|
4,5,6, fejezet
2006.07.31. 19:40
 ---
4 fejezet
Mikor Mayumi felébredt fel akart kelni de nem tudott.
-még pihenned kell - mondta Sesshoumaru és visszahúzta Mayumit. Mayumi mihelyst megérezte a vigyázó karokat rögtön elaludt, mert tudta Sesshoumaru kezei közt semmi baj nem érheti.
Mayumi csak délben kelt fel s akkor is csak, azért mert Sesshoumarut már nem érezte, hogy öleli. Mayumi felkelt az ágyból és felöltözött. Mikor kiment megalítót egy szolgát és megkérdezte, merre van Sesshoumaru.
Sesshoumaru samat most tilos zavarni - válaszolta a szolgáló.
Miért - kérdezte vissza Mayumi.
Mert a jegyese van itt - ezzel meghajolt Mayumi előtt és elment. Mayumi amint meghallotta, hogy Sesshoumarunak jegyese van azonnal húgához Ayumihoz rohant, Mikor megtalálta Ayumit azonnal átölelte és sírt, ahogy csak tudott.
Mi a baj Mayumi - simogatta mag Ayumi Mayumi fejét. Mayumi mindent elmesélt húgának. Ayumi azt mondta, hogy menjen fel a szobájába és várja, meg míg oda megy Mayumi így is tett. Ayumi miután megbizonyosodott hogy Mayumi oda megy azonnal Sesshoumaruhoz vette az irányt. Mikor Ayuminak sikerült eljutnia Sesshomaru szobájába kopogás nélkül benyitott.
Zavarok - tette fel idegesítően a kérdést.
Igen - válaszolt vissza gyilkoló szemekkel Sesshoumaru. De ezt Ayumit nem érdekelte lehuppant egy székre.
Csalódtam benned - mondta Ayumi úgy, hogy Sesshoumaru jegyese ne tudjon meg semmit.
Miről beszélsz - tette fel értetlenül a kérdést Sesshoumaru.
A Nővérem Mayumi ma délben megállított egy szolgát és megkérdezte, hol van a szerelme a szolga, azt mondta, hogy a barátnőjével tudod, azért csalódtam benned, mert Mayuminak nem szoltál hogy a te drágalátos barátodnak van egy barátnője elég volt, az hogy én és a nővérem sokat szenvedtünk, ez még csak fokozza, hogy Mayumi a végén magába roskadjon-, mondta, de közben végig Sesshoumaru tekintettét követte.
te lány te Sesshoumarut szereted - szolalt meg Sesshoumaru jegyese.
Mi? Na ne nevetess ebbe az együgyűbe egy ki nem, állhatom, csak azért vagyok itt, mert a nővéremmel egy ígéretet ígértettem, meg veleket kettö meg mér rég Mozukéval lennék, és boldogan élnénk - mondta flegmán Ayumi-, de most mennem kel mielőtt a nővérem meg tudná, hogy miket vágtam Sesshynek - nyújtotta ki a nyelvét, mint egy kisgyerek. Ezzel kiment.
Mayumi - nyitott be Ayumi nővére szobájába de mikor nem látott senkit akkor már tudta nővérének egy kis pihenés kel s majd akkor visszajön, mint idáig mindig, amikor valami szíven ütötte.
Mayumi most éppen az erdőben megy magába roskadva. Ám ebben a pillanatban megállt és egy fát ölelve azt hajtogatja, hogy miért miértpont én s nem tudja feldolgozni.
Mayumira már az este is rátelepedet, amikor elaludt és vigasztalta az éj s simogatta arcát a szél.
5 fejezet
Mayumi már több mint egy hete nem ment haza. Húga Ayumi nagyon aggódót érte, hisz volt olyan hogy egy-két napig nem jött haza de olyan nem volt hogy több mint egy hétig magába zárkózón. Sesshomaru ideges volt és Mayumi után akart menni de Ayumi nem engedte soha, hogy utána menjen. Ez is egy ilyen nap volt de mikor az este eljött egy alak suhant ki a palotából és indult az erdő fellé. Sesshoumaru volt az már nem bírta ki Mayumi nélkül ezért követte a szagát igaz halványan, érezte, de nem akarta elveszíteni, mert inkább meghal, mint hogy Mayumi szívét, összetörje igen Sesshoumaru most jött rá igazán, hogy mit akart mondani apja volt kiket, megvédeni Mayumit Rint és még talán azt a botladozó Jekent is megvédené az élete árán. Mikor Sesshoumaru rátalált Mayumira nagyon meglepődött hisz Mayumi egy fának dőlve aludt kisírt szemmel és látszott, rajta hogy amióta elment a palotából nem evet semmit. Sesshoumaru odament és az ölébe vette a vacogó lányt és ráterítette a prémjét. Így vigyázta Sesshoumaru Mayumi álmát. Mayumi érzet valami melegséget, amit eddig csak akkor érzet, ha Sesshoumaru közelében volt s ekkor kipattantak a szemei és felnézet, de amikor felnézet nem a csillagokat látta, hanem azt az arany szempárt, amiben mindig elveszet.
mit..mit keresel itt - nézett Mayumi még mindig Sesshoumaru szemébe de ekkor eszébe jutott Sesshoumaru jegyese és elkezdet sírni, de nem akarta hogy Sesshoumaru lássa a könnyeit ezért el akart szaladni, de Sesshoumaru meg fogta a kezét és magához rántotta.
Az előbbi kérdésedre hogy választ adjak téged, kerestelek - mondta Sesshoumaru és megsimogatta Mayumi arcát - nem akarlak elveszíteni Mayumi akkor inkább, meghalok, mint hogy neked összetörjem a szíved - suttogta Mayumi fülébe.
Ne csináld, ezt kérlek ez jobban, fáj - s Mayumi magához szorította Sesshoumarut.
Mayumi ne sírj, nem szeretem az arcodon látni a könnyeket - és ő is magához ölelte Mayumit. Így álltak percekig, míg végül Mayumi megnyugodott. Mayumi kibontakozódott az ölelésből és Sesshoumaru szemébe nézett.
Miért - kérdezte meg végül Mayumi.
Ő nem a jegyesem Mayumi hanem a legjobb barátom. Apám nevezett el minket úgy hogy jegyesek, mert szoros barátságban álunk mindig kitartunk egymás mellet és segítünk egymáson, ezért mindenki ezt mondja a palotában senki se érti, hogy miért hívják így őt, aki nem élt akkoriban - fejezte be Sesshoumaru. Mayumi nem tudta higgyen e vagy sem szavainak ezért csak megfordult és elindult a palota irányában de alig tett két lépést össze eset az volt a szerencséje, hogy Sesshoumaru ott volt és elkapta.
Legyengültél, hiszen nem ettél semmit egy hétig - mondta Sesshoumaru és még jobban magához ölelte végül Sesshoumaru felvette menyasszonyi fogásban és így vitte haza. Mikor végre hazaértek már az utolsó napsugár is feljött. S Sesshoumaru észre sem vette mikor aludt el Mayumi a karjaiban.
Mi történt Mayumival - kérdezte aggodva Mayumi húga.
Csak legyengült a szervezette pár nap, és lábra tud állni - válaszolt Sesshoumaru és bevitte Mayumit a szobájába, mikor lefektette Mayumit ki akart menni, de egy hang megállította.
Ne menny el - mondta halkan Mayumi - maradj itt velem - de ezt már nem kellett volna mondania, mert Sesshoumaru már Mayumi ágyán ült s Mayumit magához ölelve aludtak el.
6 fejezet
Mikor Mayumi felkelt érezte valaki, simogatja, és amikor felnézet nagyon meglepődött, mert Sesshoumaru volt, és ha Mayumi idáig felkelt Sesshoumaru már nem volt a közelében.
Hogy, hogy még itt vagy - nyújtózkodott Mayumi.
-Tán menyek el - mondta Sesshoumaru és fel akart kelni, de Mayumi visszahúzta és átölelte.
ne maradj - mondta Mayumi. Sesshoumaru ekkor Mayumi nyakáról lesöpörte a haját és kényeztetni kezdte Mayumi nyakát. Ám ekkor valaki kopogott Mayumi szobája ajtaján. Sesshoumaru abbahagyta a kényeztetést és kinyitotta az ajtót.
Mayumi jobban vagy - szolalt meg húga Ayumi miután látta hogy Sesshoumaru kiment.
Igen - válaszolt Mayumi.
Az a kis perverz állat - kezdte volna Ayumi ha Mayumi rá nem szol.
Fejezd be Ayumi ha ő nem jött, volna utánam, már rág a sírt, ásnák nekem, és különben is Sesshoumarunak nincsen jegyese - mondta Mayumi higgadta.
Hogy - lepődött meg Ayumi.
A jegyese, akit azt hitem, hogy a jegyese nem az volt csak az apja nevezte el őket így - mondta még mindig higgadtan.
Nem érdekel jobb, lenne, ha ahhoz az emberhez mennél feleségül, akit apa választott neked - mondta Ayumi közönyösen
Ezt meg ne haljam még egyszer - mondta Mayumi most egy kicsit ingerülten - nem megyek ahhoz a kétszínű alakhoz - vágta be Mayumi a szobája ajtaját.
Mayumi most ingerülten kereste szerelmét, hogy egy kicsit megnyugodjon Ayumi beszélgetése után, mert Ayumi ugyan nem tudta de az az ember megerőszakolta mikor egy éjszaka kiment inni. Mayumi nem bírta tovább leroskadt egy padra és elkezdet halkan sírni. Az emlékek újra a felszínre jöttek Mayumi szemében minden fájdalom, amit azon az éjszakán élt át. Bár Mayumi megpróbált csendben sírni ezt Sesshoumaru meghallotta és ezért megkereste Mayumit.
Mi a baj - ült le mellé Sesshoumaru és átölelte.
Se..semi - hazudta Mayumi.
Akkor nem sírnál - érvelt Sesshoumaru - kérlek, mond el - kérlelte Mayumit.
-nem megy túl fájdalmas- nézet Sesshoumaru szemébe.
Látom. Látom a két szép szemedben a hatalmas fájdalmat, amit idáig nem véltem felfedezni miért - kérdezte Sesshoumaru.
Mert idáig sikerült eltemetnem a szívem legmélyére de a húgom Ayumi a felszínre hozta ezeket - válaszolt rá Mayumi. Ezek után már nem beszéltek, hanem ölelték egymást szorosan. Mayumi hallgatta szerelme egyenletes szívdobogását Sesshoumaru pedig, érezte nyugtató illatát. Ám Mayumi ezt egy idő után félbeszakította.
Mikor szeretnéd meglátogatni az öcséd - jutott eszébe Sesshoumaru kérése.
Amikor neked jó - felelt a kérdezett.
Akkor holnap menjünk - mondta Mayumi - szolok is a húgomnak meg Rinek és Jekenek - futott el Mayumi.
Az éjszaka igen csendesen telt el. Mayumi és Sesshoumaru mint mindig ölelve aludtak el, Rin az új családjáról álmodott, és Jeken horkolása vízhangzott a palotában, Ayumi pedig nézte a csillagos eget s aludt el az ablaknál.
És ahogy Mayumi megmondta mér aznap elindultak Sesshoumaru öccse keresésére. Az erdő felé vették az irányt s tűntek el benne.
Csak a madarak látták és a nap hogy merre mennek a mi kis csapatunk!
Folytatás következik
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
