- Hol van Mayumi - kérdezte Sesshoumaru többi útitársaitól.

- Azt hiszem még mindig a tónál - mondta Rin s nézte tovább a tűzett.

- Értem - és felállt.

- Sesshoumaru sama hova mész - kérdezte Jeken de, mér, húzta is össze nyakát várva az ütést.

- Sétálni - válaszolta. De Sesshoumaru nem sétálni ment, ugyanis aggódót Mayumiért mert már legalább 2 órája nem látta. De még mielőtt tett volna 50 lépést Mayumi húga Ayumi megalította.

- Arra te nem mész nincs leskelődés - mondta Ayumi és magaféle, fordította.

- Aggódom érte - mondta Sesshoumaru.

- Majd akkor én megnézem - és elindult a tó felé de, még mielőtt elérte volna a tót, meglátta nővérét és egy nagyot sikkantott. Sesshoumaru amint ezt meghallotta azonnal elindult a hang irányába. Ő nem ügy reagált, ahogy Ayumi hanem odament és felvette Mayumit. Ám abban a pillanatban megérezte öccse szagát.

- Ayumi szólj Jekenek és Rinek hogy, szedjék össze a cuccaikat és jöjjetek északnak - mondta és elindult öccséhez.

- Inuyasa fekszik, fekszik - hallatszott kagome kiabálása már messziről. Mikor Sesshoumaru odaért mindenki felénezett.

- Sesshoumaru mi a fennének kel neked mindig megjelenned - üdvözölte Inuyasa bátyát-, mit akarsz- tette hozzá.

- Te lány - fordult Kagoméhoz Sesshoumaru - nézd meg mi baja - monda hidegen Sesshoumaru de kagome látta az aggodalmat a szemébe, amit csak ő vett észre.

- Rendben - és odament Sesshoumaruhoz.

- Miiiii - hangzott csapat tagjainak kérdése de kagome nem figyelt rájuk.

- Te jó isten - hangzott kagome szájából.

- Mi a baj - kérdezte Sesshoumaru. De kagome nem figyelt rá.

- Sangohoz egy kis vizet légy szíves - és előkotort valamit a táskájából. Mikor Sango visszatért kagome beadta a gyógyszert Mayuminak.

- Hogy hívják - kérdezte végül.

- Mayuminak hívják - hangzott a válasz.

- Szóval Mayuminak a szervezette kikészült ezért eszméletlen, de egy-két napig nem is fog felkelni - mondta kagome és lefeküdt. Miután Sesshoumaru társai is megjöttek és lefeküdtek aludni Sesshoumaru odament Mayumihoz és a lábát párnaként használva, bele tette Mayumi fejét. Így aludt a most már nagy csapat. Néha lehetett hallani Sangot ahogy lekever Mirokunak.

- Mayumi egyre rosszabbul nézel ki el kéne vinni téged Kaede anyóhoz - mondta Kagome, de ezt mire kimondta Sesshoumaru már, vitte szélsebesen az anyóhoz. Mikor a falu széléhez ért és meglátták az emberek sikoltozva rohantak és hívták Kaede anyót. Mikor az anyó odaért nagyon megdöbbent, mert Sesshoumaru úgy fogta a kába Mayumit mintha az életéről volna szó. Miután Kaede megnyugtatta a falusiakat odament Sesshoumaruhoz.

- Miért jöttél - kérdezte az anyó.

- Gyógyítsd meg - mondta olyan ridegen, hogy a kába Mayuminak a hátán átfutott a hideg. De ekkor Mayumi elájult.

- Hozd be a kunyhómba, és akkor megnézem, mit tehettek - mondta az anyó látva milyen beteg az a lány. Sesshoumaru most az egyszer engedelmeskedett a parancsoló szavaknak. Mikor Sesshoumaru letette Mayumit abban a pillanatban lépet be Inuyasa és barátai utánuk meg Sesshoumaru barátai.

- Mért nem vártál meg minket - vágta oda flegmán Ayumi és nővéréhez fordult, aki már felébredt- Mayumi mért nem mész ahhoz az emberhez, hogy is hívják Hurokihoz ő legalább egy normális - de nem tudta befejezni mivel látta nővére könnyeit.

- Te nem tudod mit éltem át, amikor az az ember eljött apámhoz lehet, hogy te nem tudod, mert apánkon és rajtam kívül csak mi tudja mit tett velem Huroki. Egy évig azért voltam távol, mert féltem az emberektől elvesztettem az önbizalmam - mondta zokogva Mayumi mert nem tudta elfelejteni azt az éjszakát azt a fájdalmas napot.

- Te jó isten - mondta Kagome mikor rájött, hogy Mayumit megerőszakolta az a gazember.

- Mi a bajod Kagome - kérdezte Inuyasa amikor látta, hogy neki is elerednek a könnyei.

- É..én tudom mi baja, van Mayuminak - mondta Kagome - sajnálom borzasztó, lehettet - tette hozzá együtt érző hangon.

- Te honnan tudod - kérdezte félőn Mayumi.

- Tudod én a jövőbből, jöttem és ott ez nap, mint nap megesik, ha el jő az este azok az emberek a sötét sarkokban, várják, hogy ara jöjjön valaki és - de nem tudta elmondani hisz Kagome nagyon érzékeny volt ilyenekkel kapcsolatban de ezt senki sem értette hisz csak Kagome és Mayumi tudta, hogy fájdalmas az emlék.

- Elmondaná végre mi a fenéről beszéltek - kérdezte Ayumi.

- Tudod Ayumi a nővéred szörnyű dolgon ment át a miatt az ember mait - válaszolta Kagome mert tudta Mayumi nem bírna válaszolni.

- Na jó gyermekeim ideje hogy kimenjetek túl kicsi ez a, hej hogy ennyién itt legyetek - mondta az eddig gyógynövényeket készítő anyó. Mikor már mindenki kiment és csak Sesshoumaru és Mayumi maradt bent az anyó, felültette a nagyon gyenge és kábult egyben még mindig síró Mayumit.

- Tessék ezt idd meg és holnapra már kutya, azaz semmi bajod nem lesz, csak ne erőltesd meg magad - nézet Sesshoumarura az anyó, mert tudta hogy ő figyelni fogja Mayumit. Mikor Mayumi megitta a keserű löttyöt az anyó kiment.

- Sesshoumaru- mondta halkan, mert még nem érezte jól magát.

- Tessék - ment oda és megfogta Mayumi kezét.

- Ne meny el ma kérlek - nézett rá Mayumi kisírt szemmel.

- Rendben - adott egy percgondolkozás után választ.

Mayumi mi a baj - kérdezte Sesshoumaru.

Ez - mutatott előre ahonnan egy lovas katona jött feléjük

Miért tán ismered - kérdezte Kagome.

Mayumi sama, Mayumi sama - kiabálta távolról a katona.

Mit akarsz - kérdezte hidegen Mayumi mikor a katona leszállt a lováról.

Mikor jön vissza Mayumi sama aggódunk önért - és végig nézet a társaságon. Ám ekkor Mayumi akkorát vágott a katona fejére, hogy szegény csillagokat látott.

Szép volt -mondta Inuyasa de meg is bánta.

Fekszik - mondta kagome és odaszaladt a katonához - jól van - kérdezte aggódva.

Igen köszönöm kisasszony - és Mayumira nézett.

Te idióta te...te együgyű - kezdet el kiabálni Mayumi - én nem megyek vissza, amíg az apám gyilkosát meg nem ölöm - folytatta kiabálva Mayumi.

Mayumi sama kérem, bocsásson meg akkor én vissza is, megyek - és felszállt a lovára -Kérem vigyázzon magára - mondta aggódva a katona és elvágtatott.

Mi ez az egész Mayumi ki volt ez - kérdezték inuyasáék csapatából.

Ti nem tudtátok Mayumi a nővérem, vagyis nem vérszerinti, mert engem csak örökbe fogadott az apja de ő már meghalt ezért Mayumi a nyugati trón örököse - mondata Mayumi húga Ayumi. Ekkor minden szem rászegődőt és kérdésekkel özönlötték meg. Mayumi ekkor megszédült, és majdnem eleset, amikor egy erős kéz menyasszonyfogásba fogta és eltűnt, mintha ott sem lett volna. Mayumi becsukva várta az esést de nem történt semmi és mikor kinyitotta a szemét Sesshoumarut látta.

Hova viszel nem kéne vissza mennünk - kérdezte Mayumi.

Mayumi neked pihenned kel ne feled és az előbb majdnem elájultál vigyáznod kéne magadra - mondta és tovább ment.

Akkor azt mond meg hova viszel - tette fel megint a kérdést Mayumi.

Egy csöndes és nyugodt helyre - adott választ Mayuminak Sesshoumaru. De mire Sesshoumaru odaért Mayumi mér elaludt ezért Mayumival egy fának dőlve leült. Mikor Mayumi felébredt észrevette Sesshoumarut és felült, már épp nyitotta volna a száját, ha nem érezte volna, hogy Sesshoumaru megcsókolja. Mayumi viszonozta a csókot és a csókból több lett, mint hitték volna, mert egy óra múlva Mayumi és Sesshoumaru egymás karjaiban találták magukat meztelenül.

Sesshoumaru vissza kéne mennünk, hisz halára aggódják magukat, miattunk - mondta Mayumi és Sesshoumaruval az élen fel, öltöztek és visszamentek a csapathoz.

Hova vitted a nővéremet - nézet rá olyan szúrós pillantással Ayumi hogy Sesshoumaru megtántorodott.

Fejezd be ti nem vertétetek észre de, majdnem visszaestem a betegségembe hála neked hugi, mert elmondtad, hogy én vagyok a nyugat trón örököse és ezért megtámadtak a kérdésekkel -mondta Mayumi magából kikelve.

Jól van, na azért nem kel így ordibálni - mondta Ayumi félénken. Mayumi majd nem lekevert húgának, amikor Sesshoumaru átölelte.

Mayumi nyugodj le, mert akkor megint visszaesel - mondta Sesshoumaru higgadtan. Mayumi nem szolalt, hanem kibontakozott az ölelésből és elment a társaitól egy közeli tóhoz de azt nem vette észre, hogy Sesshoumaru követi, mert olyan dühös volt hogy még egy madarat se venne észre, ha rászállna. Mayumi mikor odaért leült egy fához és elaludt. Ám Sesshoumaru sem volt rest odament Mayumihoz és az ölébe véve aludt el. Már csak a tücskök és az éjjeli bogarak zsivaját meg kagome fékszikezését és Sango csattanó pofonaitt lehettet hallani a távolból.