Addig a Fincsiben mindenki lazsált, vendég nem volt, így unatkoztak.

-Na, én lépek! Vár a fodrász, ma valami egzotikust formálnak a hajamból.- ujjongott Naraku, mintha azzal el tudná csábítani Kikyout.- Sziasztok!

-Csáó! Inuyasha, mit fogunk csinálni, unatkozok!- fordult a sráchoz Kagome.

-Nem tudom! Mihez van kedved? Persze, innen nem mehetünk el.

-Tudsz valamilyen jó receptet?- csillant fel a lány szeme.

-Nem tudok semmit sem elkészíteni, csak tésztát tudok főzni.

-Tényleg? Palacsintát sem tudsz sütni?

-Nem.

-Akkor irány a konyha! Ez alap!- Kagome hátra vonszolta Inuyashát, felkötötte a hajukat és elővette a kötényeket.

Pár perc múlva Naraku felségterületéből csatatér lett, ugyanis Inuyasha kitalálta, hogy ha ő palacsintát süt, akkor, mint a filmekben dobálni fogja őket. Természetesen elsőre egyet se tudott elkapni, vagy a plafonon vagy a földön landoltak. Mikor Sangoék megérkeztek összesen 3 palacsinta készült el, Miroku belépett a konyhába és Inuyasha véletlenül éppen arcon találta egy repülő félig égett tésztával.

-Te jó ég! Mi a fene történt itt?- nézett a padlón fetrengő Kagomére és Inuyashára.

A délelőtt hátralévő részét takarítással töltötték, utána pedig, átvonultak a bárba videózni. Narakut, Kikyout és Kagurát az ilyen hülyeségek nem érdekelték, így csak négyesben tévéztek. A lányok kedvéért megnézték a Titanicot, majd felüdülésképpen a Showtime-ot. Az este ugyanúgy telt, mint mindegyik, de a lazapéntek olyan jól sikerült, hogy ezentúl minden héten beiktattak egy ilyen napot.

Vasárnap a lányok lementek a tengerpartra pihenni, erre az egy szabadnapra, illetve, délelőttre (mert este táncoltak) szükségük volt. Kagome napolajjal kenegette hamvas bőrét, Sango hason fekve napozott.

-Mondd csak, Sango, mi van veled és Mirokuval?- kérdezte hirtelen Kagome.

-Mi? Hát mi lenne? Semmi nincs.- mondta egy kicsit szomorúan.

-De szeretnéd!- mosolygott a lány.- Szerintem a vak is látja, hogy vonzódik hozzád!

-Persze, mint minden nőhöz!- válaszolt ingerülten.- Én nem azt akarom, hogy le akarjon fektetni, én azt akarom, hogy szeressen.- szakadt ki belőle.- Fogadjunk, még soha nem volt szerelmes!

-Kibújt a szög a zsákból!- vigyorgott- Nehéz dolgod lesz, de nem lehetetlen!

-Ha már itt tartunk, te és Inuyasha?- most Sango volt kíváncsi.

-Mi? Ezt meg honnan veszed?- idegesen nevetett.

-Mit is mondtál? A vak is látja, hogy vonzódik hozzád!- mosolygott.

-Hogy mi? Na, nem! Neki barátnője van!

-Akit egyre kevesebbet lát, de nem igazán izgatja! Mert veled lehet…

-Ez képtelenség! Ha velem akar lenni, mért vonul el minden éjszaka Kikyouval?! Vékonyak a falak!- emlékeztette Sangot.

-Nem tudom, de szerintem, lelkiismeret furdalás nélkül közeledhetsz Inuyasha felé. Már elegem van ebből a hatalommániás lotyóból!- erre mindketten nevetni kezdtek.

Addig a büfében…

-Inuyasha, Kikyouval még mindig jól megvagytok?- tette fel a kérdést Miroku, amikor ketten maradtak.

-Persze. Mért ne lennénk?

-Mondjuk, van egy csaj, akit Kagomének hívnak…

-Ezzel, mire célzol? Nincs köztünk semmi! Én Kikyout szeretem.- mondta fülig pirulva.

-Aha. Úgy veszem észre, Kagome mostanában sok időt tölt egy sráccal!

-MI? Kivel?- esett neki, ezzel egyáltalán nem azt bizonyítva, hogy nem érdekli.

-Kivel? VELED!- üvöltött vissza.

-Tényleg?- elgondolkodott, az igaz, hogy sokat vannak együtt, de nem olyasmit csinálnak, mint ő és Kikyou, ez nem lehet szerelem!- Ha már itt tartunk, a másik csajjal, Sangoval mi van?- váltott témát, kezdett kínos lenni a helyzete.

-Ha jól tudom, él és virul.- mondta egy árnyalattal lelkesebben.

-De TE meg vele foglalkozol többet!

-Persze, egyszer ő is meglesz!- vigyorgott szélesen.

-Nem hiszem, hogy csak erről van szó!- fejtette ki véleményét.- A többi lánnyal nem foglalkozol ennyit! De vele… Együtt vásároltok, elmentek kajálni, stb.…

-Ez csak a hadművelet része!- bizonygatta (magának is!).

-Mondj, amit akarsz!- hagyta rá.

Parton…

Délben a lányok bekaptak egy hamburgert kólával és mentek vissza a bárba próbálni. Ezen a napon tanulják be az új koreográfiákat, Kikyou vezényletével.

Mikor beléptek az épületbe, még nem volt ott senki, így leültek a színpadra és vártak. Kikyou és Kagura egy órás késéssel jelentek meg. Természetesen bocsánatkérés nélkül elkezdték az új tánc megtanulását. A Lady Marmalade-ot adták elő és nem csak táncoltak, hanem énekeltek is, a számhoz illő ruhadarabokban. Gyorsan betanulták, így este már elő is tudják adni.

10-kor lámpalázasan állt Kagome a függöny mögött kék melltartóban, bugyiban és harisnyakötőben. Sango lépett mellé, ugyanilyen ruhában csak ő rózsaszínben.

-Kikyou még mindig sehol!- tudatta.

-Remek! Szinte már teljesen tele vagyunk! Most mi lesz?

-Inuyasha is ott van?

-Igen! Szerintem azt se tudja, hogy nincs meg Kikyou!

Kagura jött feléjük.- Gyertek, itt van. Csak van egy kis problémánk!

-Mi? Mi az?- kérdezték kórusban.

-Hát…- és a csontrészeg lány felé húzta őket.

-Jesszus!- mindketten a fejüket fogták.- Így nem léphet fel!

-De, én tánolc, tácoln, táncolni fogok!- megpróbált átöltözni, de csak Kagura segítségével sikerült felvennie fekete összeállítását (Kagurán piros volt).

-Ebből akkora égés lesz!- látta előre Kagome. A két lány gyorsan, hogy megnyugodjanak legurított egy pohár sört.

Mit volt mit tenni, beálltak a helyükre és vártak, hogy a függöny felgördüljön.

Tapsvihar fogadta őket, Inuyasha a színpad előtt foglalt helyet, Miroku pedig hátul a pultnál két bombázóval.

8.fejezet

A függönyt elhúzták, elkezdődött a zene. Minden rendben ment, míg Kikyou részéhez nem értek. Kikyou felállt és eszelősen rázva magát megindult előrefelé, míg le nem bucskázott a színpadról. Szerencsére Inuyasha még el tudta kapni, mielőtt becsapódott volna. Kagura szégyenében elfutott, a közönség megütközve nézte a jelenetet. Miroku segítségért könyörgő tekintettel bámult a még talpon lévő két lányra. A szám véget ért, de elkezdődött egy új a TATU-tól az All about us. Azt sem tudta a két lány a színpadon mihez kezdjenek, végül is improvizáltak. Vadítóan elkezdtek táncolni, mire a közönség egyik ámulatból a másikba esve nézte őket. A szám végén Kagome szembefordította magával Sangot, aki erre megcsókolta őt! Kagome kezét a barátnője hátsójára csúsztatta, és szenvedélyesen csókolóztak. A közönség hím tagjai először elképedve bámulták a jelenetet, majd vad éljenzésbe kezdtek. Inuyasha miközben megpróbálta magához téríteni az ájult Kikyout, majdnem kiejtette a kezéből a lányt. Miroku leesett a bárszékről, annyira elfeledkezett magáról. A műsor után tapsvihar és őrjöngő éljenzés hallatszott, a lányok meghajolták és berohantok az öltözőbe.

-Jesszus! Ezt is túléltük!- lelkendezett Sango.

-Hál’ istennek! Hm, nem is tudtam, hogy ilyen jól csókolsz!- mosolygott.

-Nem tudom, mért tettem, csak jött.- mondta egy kicsit sem szégyenkezve.

-Ha te nem tetted volna meg, én teszem.- mondta és odament barátnőjéhez és megcsókolta.

Inuyasha és Miroku épp erre a jelenetre léptek be.

-Ó, Jézusom!- nyögték erőtlenül egyszerre.

A lányok abba hagyták, és rájuk mosolyogtak.- Mi az?

-Ezt meg, hát izé…-habogott Inuyasha.

-Szóval, izé, megmentettétek az estét.- mondta végül Miroku.- Kikyout figyelmeztetem még egy stikli, és repül!- fordult Inuyasha felé, aki bólintott, hogy tájékoztatja.

-Én már eléggé kimerültem, ennyi izgalom egy napra elég volt.- mondta Kagome.

-Igazad van, menjünk, feküdjünk le!- invitálta Sango mosolyogva, mire barátnője visszamosolygott.

-MI? Ti most együtt?- képedt el a két fiú.

-Mi azt nem mondtuk.- mondta incselkedve Kagome, de megsimogatta Sango combját és futva elmentek.

Másnap reggel a büfében mindhárom srác a belépő lányokat figyelte.

-Jó reggelt!- köszöntötték őket vidáman.

-Ti vagytok a bár legújabb sztárjai! A ti műsoraitok lesznek az esték fénypontjai!- közölte Miroku velük, erősen nézve Sangot.

-Ez szuper! Éljen!- lelkendeztek egymást ölelve.

-Mondjátok mi történt tegnap este miután elváltunk?- tért rá a lényegre ezután a fiú.

-Mire gondolsz? Semmi.- mondta ártatlanul Sango miközben a pultról egy eperszemet vett a szájába, a lé lecsurgott az állán, Miroku meg se tudott szólalni, szájtátva bámulta.

-Aha.- mondták kórusban, de nem hitték el.

Este a lányok egy új számmal készültek, amit a közönség türelmetlenül várt. Inuyasha sem Kikyou fájdalmában összetört szívét gyógyítgatta, hanem Kagoméra figyelt, Miroku vadonatúj barátnővel, Koharuval kívánta megtekinteni a műsort, utána pedig,…

***

Már második estéje, hogy nem Kikyou a főlátványosság és ezt elég nehezen viselte a lány. Természetesen megint rendesen felöntött a garatra, de nem foglalkozott vele senki. Megkezdődött a show, Kikyou és Kagura hátul táncoltak, míg Sango és Kagome elől. A közönség imádta őket, Kikyou a szám közepén ezen úgy bedühödött, hogy előre rohant és szétlökte a két lányt. Kagura megpróbált segíteni, de csak annyit ért el, hogy elvonszolja az ideges lányt. Sango és Kagome elvesztették az egyensúlyukat és a kétoldalt közönség közé estek. Inuyasha és Miroku (Koharut elfelejtve) nagyon megijedtek és már rohantak is a lányokhoz.

9.fejezet

Szerencsére nem lett semmi baj, Sangot egy fiatal férfi kapta el, míg Kagomét egy ismerős.

-Kouga!?- képedt el a lány a fiú karjaiban.

-Szia Kagome! Csini vagy!- nézett a lány toppjára és miniszoknyájára.- Nem gondoltam volna, hogy tényleg itt dolgoztok.

-Nem?- mondta kacéran.

-De a haverjaim mondták, hogy két új csaj táncol itt és egyik este furcsa dolgot csináltak egymással…- vigyorgott.- Ez igaz?

-Micsoda?- úgy tett mintha nem tudná, miről van szó.- Ja, kösz, hogy megmentettél.

-Nagyon szívesen!- megpuszilta a lányt.

Ez a jelenet fogadta Inuyashát, aki a látottakon rögtön ideges lett.

-Jól vagy, Kagome?- kérdezte a lány mellé lépve, akit erre Kouga letett a földre.

-Kösz, jól.- mosolygott.- Bemutatom Kougát.

-Ja, láttam már itt.- jött a rideg válasz. Kouga megérezte a féltékeny szerelmes szívet, de az övé is ezért a lányért dobog, úgy hogy gyorsan kell cselekednie.

-Kagome, nincs kedved eljönni velem a nyaralómhoz? Megmutatnám neked…

-… a bélyeggyűjteményed!- vágta rá Inuyasha.

-… a kilátást.- fejezte be Kouga.

-Hát, nem is tudom. De tényleg csak ezt, ugye?

-Persze!

-Kagome, nem tudom, hogy bízhatunk ebben a felajzott kölyökben!- fakadt ki Inuyasha.

-Nyugi, ha Kouga azt mondta, nem bánt, akkor úgy is lesz!- mondta teljes meggyőződéssel.- Neked úgyis fel kell mosnod Kikyout!- ez kicsit ingerülten hangzott, ami meglepte a fiút.- Menjünk! Átöltözök.

-Rendben tündérke, a kocsim már ismered!- még odahajolt Inuyashához amikor a lány nem látta.- Bántani nem fogom, de mást nem ígérhetek.- vigyorgott és elhúzta a csíkot.

-Mocsok!- Inuyasha nagyon ideges lett, de Kikyou után kellett mennie. A mellette álló széken vezette le feszültségét egy hatalmas rúgással.

Addig a másik oldalon…

-Hupsz! Bocsika!- kért elnézést Sango a megmentőjétől.

-Nincs semmi baj, bárcsak máskor is ilyen szerencsés lennék!- tartotta a jóképű idegen erősen izmos karjaiban a lányt.- Sango a neved, igaz?

-Igen, és te ki vagy?- mosolygott rá a fiúra, akinek hosszú fehér haján megcsillant a lámpa fénye. Sango ismerősnek találta, főleg a mogyoróbarna szemeket.

-Sesshoumaru.- válaszolt mosolyogva.

-Akkor, köszönöm, Sesshoumaru.- mondta elgyengülve.

-Nagyon szívesen!- megsimogatta a lány arcát, aki elkapta a fiú kezét. Sango nem értette, mi van vele, mintha megbabonázták volna.

Sesshoumarunak több se kellett megcsókolta a lányt és a körülöttük lévők döbbenetére, az viszonozta. Miroku is dermedten állt és figyelte a jelenetet.

-Azt hiszem, már nem is tartozol köszönettel.- mondta a srác mosolyogva, mikor ajkaik szétváltak.

-Sango, nincs bajod?- ocsúdott fel Miroku.

-Ó, szia!- fordult a lány végre felé.- Kösz, nincs semmi bajom, Sesshoumaru elkapott.- mondta álmatagon.

-Azt látom!- felelte kicsit ingerülten.- Köszönöm, hogy elkaptad! Az adósod vagyok.- hálálkodott Sesshoumarunak.

-Nincs mit! Nem tartozol semmivel! De a hölgyike… - Sangora nézett.- Eljönnél velem valahova, beszélgetni?- mosolygott csábítóan.

Sango nem tudott nemet mondani.- Persze! Várj meg, átöltözök.- már rohant is volna, de Miroku elkapta a karját.

-Sango, ez egy vadidegen! Te lelépnél vele, mikor nem is ismered?

-Jaj, Miroku! Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj! Ne aggódj! Ő nem olyan férfi!

-Honnan tudod? Megsúgta a nyelve?- utalt egy kicsit agresszíven az előbbire.

-Mi? Dehogy!

-Ne tedd, ne menj vele!

-Mért?

-Nem engedem!- fakadt ki.- Az én felelőségem, ha történik veled valami.

-Ne aggódj, öcsi! Itt a számom, és egyébként Inuyasha bátyja vagyok, nyugi, elengedheted!- mondta meggyőzően a srác.

Sango észrevette, hogy Miroku habozik, így felszaladt, átöltözött, és már mentek is.

10.fejezet

Kagome és Sango este nem mentek vissza. Reggel Inuyasha, Miroku és Naraku korábban nyitottak az étteremben. Senki nem beszélt a tegnapiról, de Naraku kivételével elég feszült volt a hangulat. Egyszer csak egy piros sportkocsi gördült be az utcába az épület elé. Kagome csókot dobva búcsúzott el Kougától, majd belépett a büfébe.

-Sziasztok! Mizujs?- csilingelte.

-Szia!

-Jó reggelt!- köszönt Inuyasha a többiektől külön egy kicsit sem úgy, mintha ”Jó reggelt” kívánt volna.- Milyen volt az estéd?

-Köszönöm kérdésed, szuper! Kouga olyan édes!- áradozott a lány a fiú elképedésére.- Megyek, átöltözök.

-Mit csináltatok?- bújt ki végre a szög a zsákból.

-Már bocs, de szerintem egyáltalán nem rád tartozik a randim kimenetele!- válaszolt dühösen.- Egyébként, ha tudni akarod, megkérte a kezem!

-HOGY MIT!?- Inuyasha a plafonon volt, a többiek csöndben lapítottak.- Megölöm!

-Mért? Nem kéne felhúznod magad, mert nem a te dolgod, hogy ki vall nekem szerelmet és ki nem!

-Ez azt jelenti, hogy igent mondtál?- nem akarta elhinni, hogy ez is megtörténhetett.

-Te teljesen őrültnek nézel? Azt hiszed, hogy 16 évesen férjhez akarok menni!?- erre Inuyasha fellélegzett.- Nem, ehelyett felajánlottam, ha mindenáron akar engem, akkor járhatunk.

-MI?- a fiú megint teljesen kifordult magából.- Ezt nem teheted!- nem tudta, mért mondta most ezt.

-Mért nem? Hogy van Kikyou?- váltott témát, így ezzel a mondattal Inuyasha mindent megértett.

-Szörnyen! Többet nem táncolhat.- válaszolt Miroku.- Mond csak, nem tudod, hol van Sango?- próbálta aggodalmát elnyomni.

-Nem, nem tudom. De azzal a helyes sráccal mentek motorral egy tengerparti bulira, legalábbis onnan hívott.- hatásszünetre várt és huncutul hozzátette.- De, azóta nem tudom mi történt vele, meg a sráccal.

Miroku megrándult. Hirtelen motorberregés szakította félbe a csendet és pár pillanat múlva Sango libbent be.

-Nagyon jó reggelt mindenkinek! Nem késtem el ugye, főnök?- fordult Mirokuhoz.

-Szia, Sango. Nem késtél. Menjetek hátra, öltözzetek fel!- mondta a lányoknak színtelen hangon.

Hátul…

-Ajaj, Sango, azt hiszem a fiúk kevésbé szeretnek most már minket…- ismerte fel a helyzetet Kagome.

-Jaj, szerintem csak aggódtak! Mi volt este?- kíváncsiskodott.

-Hát, Kouga megmutatta a házát, ami meseszép! Feleségül kért, de végül is csak együtt járunk.- felvette az egyenruhát.

-Aha. És most mi történt?- intett fejével kifelé, Inuyashára utalva.

-Ó, szinte meg akarta tiltani, hogy járjak vele! De ő nem kérne meg! Világos, még mindig Kikyoué a szíve.

-Nem hiszem. Lehet, hogy csak rajta kívül nem volt még más barátnője és kicsit fél. Nem tudja, hogyan váltson.- ő is belebújt a ruhájába.

-Ó, mekkora szakértő vagy! És veletek mi volt? Ki az a fiú?

-Ő, Sesshoumaru, Inuyasha bátyja. Elmentünk egy buliba, beszélgettünk és abban maradtunk, hogy ma elmegyünk valahova.- kiléptek, de Kagome nem szakadt le a témáról, azt akarta, hogy Miroku is halljon egy-két részletet.

-És csak dumáltatok?- kérdezte a fiúk előtt.

-Mi? Ezt, hogy érted?- pirult el és a srácokra nézett, akik úgy tettek, mintha nem hallanák. Ez elég nehéz volt, főleg valakinek…

-Tudod!- csak nem hagyta abba.

-Kagome!- suttogta.

-Na, végül is leszállt a szájadról, vagy egész éjjel nyalakodtatok?- bökte ki, mit akar.

Miroku lopva a két lányra nézett.

-KAGOME!- szólt rá erélyesen.

-Jól van, jól van!- nyugodott le.

A délelőtt lassan és csendesen telt, senki nem szólt senkihez, legfeljebb csak a vendégekkel beszéltek. Amint az óra delet ütött, Naraku elszelelt, rühellte a takarítást és a mostani hadi állapotot is.

-Kész, vagyunk! Na én megyek aludni!- ásítozott Kagome.- Este friss akarok lenni. Jössz Sango?

-Még nem. A konyha még vissza van.

-Azt Naraku már elintézte.

-Azt csak hiszed! De te nyugodtan aludj, nemsokára én is megyek.

-Rendben.- Inuyasha is pont most végzett, így hallgatagon, ugyan de együtt mentek át a másik épületbe.

Miroku és Sango a sütő pucolásával foglalkozott.

-Bocs, hogy tegnap nem hallgattam rád és elmentem. Teljesen érthető volt a reakciód, hiszen vadidegen volt, joggal aggódtál.- törte meg a csendet.

-Tényleg féltettelek. Olyan voltál, mint egy gyerek én meg az apád.

Erre kitört a lányból a nevetés.- Bocsi. Elég fura család lennénk.

-Az már igaz.- mosolygott.- Találkozol még vele?

-Igen, ma is.- Sango kitartóan fürkészte a fiút, de semmi reakció- És a te randid milyen volt?

-Hát, miután az a kis baleset történt, teljesen elfeledkeztem Koharuról. Úgy hogy ma ejtjük meg a dolgot.- most Miroku nézte a lányt, aki egy pillanatra megállt takarítás közben, de magához tért.

-Akkor sok szerencsét. Azt hiszem, most alszok egyet.

-Betakargassalak?- nézett rá a régi huncut vigyorával.

-Kösz, de ne fáradj.- bezárták az éttermet és megcélozták a bárt.

11.fejezet

Új műsorral debütáltak este Kagome, Sango és Kagura, Kikyou Inuyasha mellett ült a sarokban és döntötte be a feleseket. Miroku szokásos helyén, a pult mögött Koharuval beszélgetett, mikor Sesshoumaru lépett hozzájuk.

-Jó estét!- köszönt.- Imádom nézni!- mondta az éppen iskolai egyenruhában táncoló Sango felé mutatva.- Ugye ma is elvihetem a leányt?

-Mi akadálya lenne?- kérdezett vissza ingerülten.- az alkalmazottam, tehát felelősséggel tartozom iránta, de, hogy mit csinál a szabadidejében, nem az én dolgom.

-Akkor jó. Én is úgy gondoltam.

A show után a lányok felfrissülve vetették bele magukat kedvesük karjaiba. Inuyashát lefoglalta Kikyou nyafogása, pedig legszívesebben bemosott volna egyet Kougának. Ezzel szemben Miroku csak jó szórakozást kívánt Sangoéknak és Koharuval elvonultak az emeletre.

Ez egész héten így ment.

Vasárnap reggel 10-kor Sango arra ébredt, hogy hihetetlenül melege van. Felült az ágyában, körülnézett a takarója a földön hevert, az ablak nyitva és áramlik be a hőség. A másik ágyban Kagome takarója is megcsavarodva terült el körülötte. Sango egy lila toppban és hozzáillő lila-fehér csíkos sortban aludt, de azt hitte, meggyullad. Felkelt és becsukta az ablakot.

”Hogy tud ez még így is aludni!? Meg lehet sülni! Ez így nem mehet tovább! Miroku…”

Kopogtatott, pár percen belül egy kócos fej jelent meg az ajtóban.

-Sango? Ilyen korán?- kérdezte az alsógatyában álló fiú.

-Jaj, Miroku! Segítened kell!- nyöszörögte.

-Mit tegyek érted?- mosolygott, és a hiányos öltözetű lányt nézte.

-Melegem van, nem tudok aludni, márpedig, muszáj aludnom! Légkondi kell a szobákba!- panaszkodott.

-Jól van, majd holnap beszereltetek egyet. Addig alhatsz nálam, itt van ventilátor.- vigyorgott.

-Biztos? Koharu?- nem volt ereje nemet mondani, fáradt és nyűgös volt.

-Már hajnalban elment.

-Akkor most az egyszer.- belépett a szobába, és kellemes hűvös szél csapta meg.- Ez isteni! Sango leült egy fotelba.

-Feküdj az ágyamba nyugodtan, elférünk.- invitálta.

-Csak akkor, ha nem fogdosol!- nagyon álmos volt, már az se érdekelte, hogy ilyet nem kéne tennie.

-Dehogyis!- mondta ártatlanul.

-De Kagome meg fog sülni!

-Ha eddig nem vette észre, már nem fogja! Különben sem tehetek most mást!

-Ez esetben.- bevetette magát az összegyűrt lila takaró és párnák közé, majd a fal felé fordult. Miroku egy ideig nézte a behunyt szemű lányt, majd ő is befeküdt az ágyba és ígéretéhez híven kifele fordult és nem tapizott.

Sango délután 2-kor arra ébredt, hogy betakargatva, Mirokuval ölelkezve fekszik. A fiú keze a csípőjén, ő pedig, mellkasához dőlt. Elpirult, de nem akarta felébreszteni, ez most csak az ő pillanata. Bármennyire vonzódik Sesshoumaruhoz, az nem ugyanez. Nem akarja beismerni, de szerelmes lett Mirokuba. Felemelte a fejét és a fiú arcára nézett, végig futott a hideg a hátán, megborzongott. ”Mért pont őt?”- gondolta.

-Sango, fázol?- kérdezte még behunyt szemmel. A ventilátor erre fújta a szelet.

A lány elvörösödött, ki akart bontakozni Miroku karjaiból, de a fiú nem engedte. Kinyitotta a szemét és elmosolyodott, megsimogatta a lány vállát. Sango nem tudta, mit mondjon, zavarban volt. Miroku felemelte a lány fejét és finoman megcsókolta. Mindketten megborzongtak, úgy érezték, mintha lebegnének. Nem akarták abba hagyni, Sango ujjai megérintették a fiú izmos mellkasát, Miroku a lány hátát simogatta.

Hirtelen hörgés szűrődött be a WC felől, valaki éppen gyomra tartalmát ürítette ki.

-Milyen romantikus!- ült fel Sango, miután nagy nehezen elengedte a fiú. Miroku is felült és átölelte. Az ágy mellett álló székben rezegni kezdet egy mobil. A srác megfogta a telefont, üzenete érkezett Koharutól. Sango meglátta a készüléken a lány nevét.

-Ó, te jó ég!- kapott a szájához, teljesen megfeledkezett magáról.- Jaj, bocsáss meg! Ezt nem kellett volna! Ah!- hátra dőlt.

-Mi? Nem kell bocsánatot kérned! Nem történt semmi.- bizonygatta a fiú.

”Szóval semmi… Nekem ez többet jelentett!”- Sango nagyon elkeseredett.- ”Hát tényleg, nem érez irántam, mást csak ennyit. Gyakorlatilag véletlenül rá esett a számra!”

-Persze! Semmi… akkor minél előbb, legalább egy ventilátort szerezz, kérlek!

-Oké.- felkelt, felhúzta a fotelon heverő farmerját.- Megyek és veszek egyet.

Ebben a pillanatban feltárult az ajtó és kijelent meg döbbenten? Nem más, mint Koharu!

-Úristen! MIROKU! Hogy tehetted ezt velem!- nézett a nadrágja sliccét lent felejtett fiúra és a szinte semmiben lévő, ágyon heverő Sangora. Elsírta magát.- A tegnapiak után… Én nem ezt érdemlem!

-Figyelj Koharu, nem történt semmi köztünk! Csak Sangonak melege volt és átjött, ide aludni!

-Így van!- kontrázott a lány.

-Persze!- és zokogva elfutott. Miroku bűnbánóan nézett utána.

Kagome a becsapódott ajtó hangjára leesett az ágyáról. Álmosan dörzsölgette a szemét.

-Mi az? Finomabban nem lehetett volna?- tekintett barátnőjére.

-Nem, nem lehetett volna!- vágta rá ingerülten.- Most az a szerencsétlen lány azt hisz, hogy egy utolsó szajha vagyok! Pedig ha tudná!- dühösen ledobta magát fekhelyére.

-Mi? Mi van? Bocs, még álmos vagyok!- ült le mellé.

-Jaj, az úgy volt, hogy…- és elmesélte az egészet.

-Jesszus! Most aztán benne vagy nyakig!- veregette Sango hátát.- Ajaj! Tönkre tetted a kapcsolatuk, ami a te oldaladról figyelve, nem rossz, de szegény csaj, biztos ki van borulva. Nem baj, legalább ti összejöttök!

-Te ezt nem érted! Jaj! Megcsókolt, de… Úgy értem, azt jó néven vette volna, ha lefekszem vele, de miután nem tettem… Komolyan, nem kellek neki!- már folytak is a könnyei.

Kagome átölelte.- Ez nem igaz!

-De.- szipogta.- Csak vigyáznom kell vele, nehogy még jobban megégessem magam. Az is elég nagy baj, hogy így érzek iránta! Jaj, istenem, mért pont őt!? Kagome, figyelj! Ne engedj a közelébe hosszabb ideig, kérlek! Ígérd meg!- emelte barátnőjére könnyes szemét.

-Jaj, Sango! Nagy hiba lenne, ha ezt tenném!

-Nem, nem akarom, hogy fájjon!- kérte kétségbeesetten.- Kérlek, kérlek!

-Jó, rendben! Csak nyugodj meg!

-Köszönöm. Mostantól Sesshoumarura kell koncentrálnom.- de még remegett.

-Nekem meg Kougára! A napnál is világosabb, hogy Inuyasha és Kikyou nem mennek szét! Hiába dühíti az Inuyashát, hogy Kougával járok. Figyelj, mindketten megígérjük, hogy a két srác tabu lesz, tehát csak a barátaink, és semmi több! Oké?

-Igen. Kagome, mi nem tartozunk ide! Tudom, hogy még másfél hónap van a suliig, de, nem kéne előbb itt hagyni ezt a helyet?

-Nem, csalódottan akarsz haza menni? Egyébként is szeretünk táncolni, és mennyi pénzünk lesz nyár végére!- mosolygott keserűen.

-Szerintem borzalmas lesz itt!

-Biztos, de már csak ennyi időnk van! Ha nem is lehet az enyém, akkor is mellette akarok maradni, utána soha többet nem fogok vele találkozni!- Sango is így érzett, de félt, a végtől.

13.fejezet

-Ezt nem mondod komolyan?- röhögött Inuyasha.- Most nem is tettél semmi rosszat! Eddig Koharuval tartott legtovább a kapcsolatod, és ezt is elrontottad! Ehhez már tudni kell!

-Jól van, na! Hagyd abba!- vigyorgott Miroku is.- Azért sajnálom szegényt. Jó volt vele és tényleg nem tettem, olyat, amivel megbánthatnám.

Épp a kis balesetet elemezte a két srác, mikor Sango kibontott hajjal, fekete bőr csípőnadrágban, pántnélküli fekete toppban és piros szandálban kilépett a folyosóra.

-Látom, már te is tudod.- fordult Inuyasha felé, aki meg se tudott mukkanni, egyelőre még nem tértek magukhoz Mirokuval a látványtól.- Annyira sajnálom!- mondta Mirokunak.- Mindent jóváteszek, ígérem!

-Igen, és mégis hogyan?- vigyorgott és Sango kerekded formáit nézte.

-Tudom, hogy fontos volt neked Koharu és én tehetek arról, hogy elvesztetted. Úgy hogy…- feltette fekete napszemüvegét és elviharzott.- sziasztok!- hangjából nem lehetett kivenni, mit érez.

Sango végig tipegett a főúton, a szemközti oldalon hangos füttykoncert kísérte, és egy-két idegesítő beszólás, de ügyet sem vetett rájuk, mikor meglátta a boltból kilépő Koharut.

-Koharu!- kiabált.- Várj!

A lány mintha megszaporázta volna lépteit. Sango utána rohant, ami valljuk be elég bajos magas sarkú szandiban. Végül is utolérte a lányt.

-Kérlek, meg kell hallgatnod!

-Mégis mért?- esett neki.- El akarod mondani, milyen jó volt vele?- már folytak is a könnyei.

-Jesszus! Minek nézel te engem!? Azért jöttem, hogy elmondjam nem volt semmi! Tényleg, csak átjöttem, mert melegem volt! Nem történt semmi!

-Persze!

-Koharu, figyelj! Miroku egy szoknyavadász, perverz alak. Eddig te vagy a leghosszabb kapcsolata! Nem akar elveszíteni, fontos vagy neki!

-Ez nem igaz! Te vagy a mindene! Mindig is téged akart! Láttam, hogy néz rád!

-Ó, igen? Ha ez így lenne, mért nem kért már meg? Szerintem tévedésben vagy! Én nem jelentek neki semmit, legfeljebb egy kaland lennék, ha te nem lennél neki. De mivel fontos vagy neki, nem tett semmit!

-Ez igaz?- nézett rá félénken.

-Persze!- gyorsan megölelte a lányt.- Tényleg! Adj neki még egy esélyt! Megérdemlitek!

-Hát rendben!- mosolyodott el.

A jelenetet újabb füttykoncert kísérte.

-Hé, Koharu, ki a gyönyörű barátnőd?- kérdezte egy csapat suhanc.

-Nektek tabu, barátja van, igaz?- jutott a lány eszébe.

-Igen.- mosolygott Sango.

-Köszönök mindent, azt hiszem, megyek és elmondom Mirokunak.

-Jó, sok sikert nektek.

Ekkor felberregett egy motor és pont a két lány előtt állt meg.

-Szépségem, egy fuvart?- kapta le a sisakját Sesshoumaru.

-Mért ne?- villantotta rá édes mosolyát Sango és felpattant a motorra, feltette a külön neki előkészített rózsaszínsisakot és elszáguldottak.

14.fejezet

Inuyasha Kikyout kereste, amikor beleütközött az éppen telefonáló Kagomébe.

-Persze édes! Akkor holnap!- lerakta a készüléket.- Szia!

-Hello. Nem láttad Kikyout?- kérdezte egy kicsit sem leplezve az ellenszenvét.

-De, Kagurával mentek vásárolni, és azt mondták, megisznak valamit. Inuyasha, nincs semmi baj?- kérdezte a lány.

-Mi közöd hozzá?

-Azt hittem barátok vagyunk.- felelte keserűen.- De amióta Kougával járok, egy jó szavad sincs hozzám. Ez nagyon fáj nekem.

A fiú meglepődött, és ez látszott is rajta.

-Tényleg? Bocs, nem akartam… csak, hát…- nem tudta mit mondjon még.

-Figyelj, nekem nagyon fontos lettél Inuyasha.- ”Ajjaj, megszegem a szavam!”- Sango után te vagy a legjobb barátom, nem is te egészen más vagy, mint Sango, és nem csak azért, mert te nem lány vagy.

-Kösz, ez jól esett.- pirult el a srác.- Te is, te is nagyon sokat jelentesz nekem.- egymásra mosolyogtak.

-Nem gondolod, hogy elmehetnénk valahova, mármint a banda?

Inuyasha elmosolyodott, majd arcára fagyott a vigyor. ”Hát még sem randi lett belőle!”

-De, jó ötlet!- nyögte ki végül.

-Csúcs! Mi lenne, ha a partra mennénk le?

-Mikor? Csak egy hét múlva lesz szabadnapunk!

-Igen, de még csak 3 óra van! Ha összekészülünk még most is lemehetünk! Hiszen itt a tenger egy köpésnyire!

-Oké! Akkor szólj annak, akit találsz és készüljünk!- adta ki a parancsot.- Én is keresem a többieket!

-Remek!- és már el is tűntek.

Naraku kozmetikusnál volt nagykezelésen, Kikyou és Kagura pedig a plázában. Inuyasha még el tudta kapni Mirokut, aki Koharut ölelgetve búcsúzott a lánytól.

-Tehát szent a béke?- fordult a fiú felé, aki még a távozó lányt figyelte.

-Ja, Sango elmondott neki mindent.

-Aha, akkor így kárpótolt.- vigyorgott Inuyasha, tudta, Miroku mire vágyott.

-Hát igen.- mondta vigyorogva.

-Én kész vagyok!- kiáltott Kagome. A srácok is előkotorták a fürdőgatyáikat, útra készen álltak.- Rácsörrentem Sangora! Se perc múlva itt lesz, a cuccait már be is tettem.

Feldübörgött Sesshoumaru fekete csodája, Sango levette a sisakot, leszállt a motorról.

-Jó légy!- búcsúzott el tőle a barátja egy csókkal, és rávert Sango fenekére, amit Miroku olyan kívánatosnak tartott abban a bőrnaciban.

-Szia!- mondta vörösen, mire a srác elszáguldott.

-Látom a sofőrnek mindent szabad!- jegyezte meg Miroku.

-Hát, a sofőrök már csak ilyen kedvező helyzetben vannak!- mosolygott a lány.- Akkor, ugye minden rendben van?

-Persze, kösz.- komorodott el egy pillanatra.

-Éljen! Te öltözz át!- miután Sango visszatért…- Irány a strand!- kiáltotta el magát Kagome.