Ne húzd fel magad Mayumi kérlek - suttogta oly lágyan, hogy Mayumi beleremegett. Mayumi megfordult és lágyan megcsókolta Sesshoumarut. Sesshoumaru megtörte a pillantott és elsodorta Mayumi nyakáról a haját utána elkezdte beborítani csókokkal.

Sesshoumaru… most..ne - mondta nehezen a kéjtől Mayumi, de Sesshoumaru abbahagyta Mayumi kérésére.- nem akarom, hogy a húgom meglásson, mert akkor nem fog békén hagyni és szétkürtöli a világnak - mondta Mayumi miután sikerült visszajönni a valóságba.

Akkor menjünk vissza - mondta Sesshoumaru és felállt.

Rendben - és elindultak. Mikor odaértek a táborhoz minden szem rászegődött.

Mit csináltattok egész éjjel - kérdezte sunyi mosollyal, de ez azonnal eltűnt, amikor egy tenyérnyom került az arcára.

Ha szeretnéd tudni szerzetes én egész éjjel aludtam, mivel a húgom teljesen ki készít - nézet szúrós szemekkel húgára -Sesshoumaru meg vigyázta az álmomat - mondta hidegvérrel.

Mindegy éhes vagy - kérdezte kagome és előkotort egy dobozos ételt.

Nagyon - mondta és odament és elvette az ételt. Miután mindenki evett Sesshoumaru kivételével elindultak hogy legyőzzék Naraku. Egész úton beszélgetett az egész csapat kivéve Mayumit és Ayumit.

Lányok ne legyetek már ennyire morcosak lehangoljátok az egész, csapatott - mondta Miroku.

Előbb kérjen tőlem bocsánatot - mondta Ayumi.

Miért? Mit tettem talán egy hajszálat kölcsön vettem - kérdezte gúnyosan Mayumi.

…öö.. Tudod mit soha többet, ne nevez a húgodnak nem, érdemled meg te, elkényeztettet kis liba - ezzel Ayumi úgy szíven találta Mayumit hogy sírva rohant el.

Tudod a nővéred az az egyetlen ember, aki sokkal többet tett, azért hogy boldog légy. Úgy szerettet, mint a saját kishúgát most szépen szíven találtad - mondta Sango hiszen neki is volt egy öccse és egyszer már ezt a fejéhez vágta. Ayumit ez nem érdekelte, hiszen már elege volt hogy a nővére ugrál a nyakén ezért elindult az ellenkező irányban és eltűnt a fák között. Sesshoumaru már jó ideje kereste mayumit amikor végre megtalálta egy sziklán ült és nézte a naplementét.

Tudod - kezte mayumi úgy hogy nem nézett hátra- a hugom az az egyetlen ember aki egyáltalán él még, mert tudod én, úgy nézek rá, mint a saját húgomra -fejezte be és fordult Sesshoumarura. Sesshoumaru odament Mayumihoz és átölelte. utána megnézték a naplementét és visszaballagtak társaikhoz, letáboroztak egy közeli tisztáson meg vacsoráztak és lefeküdtek aludni a pihentető éjszakában.

Naraku - sziszegte Inuyasa és Sesshoumaru. A két testvér rögtön rátámadt Narakura de Naraku sem volt rest mivel a semmiből Naraku egyik teremtménye kanna jelent meg és verte vissza a támadást. Mayumi aki eddig csak figyelte most rátámadott Narakura szívvel lélekkel. Naraku mivel nem vette észre, hogy Mayumi rátámad ezért eltalálta a hátát és egy sebet hagyott maga után a seb az egész hátán húzódott végig. Naraku felüvöltött a fájdalomtól. Már épp hívta volna Kagurát, de Kagura már halott volt hála Kagoménak mert kihasználta a helyzetet hogy nem figyel rá és egy nyilat küldött a hátába. Naraku már zavarban volt mivel a seb nem nagyon engedte, hogy mozogjon ezért csak védekezni tudott. Kanna is meghalt Mayumi jóvoltából, amikor Naraku próbálta volna megvédeni eltalálta hátúrról a szívét. Ekkor Inuyasa ránézett bátyára, aki vette a pillantását és elkezdtek egyszerre támadni. Elindították kardjuk leghatalmasabb támadását, és amikor elérte Naraku egy hatalmas fény keletkezett és Naraku helyén már csak a siko no tama szilánkok maradtak. Kagome odarohant és felvette a szilánkokat utána, pedig összerakta. Miroku levette a kezéről a kendőt.

Vége - mondta boldogan Miroku ám ekkor egy tompa puffanást halott abba, az irányba fordult és Mayumit látta ájultan a földön. Sesshoumaru odament és felvette.

Menjünk, innen undorodom ettől a helytől - mondta és elindult egy tisztás felé. Mikor elérte a kívánt helyet leült egy fa alá és Mayumival az ölében elaludt volna, ha kagome nem megy oda.

Meg nézhettem, lehet, hogy valami baja van - mondta egy kis aggódással kagome.

Rendben - mondta és letette maga mellé Mayumit. Mikor már a végéhez ért Mayumi már felkelt. Kagome Mayumi nyakába vetette magát és örömkönnyeket kezdet sírni.

Kagome mi az miért sírsz - kérdezte nehezen, mert még émelygett. Kagome nem válaszolt, hanem ezt súgta a fülébe „gratulálok”. Mayumi amikor rájött mit is mond neki kagome rögtön Sesshoumaru nyakába, vetette magát.

Mi van Mayumi - kérdezte Sesshoumaru mert nem, értette a reakcióját. Mayumi ekkor kibontakozott az ölelésből.

Vegyél feleségül, mert ha nem elmegyek és soha többé nem, látsz - mondta olyan határozottan, hogy senki nem, mert belé kötni.

Rendben - mondta ő is így, de ekkor a társaság szája tátva marat - de mond el mi volt ez az előbb - kérdezte Sesshoumaru.

Terhes vagyok - ugrott megint Sesshoumaru nyakába, aki lecövekelt de nem csak ő kagome kivételével mindenkit sokkolt.

Miiiii - kiabálta mindenki miután visszatértek a sokból.

Az..az lehetetlen - mondta Inuyasa hitetlenkedve.

Tényleg - kérdezte kíváncsian Sesshoumaru Mayumit.

Igen - és megcsókolta szerelmét. Miután mindenki elhitte hogy Mayumi gyereket várt gratuláltak és elindultak a végtelen úton. Mayumi és Sesshoumaru 2 hónap múlva összeházasodtak és rá 6 hónapra, megszülettet a gyerekük, akit Mizugénak neveztek el. Mayumi húgát többé nem látta de ő még mindig a szívében hordozza emlékét. Sesshoumaru sokszor találkozott Inuyasával aki megölte Kikiot és elvette kagomét és születtet egy lányuk. Bár Inuyasa szerette Kikiot, de nem ezt a Kikiot ő az 50 évvel ezelőtti Kikiot szerette és zárta szívébe. Miroku és Sango visszamentek a szelemírtók falujába Shipuval együtt. Mivel Narakunak végellett Sango öccsének is meg kellet halnia. De mivel Sango erős lány el tudta feledni a rosszat és emlékébe véste a boldog képeket.