Sesshoumaru samat most tilos zavarni - válaszolta a szolgáló.

Miért - kérdezte vissza Mayumi.

Mert a jegyese van itt - ezzel meghajolt Mayumi előtt és elment. Mayumi amint meghallotta, hogy Sesshoumarunak jegyese van azonnal húgához Ayumihoz rohant, Mikor megtalálta Ayumit azonnal átölelte és sírt, ahogy csak tudott.

Mi a baj Mayumi - simogatta mag Ayumi Mayumi fejét. Mayumi mindent elmesélt húgának. Ayumi azt mondta, hogy menjen fel a szobájába és várja, meg míg oda megy Mayumi így is tett. Ayumi miután megbizonyosodott hogy Mayumi oda megy azonnal Sesshoumaruhoz vette az irányt. Mikor Ayuminak sikerült eljutnia Sesshomaru szobájába kopogás nélkül benyitott.

Zavarok - tette fel idegesítően a kérdést.

Igen - válaszolt vissza gyilkoló szemekkel Sesshoumaru. De ezt Ayumit nem érdekelte lehuppant egy székre.

Csalódtam benned - mondta Ayumi úgy, hogy Sesshoumaru jegyese ne tudjon meg semmit.

Miről beszélsz - tette fel értetlenül a kérdést Sesshoumaru.

A Nővérem Mayumi ma délben megállított egy szolgát és megkérdezte, hol van a szerelme a szolga, azt mondta, hogy a barátnőjével tudod, azért csalódtam benned, mert Mayuminak nem szoltál hogy a te drágalátos barátodnak van egy barátnője elég volt, az hogy én és a nővérem sokat szenvedtünk, ez még csak fokozza, hogy Mayumi a végén magába roskadjon-, mondta, de közben végig Sesshoumaru tekintettét követte.

te lány te Sesshoumarut szereted - szolalt meg Sesshoumaru jegyese.

Mi? Na ne nevetess ebbe az együgyűbe egy ki nem, állhatom, csak azért vagyok itt, mert a nővéremmel egy ígéretet ígértettem, meg veleket kettö meg mér rég Mozukéval lennék, és boldogan élnénk - mondta flegmán Ayumi-, de most mennem kel mielőtt a nővérem meg tudná, hogy miket vágtam Sesshynek - nyújtotta ki a nyelvét, mint egy kisgyerek. Ezzel kiment.

Mayumi - nyitott be Ayumi nővére szobájába de mikor nem látott senkit akkor már tudta nővérének egy kis pihenés kel s majd akkor visszajön, mint idáig mindig, amikor valami szíven ütötte.

mit..mit keresel itt - nézett Mayumi még mindig Sesshoumaru szemébe de ekkor eszébe jutott Sesshoumaru jegyese és elkezdet sírni, de nem akarta hogy Sesshoumaru lássa a könnyeit ezért el akart szaladni, de Sesshoumaru meg fogta a kezét és magához rántotta.

Az előbbi kérdésedre hogy választ adjak téged, kerestelek - mondta Sesshoumaru és megsimogatta Mayumi arcát - nem akarlak elveszíteni Mayumi akkor inkább, meghalok, mint hogy neked összetörjem a szíved - suttogta Mayumi fülébe.

Ne csináld, ezt kérlek ez jobban, fáj - s Mayumi magához szorította Sesshoumarut.

Mayumi ne sírj, nem szeretem az arcodon látni a könnyeket - és ő is magához ölelte Mayumit. Így álltak percekig, míg végül Mayumi megnyugodott. Mayumi kibontakozódott az ölelésből és Sesshoumaru szemébe nézett.

Miért - kérdezte meg végül Mayumi.

Ő nem a jegyesem Mayumi hanem a legjobb barátom. Apám nevezett el minket úgy hogy jegyesek, mert szoros barátságban álunk mindig kitartunk egymás mellet és segítünk egymáson, ezért mindenki ezt mondja a palotában senki se érti, hogy miért hívják így őt, aki nem élt akkoriban - fejezte be Sesshoumaru. Mayumi nem tudta higgyen e vagy sem szavainak ezért csak megfordult és elindult a palota irányában de alig tett két lépést össze eset az volt a szerencséje, hogy Sesshoumaru ott volt és elkapta.

Legyengültél, hiszen nem ettél semmit egy hétig - mondta Sesshoumaru és még jobban magához ölelte végül Sesshoumaru felvette menyasszonyi fogásban és így vitte haza. Mikor végre hazaértek már az utolsó napsugár is feljött. S Sesshoumaru észre sem vette mikor aludt el Mayumi a karjaiban.

Mi történt Mayumival - kérdezte aggodva Mayumi húga.

Csak legyengült a szervezette pár nap, és lábra tud állni - válaszolt Sesshoumaru és bevitte Mayumit a szobájába, mikor lefektette Mayumit ki akart menni, de egy hang megállította.

Ne menny el - mondta halkan Mayumi - maradj itt velem - de ezt már nem kellett volna mondania, mert Sesshoumaru már Mayumi ágyán ült s Mayumit magához ölelve aludtak el.

ne maradj - mondta Mayumi. Sesshoumaru ekkor Mayumi nyakáról lesöpörte a haját és kényeztetni kezdte Mayumi nyakát. Ám ekkor valaki kopogott Mayumi szobája ajtaján. Sesshoumaru abbahagyta a kényeztetést és kinyitotta az ajtót.

Mayumi jobban vagy - szolalt meg húga Ayumi miután látta hogy Sesshoumaru kiment.

Igen - válaszolt Mayumi.

Az a kis perverz állat - kezdte volna Ayumi ha Mayumi rá nem szol.

Fejezd be Ayumi ha ő nem jött, volna utánam, már rág a sírt, ásnák nekem, és különben is Sesshoumarunak nincsen jegyese - mondta Mayumi higgadta.

Hogy - lepődött meg Ayumi.

A jegyese, akit azt hitem, hogy a jegyese nem az volt csak az apja nevezte el őket így - mondta még mindig higgadtan.

Nem érdekel jobb, lenne, ha ahhoz az emberhez mennél feleségül, akit apa választott neked - mondta Ayumi közönyösen

Ezt meg ne haljam még egyszer - mondta Mayumi most egy kicsit ingerülten - nem megyek ahhoz a kétszínű alakhoz - vágta be Mayumi a szobája ajtaját.

Mikor szeretnéd meglátogatni az öcséd - jutott eszébe Sesshoumaru kérése.

Amikor neked jó - felelt a kérdezett.

Akkor holnap menjünk - mondta Mayumi - szolok is a húgomnak meg Rinek és Jekenek - futott el Mayumi.