A.. Ayu.. Ayumi- mondta elhaló hangon Mayumi és odaszaladt „kishúgához”.

El se tudom hinni, hogy te vagy az Ayumi.

Pedig én vagyok az „nővérkém”- mondta Ayumi.

Miiiii - mondta Jeken és Rin egyszerre.

egy napon kezdődött- kezdte el Mayumi- apám vadászni ment mikor sírásra lett figyelmes mikor meg találta síró kisbabát a szíve meglágyult és hazahozta Ayumit. Én még csak 4 éves voltam s mikor megtudtam, hogy apám a saját lányaként neveli fel Ayumit nem, tudtam mit mondani csak megöleltem a fogadott húgomat az óta a nap óta, nagyon szerettük egymást, mint két testvér de mikor Ayuminak eljött a 15 születésnapja Ayumi kijelentette meg keresi saját szüleit, vagy ha már nem is, élnek meg akarja tudni kik is voltak valójában. Az óta a nap óta nap láttam Ayumit. - fejezte be Mayumi.

Ez nagyon szép történtet volt- mondta Rin meghatódva.

mi történt - kérdezte magától Ayumi de ebben a pillanatban megint sikítani akart, de Mayumi közbevágott.

Elájultál Jeken mait, mert megijedtél tőle.

Hát elég ronda varangy- felelte félénken.

Héj minek neveztél te… - de nem tudta befejezni, mert Mayumi jól fejbe kólintotta.

Ne merészeld a húgomat bárminek is nevezni, mert meghalsz- nézet Mayumi Jekenre.

na nekem mennem kel jó volt veled találkozni nővérkém de még nem találtam semmit a szüleimről és addig nem is nyugszom, amíg nem is találok róluk valamit.

Szerbusztok- és el is tűnt a fák rengetegében.

Valami baj van - kérdezte közönyös hangon.

Nem nincs semmi baj - mondta Mayumi- elmegyek, sétálok - tette hozzá.

Rendben - válaszolta Sesshoumaru mit sem érdeklődve de miután Mayumi elindult Sesshoumaru a szagát követve utána ment.

mit keresel itt - üvöltötte le a fejét Mayumi az idegennek.

Az édesapád küldött azt mondta, gyere vissza a palotába, mert nem nagyon bízik a fiatalemberben, akivel utazol hercegnő - mondta az idegen.

Nem érdekel én nem, megyek vissza a palotába. Apám, lehet, hogy egyhelyben tud ücsörögni, de én nem olyan vagyok, én utazni szeretek ezek az emberek jó emberek csak apám annyira félt, hogy már barátom se lehet. Elegem van, abból hogy apám ezt szeretné, meg azt szeretné én nem rabszolga, vagyok, hanem egy érző ember. De ha Sesshoumaru megengedi velünk, utazhatsz egy ideig és utána apámnak is, elmondhatod hogy ezek az emberek tényleg jó emberek. Köves.- ezzel Mayumival az élen visszaindultak Sesshoumaruhoz, aki már elhagyta a helyszint, és a táborban ülve kémlelte a tüzet. Mayumi rögtön Sesshoumaru elé ált.

Sesshoumaru ő itt apám egyik katonája -mutatott a katonára Mayumi- szeretném, ha velünk tartana egy ideig. Ha csak neked gondot jelentene!

Rendben velünk tarthat, de ha egy rossz szó elmegy megértetted- nézet rá Mayumira.

Igen - ezzel le is zárták az ügyet.

elkel vinni a palotába - Mondta a katona miután Naraku magfutamodott.

Mutasd az utat- mondata Sesshoumaru közönyös hangon, bár szíve legmélyén igen is aggódott a lány élete miatt.

Mért nem vigyáztál a lányomra - kiabálta le a fejét Sesshoumarunak.

Sesshoumaru sama félted Mayumi samat - kérdezte Rin mit sem sejtve a választ.

Igen Rin féltem, ahogy téged is féltelek, ha veszélybe kerültél csak idáig nem volt merszem bevallani magamnak, de Mayumi segített nekem - mondta Sesshoumaru érző szavakkal - Rin kérlek, ez a beszélgetés legyen a mi titkunk rendben- tért le a tárgyról Sesshoumaru.

Rendben Sesshoumaru sama - mondta Rin és kiment a szobából.

Sesshoumaru sama nem lehetne, az hogy a gyógyító kardodat Mayumi közelébe rakod, mert akkor talán jobban lenne-kérdezte Rin.

De - mondta meglepetten Sesshoumaru mert annyira el volt keseredve, hogy ez eszébe se jutott, le is vette az övéről és Mayumi mellé, rakta. Ekkor Rin odament Sesshoumaru elé és átölelte.

Te vagy a legjobb pótpapa -mondta Rin és kiment a szobából.

Te meg a legaranyosabb kislány, akivel találkoztam idáig - suttogta sesshoumaru az éjszakába. Ám ebben a pillanatban Mayumi kinyitotta a szemét.

M.. mi történt- kérdezte Mayumi akadozva.

Ha - fordult hátra az eddig hátal ált Sesshoumaru.

Mi történt - kérdezte ismét Mayumi.

Naraku hirtelen megtámadott és súlyosan megsérült. De már jobban vagy ezért megyek is - mondta Sesshoumaru és elvette Mayumi mellől a kardot.

Ne meny- szolt gyorsan Mayumi.

Miért - kérdezte vissza Sesshoumaru.

Mert nem szeretnék egyedül maradni -válaszolta félénken.

Rendben maradok, de csak, azért mert ennyivel tartozom - hazudta Sesshoumaru mert szívesen maradt Mayumival.

Értem - s e közben Sesshoumaru leült az ágy melletti székre.

hercegnő hát jobban van - örvendezet a cselédlány és azonnal kirohant jelenteni a királynak.

gyermekem azonnal feküdj vissza az ágyba nem, lehetsz olyan jól, hisz tegnap még a halálodon voltál még az orvosok is, azt mondták, hogy lehet, nem éred meg a ma reggelt.

De apám látod már nincs is meg a sérülésem, bár nem tudom, ez hogy lehetséges - értetlenkedet Mayumi.

Én tudom - mondta Rin aki eddig az ajtóban ált.

Tényleg - kérdezte Mayumi

Igen azért gyo…- nem tudta Rin befejezni, mert Jeken megakadályozta benne.

Buta lány nem mondhatod el Sesshoumaru sama akkor, megölne minket - aggodalmaskodott Jeken.

Nem ölne, meg mert ha mégis engem úgyis életre keltene, mint akkor, amikor a farkasok megöltek és te is, tudod hogy a gyógyító kard az, ami ma..- már megint Jeken szakította félbe

Ne merészeld elmondani - fenyegetőzött Jeken.

Jeken azonnal fejezne - hallatszott egy rideg hang.

Sesshoumaru sama - ismerte fel Rin és amint megtalálta pótpapáját oda szaladt hozzá.

I.. igen is Sesshoumaru sama -mondta félénken Jeken.

Rin erre nem kértelek meg, de most megkérlek, ne mond el senkinek mi történt rendben - kérdezte Sesshoumaru.

Igen Sesshoumaru sama - válaszolta a kis csöppség.

Miről zagyváltok itt - kérdezte zavarodottan Mayumi

Semmi Mayumi sama semmi de nem mondhatom el, hogy gyógyultál meg bocsánat - szomorodott el Rin

Jaj Rin ne szomorkodj semmi baj.

Apám -szolalt meg végül Mayumi - szeretném fojttatni az utamat Sesshoumaruékkal.

Nem - válaszolta apja.

De miért Sesshoumaru megvédett mindentől csak, mert te annyira féltesz attól még nem, kellene úgy viselkedned velem, mint egy 6 éves gyerekkel nem tehetett róla Sesshoumaru hogy az a szellem olyan gyorsan jelent, meg hogy még reagálni sem volt időnk.- emelte fel a hangját Mayumi.

Rendben van, elmehetsz, de ha még egy ilyen történik nem éled túl, megérttetted Sesshoumaru - nézet rá fenyegetően.

Igen - válaszolt az említett.