Holnap elmegyek meglátogatom az apámat - mondta Mayumi síros hangon.

Veled megyek -mondta Sesshoumaru ellentmondást nem tűrő hangon.

Félek - hangzott Mayumitol e szó.

Mitől- Mayumi amint meghallotta, hogy van valaki mögötte azonnal megfordult és látta, hogy Sesshoumaru az.

Félek, attól hogy nem szeretsz, félek, hogy amit két honapja mondtál nem igaz - és egy könnycsepp gördült le a szeméből- félek.- adott választ Mayumi. Sesshoumaru annyira meglepődött a válaszon hogy nem is tudta mit mondjon, de Sesshoumaru úgy érezte nem kel mondania semmit, hiszen ő szereti és ezt komolyan is gondolta ezért odament Mayumihoz és felalította utána, pedig gyengéden megcsókolta ekkor Mayumiban eltört a mécses és sírni kezdett Sesshoumaru ölelésében.

Mayumi csillagom ébredj fel-becézte Mayumit.

Minek neveztél - figyelt fel Mayumi hisz idáig Sesshoumaru nem mondott neki ilyeneket.

Csillagomnak - adott választ Sesshoumaru - ideje visszamennünk aggódni fognak miattunk- Sesshoumaru tudta, hogy Jeken és Rin tudják, hogy Mayuminak bevallotta érzéseit és ez nem is zavarta, de még mindig úgy érezte ez gyengeség, ezért ezt mondta Mayuminak:

Mayumi szeretném, ha nem tudna senki a mi szerelmünkről Jekenen és Rinen kívül - fordult el Sesshoumaru. Mayumi erre meglepődött de utána megértés tükröződött a szemében, hiszen sesshoumarut úgy nevelték, hogy rideg legyen és az érzéseit gyengeségnek, higgye.

Rendben - mondta Mayumi. Erre Sesshoumaru elindult az ösvényen Mayumi pedig követte.

Mayumi sama ezt neked hozta egy Takumi nevű férfi - nyomta Mayumi kezébe a levelet. Mayumi a név hallatán megrökönyödve ált erre Sesshoumaru is felfigyelt.

Mayumi valami baj van - kérdezte.

Nem nincs - és elindult a szobája felé.”nem az lehetetlen ő csak akkor hoz személyesen levelet, ha meghalt valaki”gondolt vissza a névre Mayumi. Sesshoumaru követte, de úgy hogy Mayumi ne vegye észre ez Sesshoumarunak könnyen ment, mert Mayumi magába rökönyödve ment azt se vette észre, amikor egy nőnek ment neki. Miután Mayumi bement a szobájába Sesshoumaru Mayumi szobájának, az ablakának a függönye mögé bujt. Mayumi kinyitotta a levelet és ez ált benne:

Mayumi miért sírsz -jött elő Sesshoumaru. Mayumi ijedten felnézet és gyorsan letörölte könnyeit.

Semmiért - füllentette, mert Mayumi jól tudta hogy akkor Sesshoumaru minden percét vele töltené, mert attól félne, hogy öngyilkos lenne.

Előlem nem tudod elrejteni a könnyeid - válaszolta higgadtan.

Az apám meg..meghalt - Mayumi újra sírni kezdett. Sesshoumaru odament és átölelte.

felejteni a karok - nézett síros szemekkel Sesshoumaru szemébe.

Mindenki azt szeretne ilyenkor - mondta és átölelte. Sesshoumaru most érezte igazán, hogy mit érzett ő valójában mikor apja meghalt és hogy öcsét menyit bántotta pedig nem is ö volt a hibás. Ekkor egy könnycsepp csordult le arcán.

Mayumi szeretném, ha eljönnél velem az öcsémhez - mondta, miután Mayumi megnyugodott. Sesshoumaru érezte bocsánatot kel kérnie tőle.

Rendben - mondta és elkezdett öltözni.

Még ma indulunk - mondta Sesshoumaru és kiment. Mayumi egészen az ebédlőig azon gondolkozott mit kezd majd az életével. Mikkor odaért Rin jött oda.

Miért sírtál Mayumi sama - tette fel a kislány aggódva. Mayumi csak most vette észre milyen kisírt a szeme, nem akart Rinek válaszolni elég volt tudnia mennyire fáj, de elmondani másnak még fájdalmasabb lett volna.

Rin ne kérdezősködj - mentette ki a helyzetből Sesshoumaru, aki az ablakból hallgatta a történteket.

Igen is Sesshoumaru sama - válaszolta Rin és újra aggódó szemekkel nézett Mayumira ekkor a kislány már tudta mi baja hisz ő is ilyen volt, amikor az ő apukája meghalt.

Sajnálom Mayumi sama - mondta és átölelte Mayumit.

Mit - kérdezte félénken.

Hát tudod, rájöttem miért sírtál én is így néztem ki akkor - mondta és leült. Ekkor lopatták dobogására lettek figyelmes. Mayumi tudta „huga”az ezért lerohant és várta hogy megszólaljon.

Mond hogy nem igaz - és elkezdtek patakokban folyni a könnyei. Mayumi nem akart válaszolni ezért ő is elkezdet, sírni- Nem - mondta Ayumi és térdre eset. Mayumi nem akarta hogy húgának fájjon ezért odarohant és átölelte.

Ne sírj, kérlek - könyörgött Mayumi mert ez neki is fájt. Ekkor Mayumi fölnézet Sesshoumarura, aki most jött oda. De mielőtt Mayumi megszólalt volna egy röhögés, félbeszakította.

Én öltem meg az apátokat - mondta a hang és előjött. Naraku volt az.

Te féreg - üvöltötte a két lány egyszerre.

Köszönöm a bókot - mondta Naraku - Kagura támadj - Utasította reinkarnációját Naraku. Ekkor a semmiből Kagura jelent meg.

Sárkánykígyó tánc - sziszegte Kagura.

Védőpajzs - Emelte fel kezét Mayumi mert érezte, nem tudna kitérni a támadás, elöl.

Ezzel akarsz megalítani - Röhögte Naraku. Ám Naraku nem figyelt Sesshoumarura ezért sikerült neki megsebeznie.

Te átkozott - Fogta meg sebét Naraku- Kagura -mondta s ezzel eltűntek.

Jól vagy - ment oda Sesshoumaru Mayumihoz. Mert látta Mayumi sápadt lett.

Igen csak ki fáradtam - válaszolt Mayumi.

Mayumi - fordult Ayumi Mayumihoz -Ígérd, meg hogy megbosszuljuk apánk halálát.

Ígérem - s mihelyst kimondta a kimertségtől elájult.