidtól!- adta ki magából az eddig felgyülemlett sérelmeit.

-De, Inuyasha, én szeretlek és őt nem is ismerem! Nem jelent semmit!- védekezett a lány, de így még rosszabb lett minden.

-Á, szóval bárki megteszi neked! Mindegy, hogy kivel csalsz meg! Hányok tőled!- Inuyasha megvetően nézte.- Kikyou, menj el!

Kikyou és aktuális partnere összedobálták a lány cuccait és elhordták magukat. Inuyasha végre szabad lett, Kagome nem mondott semmit a fiúnak, nem akart tolakodó vagy kotnyeles lenni. Magára hagyta szerelmét a gondolataival, egész nap szótlanul pakolásztak. Inuyasha egész idő alatt azon töprengett, hogyan kérhetne bocsánatot az eddigiekért Kagométól, és hogyan mondja el neki, hogy szüksége van rá.

-Hát ezzel is megvolnánk!- rogyott le egy székre a lány, mikor elkészültek.- Akkor én most megyek, Kougával találkozok.- mondta, de még nem indult el.

-Kagome, én szeretnék veled valamit megbeszélni. Lenne rám egy kis időd?- kérdezte Inuyasha, nem gondolta, hogy a lány most el akar menni, hiszen az orra előtt szakított Kikyouval!

-Persze, akkor mi lenne, ha egy óra múlva találkoznánk a parton?-” Inuyasha, ha én eddig tudtam rád várni, akkor te is kibírsz egy órácskát!”- mosolygott magában.

-Ö, hát rendben.- a fiú kicsit elcsüggedt.” Lehet, hogy ő nem is érez hasonlóan irántam?”

Kagome fehér toppot és vörös szoknyát vett fel a randira. Tudta, hogy Inuyasha délután valami jelentőségteljest akar mondani, azt ugyan nem tudta, hogy ez a mondanivaló számára jót vagy rosszat tartogat, de nem akarta Kougát tovább hitegetni. Így szakított szegény fiúval, aki elég nehezen viselte a dolgot, tekintve, hogy teljesszívéből szerette Kagomét

Végül is egy óra múlva már lelkiismeret-furdalás nélkül tudott Inuyashával találkozni.

A fiú annál a stégnél várta, ahol az első csókuk elcsattant, Kagome szépen, komótosan sétált oda, nem akarta elsietni.

-Szia!- köszöntötte lelkesen Inuyasha.

-Hello.- Kagome rá villantotta mosolyát.- Nos, itt vagyok.- mondta miközben a fiú mellé lépett.

-Igen.- Inuyasha nagy szünetet tartott, míg összeszedte gondolatait, pedig egész nap azon járt a feje, mit mondjon, és most nem jut eszébe semmi!- Kagome, szeretném neked elmondani, hogy azzal, hogy megismertelek teljesen megváltozott az életem. Ezt nem csak úgy mondom, ez tényleg így van. Míg nem ismertelek egyhangúan éltem és naivan azt hittem, hogy egy tökéletes kapcsolatban. De ezen a nyáron rá világítottál, hogy ez korántsem így van…

-Ezzel azt akarod mondani, hogy én tettem tönkre a kapcsolatod Kikyouval?

-Nem. Én csak azt mondom, hogy te nyitottad fel a szemem. Kikyou kihasznált engem, de vak voltam észre venni, már előbb végeznem kellett volna vele. Túlságosan elnéző voltam Kikyouval, mert már régóta együtt voltunk. Nem vettem figyelembe a hibáit, de aztán találkoztam veled, aki tökéletes…

-Ez nem igaz, Inuyasha. Nekem is van rengeteg hibám, csak még nem ismersz eléggé.- ellenkezett Kagome.

-De meg akarlak ismerni.- vett egy mély levegőt.- Tudod Kagome, én teljesen beléd szerettem és szeretném, ha a barátnőm lennél. Tudom, hogy rémes volt, amit műveltem veled Kikyou miatt, szeretném, ha megbocsátanál nekem.- Inuyasha bűnbánóan nézett a lányra.

-Ez nem könnyű.- Kagome nem tudta, elhiggye-e, amit a fiú mond.- Igazad van, borzalmasan viselkedtél velem. Ha kettesben voltunk nagyon aranyos, figyelmes voltál és boldog voltam, de amint feltűnt Kikyou levegőnek néztél, konkrétan. Tudom, hogy akkor még ő volt a barátnőd, de olyanokat tettél és mondtál nekem, hogy… De ha ő megjelent, mindezt elfeledted és azt sem vetted észre, amikor sírva elrohantam, csak duzzogtál amiatt, hogy Kougánál vigasztalódom.- az emlékképek villámgyorsan villantak be.- Ó, és a legjobbat még nem is említettem! Lefektettél aztán másnap, rohantál Kikyouhoz a kórházba, aki nyilvánvalóan az egyik orgiáján betegedett meg. Tudod, az tényleg betett. Kihasználtad, hogy szerelmes vagyok beléd, amíg együtt voltunk jó volt, de aztán azt sem vetted észre, hogy létezem, csak Kikyou lebegett előtted.

Inuyasha meg se tudott szólalni, mind igaz, amit a lány mondott. És még ezek után abban reménykedett, hogy megbocsát, és együtt lehetnek?! Hiú ábránd.

-Bocsáss meg, tényleg még a szemét nevet sem érdemlem meg.- rémesen érezte magát. Szavakkal nem is lehet leírni.- Mindenben igazat adok neked. Én szeretlek, és a látszat ellenére nem akarlak bántani. Gyűlölöm magam, amiért ezt tettem veled. Azt is megérteném, ha te is gyűlölnél.

-Inuyasha, én nem tudlak téged gyűlölni. Még ezek után sem.- Kagome elsírta magát- Én végzetesen szerelmes vagyok beléd. Annyira hülye vagyok!- szipogta, mire Inuyasha a karjaiba zárta.

-Annyira szeretlek.- mondta miközben megpuszilta, és az arcát simogatta.

-Én is téged.- mosolyodott el.- És szeretnék a barátnőd lenni.

-Ó, Kagome, megígérem, hogy vigyázni fogok rád, és többé nem okozok fájdalmat.- erősen magához szorította, és csókok özönét zúdította a lányra, aminek a vége az lett, hogy Kagome nevetve harcolt az ellen, hogy meg ne fulladjon.

Megnézték a naplementét és utána haza sétáltak, hogy otthon egymásnak hódolhassanak.

29.fejezet

Másnap délben szinte egyszerre mászott elő mindkét páros. Inuyasha Kagome kezét fogta, míg Miroku hátulról ölelte Sangot és karjait a lány dereka köré fűzte.

-Ó, hát ti?- kérdezte mosolyogva Sango.

-Mi is ezt kérdezhetnénk. Már ilyenkor felkeltetek? Csak két napja fekszetek egésznap!- vágott vissza Kagome.

-Már két napja?- kérdezett vissza Miroku.- Nekem sokkal kevesebbnek tűnt, gyorsan repül az idő!- mondta vigyorogva, majd maga felé fordította Sangot és megcsókolta.

Kagome és Inuyasha elmosolyodott, és ők is követték a példát.

Mivel a délelőttnek már vége volt a büfébe nem ment be senki, viszont estére szándékukban állt kinyitni a bárt. Délután Kagome és Inuyasha bementek a városba ebédelni, majd később visszamásztak az ágyba. Sango és Miroku is elment ebédelni, de ők utána lesétáltak a tengerpartra.

Este csak három lány táncolt a műsorban, ugyanis Karen és Kikyou fizetésüket felmarkolva leléptek. A múltkori showhoz képest kevesebben voltak, ez azonban annak volt köszönhető, hogy a nyárnak lassan vége lett. A közönség igencsak meg volt elégedve a mostani produkcióval és zárásra már mindenki megtudta, az új felállást, hogy Inuyasha dobta Kikyout és helyette az új lánnyal, Kagomével van, és hogy, Miroku is szakított az amerikai lánnyal Sangoért.

Az utolsó hét rendkívül gyorsan telt el, a szerelmesek minden egyes pillanatot együtt töltöttek. Inuyasha állandójelleggel fogta Kagome kezét, ami egy idő után eléggé idegesítette a lányt, ugyanis így egy kézzel kellett mindent csinálnia. Miroku pedig, 5 percnél több időre sehová nem engedte el Sangot, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag mindent együtt csináltak, Miroku beállt Sango mellé a zuhany alá (nagy élvezetét lelte a lány mosdatásában), ezen kívül együtt mentek el cipőt vásárolni is stb.

A lányok elutazása előtti este mind a négyen lent voltak a parton és a naplementét nézték, Kagome Inuyasha, Sango pedig, Miroku ölében.

-Hát vége!- sóhajtott Kagome.

-Miroku, kérlek, ne felejts el soha!- Sango még jobban hozzá bújt kedveséhez.

-Te se engem, Inuyasha!- kontrázott Kagome.

-Ne butáskodj, hogy tudnálak elfelejteni téged!- mondta Inuyasha és megcsókolta barátnőjét.

-Sango, én se tudlak se hogy se kiverni a fejemből. De te se feledkezz meg rólam, mi mindig itt leszünk nyaranta, és várni fogjuk, hogy újból eljöjjetek.- ölelte még szorosabban szerelmét.

-Mi, pedig egyszer vissza fogunk térni ide.- válaszolt Sango.

Az utolsó éjszakát töltötték együtt a párok.

Másnap elkövetkezett a fájdalmas búcsú, a lányok nem bírták ki sírás nélkül, és a fiúknak is nagyon kellett magukat tartani. Végül is Kagome és Sango felszálltak a Tokióba tartó vonatra, de még sokáig integettek az ablakból, búcsút intve a városnak, a nyárnak és az örökszerelemnek.

(Tudom, hogy itt is befejezhetném, de az milyen szomorú lenne!?- szerk.)

30.fejezet

Két év múlva egy fiatal fekete hajú inkább egyetemista, mint gimis lány baktatott az autópálya szélén. Fehér sort, piros topp, kitaposott sportcipő volt rajta. Tekintetét napszemüveggel takarta el. Elég régóta baktathatott, teljesen kimerülve leült arra várva, hogy majd erre jön egy járgány, ami elviszi úti céljához. Nem kellett sokáig várnia, mire megállt egy piros sportkocsi a lány előtt.

-Elvihetünk valahova, kisasszony?- kérdezte egy fiatal srác.

-Szia, Kouga! Igen, köszönöm.- válaszolt a lány.

-Ismerlek?- kérdezett vissza a fiú.

-Nem ismersz meg!?- nevetett a lány.- Kagome vagyok, így sem rémlik, Két éve…

-De, persze, hogy feledhetném el a neved? Ha jobban megnézem te, se változtál sokat!- mosolygott. Köhintés hallatszott az anyósülésről, amit a Kouga mellett ülő, eddig mellőzött vörös hajú, zöld szemű, gyönyörű lány adott ki.- Ó, bocsáss meg! Engedd meg, hogy bemutassam a menyasszonyomat! Kagome, Ayame, Ayame, Kagome!

-Szia, örvendek!- nyújtott kezet Kagome, amit a lány el is fogadott.

-Én is nagyon örülök.- mosolyogott.- Akkor, merre mész, Kagome?

-Ó, a városba, munka után kutatok, így az egyetem előtt nem lenne rossz egy kis zsebpénz, mellesleg meg akarok látogatni valakit…- mondta, miközben beszállt a járgányba.

-Akkor azt hiszem, tudom, hol tegyelek ki.- felelte Kouga egyáltalán nem neheztelve.- A múltkor nem egyedül voltál. Mi lett a kis barátnőddel?

-Külföldön dolgozik, de nem sokára hazajön!- válaszolta vidáman Kagome.

Az autó begurult a kisváros főutcájára és egy gyorsbüfé előtt állt meg, a Fincsi előtt.

-Köszönök mindent! Remélem, még fogunk találkozni, sok boldogságot gyerekek!- köszönt el a feketehajú lány, majd a kocsi elhajtott.

31.fejezet

Kagome nagy levegőt vett, kicsit rendbe szedte magát, és belépett az étterembe.

A megszokott látvány fogadta egy rövid feketehajú pincérnő szaladgált a rendelést felvenni, a pult mögött pedig, egy fiatal srác szolgálta ki a vendégeket.

-Hello!- lépett a srác elé Kagome.- Ugye te megismersz, Miroku?- kérdezte mosolyogva.

-Kagome!?- lepődött meg, de odament a lányhoz és megölelte.- Mi újság? Hogy hogy itt vagy?

-Hát, ha adsz egy kólát, mesélek. De mondd csak, nincs itt…

-… Inuyasha?- vágott a szavába.

-Ööö, igen.- mosolygott szemérmesen.

-Most nincs, de nem sokára benéz, és biztos bemutatja neked is a menyasszonyát!

-Mi?- komorodott el a lány. Mosolyogva, de hitetlenkedve még megkérdezte.- Milyen menyasszony?

-Látnod kellene az arcodat! Milyen képet vágsz!- vigyorgott.- Nincs semmilyen menyasszonya.

-MIROKU!- Kagome tekintete izzott, lecsapni készült!

-Kegyelem!- tartott maga elé egy tálcát.

-Majd én megmentelek!- hangzott távolról egy lány kiáltása és az előbbi kis pincérnő fénysebességgel száguldott a fiú mellé.

-Nyugi, nem akarom igazából bántani!- mosolygott a jelenetre Kagome.- Nocsak, nocsak. Mondtam már, hogy Sango nem sokára megjön Amerikából… Nagyon meg fog lepődni…

-Mi? Min? Ki az a Sango? Miroku, válaszolj!- kérte a lány.

-Kagome, ez nem az aminek…

-Persze, akár most is felhívhatnám, hogy felesleges jönnie és maradjon inkább a szőke hajú amerikai srácokkal…

-Ki az a lány?- toporzékolt a pincérnő.

-Sango az én nagy szerelmem…- sóhajtott Miroku.

-És én nem is tudok róla!- duzzogott a lány.

-Mi? Én lemaradtam valamiről?- értetlenkedett Kagome.- Azt hittem, ki lesz akadva ez a lány, hiszen a barátnők nem tűrik, hogy…

-Mi? Hogy barátnő? Én?- lepődött meg a lány.- Ne nevetess! Soha nem lennék a barátnője, egyébként nem is lehetek.- kuncogott.- Mert az unokahúga vagyok, Tori.

-Ó, akkor elnézést kérek a szurkálódásért.- pironkodott Kagome.

-Nincs semmi gond. De, mondd csak bátyó! Nekem mért nem mondtad, hogy van valaki komoly?- fordult kíváncsian Tori Mirokuhoz.

-Nem került szóba… nem tudtam, hogy biztosan vissza fog-e térni hozzám. De most…- és elmosolyodott.

-Hú! Ez tényleg komolynak tűnik! Még soha nem láttam ilyennek!- csodálkozott a kislány.- És, hogy néz ki ez a lány? Ki Ő?

-A legjobb barátnőm, most Amerikában van. Hosszú, derékigérő barna haja és barna szeme van…

-… hosszú, selymes combjai, formás popsija, gyönyörű csípője…- vágott közbe réveteg tekintettel Miroku.

-Persze bátyó, elhiszem…- vigyorgott a lány.- Mit tett ez a csaj, hogy így magába tudta bolondítani? Ez eddig senkinek sem sikerült! Komolyan még most sem hiszem el! Azt hiszem, ideje lesz ezt a Sangot felvilágosítani, arról, milyen is Miroku valójában! Én egy ilyen szoknyapecér pasival soha nem állnék össze. Inkább lennék apáca!- gondolkodott fennhangon.

-Én a te helyedben nem tenném ezt, még a végén tényleg apáca lesz!- ellenkezett Kagome.

-Akkor is majd kifejtem előtte ezt a véleményem!- mondta teljes őszinteséggel, amiért Miroku elkapta és finoman fejbe vágta.- Au!

-Ha megpróbálod, én…- és gonoszan vigyorogni kezdett.-… nem kegyelmezem!

-Ó, igen? Kagome meg tudnád adni Sango számát?- mosolygott, mire unokabátyja vészesen tekintett rá. Tori elkezdett futni Miroku pedig, utána.

-De gyerekek!- nézte Kagome hitetlenül a jelenetet.

32.fejezet

Inuyasha belépett a Fincsibe. Miroku hívta, hogy siessen, mert nagy meglepetése van a számára, és határozottan állította, hogy nem túlóra, vagy ráváró takarítás.

Fáradtan ledobta magát az egyik asztalhoz és mogyoróbarna szemeivel barátját kereste, de helyette egy pincérnő jelent meg.

-Hozhatok valamit?- kérdezte egy selymes hang. Inuyasha felnézett az itallapról. Egy gyönyörű, fiatal lányt pillantott meg, aki fekete haját kontyba fűzte, rózsaszín passzentos egyenruhája látni engedte szép hosszú combjait. Miután végig vizslatta, felnézett, a két bájos meleg szempárba fúrta tekintetét.

-Te?- állt el a fiú szava.- Kagome?- nyögte ki nagy nehezen.

-Szia, Inuyasha!- mosolygott rá biztatóan a lány.- Rég láttalak…- a fiú azonnal felpattant és szenvedélyesen megcsókolta.

-Hé! Az én éttermemben ilyen heves érzelem kinyilvánításnak nincs helye! Esetleg a bárban… de inkább menjetek szobára!- mondta a hirtelen megjelenő Miroku vigyorral a képén. Az igazság az volt, hogy már ő is nagyon vágyott arra, hogy Sangot a karjaiban tartsa.

A szerelmespár abba hagyta a csókot. Inuyasha átölelte Kagomét.

-Te! Mért nem szóltál, hogy itt van! Akkor sokkal jobban siettem volna!- kérdezte Inuyasha egyáltalán nem neheztelve.

-Meglepetés volt!- védekezett a fiú.- Nyugodtan beszélgessetek csak!- mondta mosolyogva és elment a dolgára, Tori is csak mosolygott a páron.

-És mondd csak, mi történt mostanában veled?- kérdezte Kagome miközben, leültek.

-Előbb te mesélj!- kérte a fiú.

-Én kérdeztem előbb!

-Hát jó… Szóval, felvettek kiotói egyetem jogi karára és már két éve tanulok ott. Később a családivállalkozásban fogok dolgozni.

-Nem is tudtam, hogy ügyvédi irodátok van.

-Nincsen, csak a vállalatunknál jól jön egy ügyvéd, de nem erőltették rám, önszántamból akarok ügyvéd lenni.

-Ez csodálatos!- lelkendezett a lány.- Gratulálok!

-És te? Milyen foglalkozást szeretnél űzni?- érdeklődött.

-Hát, képzeld el, hogy felvettek a tokiói egyetemre és kommunikációt fogok tanulni. Egyébként újságíró szeretnék lenni.

-Ez szép! Biztos sikerülni fog!- Tori hozott nekik egy kis jegesteát.- Kösz. És a két év alatt voltak fiú barátaid?- kíváncsiskodott tovább Inuyasha.

-Ez mért fontos?- kérdezett vissza.- Itt vagyok, ez a lényeg, nem?

-De. De, szeretném tudni.

-Persze, hogy voltak fiúim. Csak azt ne mondd, hogy te egy lánnyal sem találkozgattál!

-Nem is mondom!- kelt ki magából a fiú.

-Inuyasha, nyugodj meg! Ha voltak is kapcsolataim, azok nem jelentettek nekem semmit. Visszajöttem, ahogy megígértem. Ez idő alatt egészvégig te jártál a fejemben!- világosította fel a lány.

-Tényleg? Mert én is csak azért randizgattam, hogy ne gondoljak egyfolytában rád.- mosolyodott el. A beszélgetés végül is ölelkezésbe és csókolózásba torkollott.

-Kagome, tudod, mire gondoltam?- fordult egyszer csak Inuyasha a lányhoz.

-Mire?

-Mi lenne, ha ősztől átiratkoznék a tokiói egyetem jogi karára? Akkor nem kéne elválnunk. Összeköltözhetnénk, apámnak van egy lakása ott.- fejtette ki gondolatát a fiú.

-Ó, Inuyasha! Ez csodálatos lenne!- Kagome örömében szerelme nyakába ugrott és megcsókolta.

Később elmentek sétálni, lementek a tengerpartra, fagyiztak és rengeteget csókolóztak.

33.fejezet

Délelőtt 10 óra, a városka lakói a forróság elől vagy strandra vagy, saját házaikba menekültek. Csak néhol lehetett egy-egy emberi alakot észrevenni.

Egy fiatal nő sétált a főúton egy pici gyerekkel kézen fogva. A nő nagyon csinosan nézett ki, derékig érő haját leengedte, tekintetét fekete napszemüveg mögé rejtette, fenekét éppen eltakaró fehéralapon kis rózsaszín virágmintás miniruhát, rózsaszín tűsarkú szandált viselt és fehér táska volt nála. A kisfiúnak világosbarna haja és kék szeme van, világoskék sort és fehér póló volt rajta. Ide-oda szökdécselve haladt a nő mellett.

-Szomjas vagy?- kérdezte a kicsit.

-Iden. Asz mondtad füjdünk is ma!- türelmetlenkedett.

-Jó, csak előbb iszunk valamit és beköszönünk az egyik ismerősömhöz. Jó?

-Oké.- válaszolt a gyerek lelkesen.

Megálltak egy gyorsétterem előtt. A nő boldogan a fiúra mosolygott, majd bementek a Fincsibe. Minden szempár rájuk szegeződött, a férfiak vizslató tekintettel bámulták a lányt. De ő mit sem törődve velük leguggolt a gyerekhez.

-Hova akarsz ülni?- kérdezte a fiúcskától.

-Oda!- mutatott a pult melletti bárszékekhez.

-Nem lesz az túl magas neked? Nem fogsz félni?

-Nem.- hangzott az egyszerű, de annál magabiztosabb válasz.

-Akkor, jó.- felrakta a kicsit az egyik székre, majd vele szemben ő is felült, gyönyörű porcelánfehér lábait keresztbevetette, (a sok férfi örömére) és az étlapot nézegette.

-Mit kérsz inni?- fordult a fiúhoz.

-Kólát és kéjek hamburgert is!

-Na ne mond!- a lány tetetett meglepődöttséggel válaszolt. A pult mögött Tori jelent meg.

-Mit adhatok?- a lány levette a napszemüvegét, barna szemeit a pincérnőre emelte.

-A fiatalúr rengeteg egészségtelen amerikai kaját rendel, én, pedig csak egy jegesteát kérek…

-Én nem eszem egészégtelen ennivalót.

-Akkor, mi lenne, ha ma inkább palacsintát ennél narancslével a hamburger helyett.

-Hát, jó lenne.- adta be a derekát, mire a nő megrendelte a menüt.

Tori bement a konyhába és Naraku rögtön hozzákezdett az étel elkészítéséhez. Miroku is épp most jött be ellenőrizni a kicsit lassú szakácsot.

-Képzeld csak, milyen dáma jött be a fiacskájával az imént!- újságolt a lány unokabátyjának.

-Hm?- csillant fel a fiú szeme.- Megnézem, hogy mindennel elégedettek-e a vendégek.

-Ó, gondolhattam volna… De ugye még emlékszel arra a nőre, akiért állítólag odavagy?

-Odavagyok érte.- erősítette meg.- Add csak!- elvette Toritól a tálcát, és már ott sem volt.

Miroku amint belépett rögtön észrevette a hölgyikét. ”A húgomnak igaza volt, ez a nő egy jelenség!”- sietett oda. Letette az ételt a vendégek elé.

-Remélem, meg lesznek elégedve vele, kisasszony.- rá mosolygott a lányra, de hirtelen olyan fura érzés fogta el.- Várjunk csak…- a lány is elmosolyodott.-… ismerlek?

-Hát, nem tudom, mennyire emlékszel még rám, Miroku.- mondta lágyan egy ismerős hang.

-Sango?! Tényleg, te vagy az?- nézte még mindig hitetlenkedve. Az a csodálatosan hosszú barna haj, a gyönyörű barna szempár, azok az ajkak…- Miroku kijött a pult mögül.

-Igen, úgy örülök.- a lány felpattant, hogy teljesvalójában megcsodálhassa a fiú.

-Ejha! Gyönyörű vagy!- pörgette meg Miroku, majd magához ölelte.- Úgy hiányoztál! Sose tudtalak volna elfelejteni!- megcsókolta a lányt, a vendégek legnagyobb döbbenetére.

-Úgy tűnik, tényleg hiányoztam!- mosolygott szerelmére.- Nekem is állandóan te jártál a fejemben! Annyira vártam már ezt a pillanatot!- a fiú karjai közé vetette magát.

A körülöttük lévő férfiak egy nagy lemondó sóhajt engedtek el.

-Mázlista!- mondta az egyik.- Ez a gyönyörű, fiatal anyuka is utánad bomlik!

-Hát, tudod, hogy…- kezdte majd, hirtelen belecsapott a felismerés.- Anyuka?!- értetlenkedve a kisfiúra nézett, aki viszonozta a pillantást.- A tiéd ez a kis gyerek?- válaszra várakozóan nézett Sangora. ”Ha ez igaz, akkor nem igaz, amit mondott! Összeállt egy másik férfival! Nem tudom, mit kellene tennem, ha…”- vergődött kétségek közt.

-Bocsánat, elfelejtettem bemutatni az egyetlen férfit, aki versenybe szállhat veled miattam.- vette a karjába a kicsit.- Ő Kevin. Kevin apukája amerikai, nála dolgoztam nyáron az Egyesült Államokban. Az anyukája két éve ment el, mikor a pici megszületett, ő japán volt. Az édesapja japán bébiszittert szerződtetett mindig hozzá, hogy az anyukája kultúráját is megismerhesse. Ha már személyesen nem tudja megtenni.- magyarázta el a dolgot a lány.- Ebben az évben én voltam Kevin dajkája, mikor mondtam, hogy hazautazok, a főnököm arra gondolt, hogy ők is ellátogatnak Japánba.- Sango szinte hallotta, ahogy ezernyi kő gurul le szerelme szívéről. Rámosolygott a látványosan megkönnyebbülő Mirokura.

-Szegény kicsike! És milyen programot terveztetek mára?- fordult Kevin felé.

-Füjdünk!- újságolta boldogan.

-És én is mehetek veletek?

-Iden!- lelkendezett a pici. Miután elfogyasztották az ételt lesétáltak a partra.