Hana sama kérdezhetek valamit - kérdezte a kislány.

Persze Michiyo - mondta kedvesen Hana.

Te miért vagy szellem, ha szellemek gonoszak - kérdezte Michiyo.

Tudod Michiyo nem minden szellem gonosz, mert én tudom, hogy a szellemek legbelül kedvesek csak elzárták mélyen a szívükben ezt az érzést - fejezte be Hana.

Bár láthatnék egy olyan szellemet - ábrándozott Michiyo. Erre Hana elmosolyodott.

Egyszer talán láthatsz - mondta bizakodóan Hana - de most menj és játssz a többi gyerekekkel - bökött a fejével a többi gyerekekre.

Igen is Hana sama - mondta katonásan Michiyo és a többi gyerekhez futott. Hana ezen még inkább elmosolyodott és nézte, ahogy Michiyo játszik a többi gyerekkel.

Michiyo mára ennyi elég lesz - kezdte Hana - menjünk, vigyük vissza a gyógynövényeket - fejezte be.

Rendben van Hana sama - Mondta Michiyo és ezzel elindultak vissza a faluba. Mikor még nem volt látható a falu csak a füst, ami onnan jött Hanáék már futottak és ezzel eldobták a gyógynövényeket. Mikor odaértek már csak hamu és a füst maradt meg semmi más a faluból. Michiyo lerogyott a földre és elkezdett sírni. Hana letérdel mellé és átölelte.

Ne sírj Michiyo nem, tudom vissza hozni a falut és a szüleidet de, kérlek, ne sírj én, majd vigyázok rád, csak ne sírj - kérlelte Hana. Mikor már egy jó ideje hogy Michiyo abbahagyta a sírást akkor kibontakozott az ölelésből és Hana szemébe nézett.

Hana sama. Most hova megyünk - szipogta Michiyo.

Mostantól az álmodat fogjuk beteljesíteni. Keresünk egy olyan szellemet, akinek a szíve üres és megtöltjük szertetettel - mondta Hana.

Tényleg - kérdezte egy kicsit kételkedve Michiyo.

Igen. De most ideje elindulnunk -és ezzel felsegítette Michiyot. Egyenesen az erdőbe mentek és vissza, se néztek, nehogy fájdalmas legyen a búcsúzás.

Hana sama segítsünk neki, kérlek - kérlelte Michiyo.

Rendben van, akkor siessünk - mondta Hana és elkezdtek a hang irányába futni. Mikor odaértek egy szelemet láttak, meg aki egy kislányt tartott a kezében. A kislány segítséget kiabált egy nevet de erre Hana nem nagyon figyelt, mert rátámadott a szellemre. Mikor a szellem meglátta Hanát elejtette a kislányt és lefelé kezdett zuhanni. Hana gyorsan reagált és még időben elkapta a kislányt utána, pedig odavitte Michiyohoz és letette.

Hogy merészeled elvinni a holnapi reggelimet - kérdezte mélyhangon a szellem és rátámadott Hanára. Hana könnyen kitért a csapás elöl és ő is elindított egy csapást mire a szellem nem készült fel és ezért ott helyben halt meg és vált hamuvá.

Jól vagy - ment Hana a megszeppent kislányhoz.

Igen köszönöm hogy megmentettél - mondta egy kicsit félénken.

Szívesen. Az én nevem Hana ez pedig - mutatott a mellette álló Michiyora - Michiyo. És téged hogy hívnak - kérdezte Hana.

Az én nevem Rin - mondta Rin de ekkor megzörrent egy bokor és onnan egy gyíkféle szerzett eset ki.

Jeken sama jól vagy - futott Rin Jekenhez a gyík szerzetthez.

Mit érdekel téged a gazdánk, leszedte volna fejemet, ha valami bajod esik - vágta a fejéhezz Jeken.

Jeken fejezd be - hallatszott egy hűvös hang a fák árnyékai közül.

Igen is nagyuram - mondta féléken Jeken. Ekkor előlépett a szelem és körül nézett utána odament Rinhez.

Hana sama - húzogatta Michiyo Hana kabátját. Ekkor Hana lehajolt hozzá.

Tessék Michiyo - kérdezte halkan Hana.

Őt szeretném, hogy töltsük meg szeretettel - mondta még halkabban Michiyo nehogy, meghalja a szellem.

Rendben - mondta hangosan Hana és felállt. Ekkor a szellem is észrevette a két idegent és feléjük fordult.

Mit akartok - kérdezte a szellem közönyös hangon.

Ó mi - mutatott magára Hana játékosan - mi csak csatlakozni szeretnénk hozzád, mert ahogy látom Rin unatkozhat, és ha te nem vagy a közelébe, mint az előbb reggelije lehet egy szellemnek, és ha nem gond mi szívesen vigyáznánk, és ha Michiyonak semmi kifogása, akkor Rinnek lenne egy játszópajtása - mondta még mindig játékosan.

Rendben - mondta egy-két percgondolkodás után.

Jaj de jó - kiáltotta egyszerre a kit kislány.

Indulunk -szakította félbe a szellem.

Rin kérdezhettek valamit - kérdezte Hana.

Persze Hana sama - mondta Rin.

Azt tudom, hogy azt a varangyot Jekenek hívják de, hogy hívják a nagyuradat - kérdezte Hana.

A nagyurat Sesshoumaru samának hívják - mondta Rin.

Köszönöm - mondta és nézte a nagyurat, hogy milyen üres a tekintette és milyen semmilyen. Erre Hana elszomorodott, mert úgy érzi ez lesz élete legnagyobb kihívása. Így mentek az erdőben és tűntek el a fák árnyékában.

az az átkozott… - szidta a szellemet Hana miközben óvatosan, kimosta a sebet. Miután végzett körülnézett hogy van e valaki a közelben. Amikor ő azt hitte, hogy nincs senki a, közelben ami nagy tévedés volt mivel Sesshoumaru minden mozdulatát leste. Ezt Hana nem tudta, mert a seb annyira fájt neki hogy nem nagyon tudott figyelni ezért kiment és felöltözött utána pedig visszament a táborba. Mikor a táborba visszaért Sesshoumaru már egy fa alatt ült és nézte a két gyereket, akik épp Hanához futnak.

Hana sama jól vagy - kérdezték egyszerre a gyerekek.

Igen - hazudta Hana és egy kis mosolyt, erőltettet az arcára. Amikkor Hana érezte menten, elájul gyorsan egy közeli fához ment és leült. óvatosan hátradőlt úgy hogy ne fájduljon meg a háta.