Ekkor lovasok jelent meg, ezzel megzavarva a beszélgetést, egy nagyúr mögötte egy hadseregnyi katona.

-Jó napot papnő, a nevem Mikado Taiki a Mikado klánból, és egy győztes csatából jöttünk, a katonáim fáradtak kérlek hadd töltsük a falutokban pár napot. Hosszú út van mögöttünk. Kaede szívélyesen bólintott.

-Természetesen itt maradhattok a barátaim feltöltik készleteiteket a falusiak pedig szívesen elvendégelnek titeket. A katonák leszálltak lovaikról és hálásan mosolyogtak, Kaede anyó odalépkedett a vezetőhöz aki leszállt a lóváról. Kaede beinvitálta egy friss teára adddig a falusiak elszállásolják a katonáit.

-Mikado-san holvan a palotád? Kérdezte tea töltés közben a papnő.

-Hát a nyugati hegyek völgyében amit hátha így ismersz hogy a sárkányok völgye.

-Ó igen, akkor a te nagyapád biztosan Mikado Kaoru.

-Igen, ő pusztította el az utolsó fekete sárkányt. Illetve sárkánydémont. Kaede bólintott.

Ekkor belépett az immáron mosolygó Kagome. Taiki a lányon felejtette a tekintetét.

-Üdvözlöm, az én nevem Kagome. Majd meghajolt a meglepett Taiki és meghajolt.

Elkezdtek beszélgetni, eközben egy távoli hegyen egy hatalmas palotába sétált egy ismerős youkai.

Sesshoumaru besétált palotájába ekkor odarohant hozzá az udvaron játszadozó Rin, és Jaken.

-Nagyuram nagyon aggódtunk érted!!!! Sírta a kislány és átölelte a szellemet. Sesshy leggugolt és felvette a kislányt. Majd elindultak be, Jaken szólt a lidérc szólgálóknak hogy készítsenek lakomát.

Már nagyban vacsoráztak amikor Jaken rohant a nagyúrhoz.

-Sesshoumaru nagyúr, a szélboszorkány itt van!!! A youkai kiment a kertbe ahol Kagura várta.

-Sesshoumaru! rohant a szellem karjaiba Naraku reinkarnációja. A szellem nem ölelte át.

-Mi történt? Hol voltál Sesshoumaru? Miért nem ölelsz át? Sesshoumaru elfordította a tekintetét.

Eszébe jutott az vállán alvó Kagome, és a lány hiánya.

-Volt egy csatám, nem rég tértem vissza ennyi. Kagura mintha ezeket megse hallotta volna kikellt önmagából.

-Sesshoumaru miért nem ölelsz át!!!??? A szellem most már a boszorkány szemébe nézett.

-Mert nem érzek irántad semmit. Azthittem szeretlek de nem ez csak erőltetés.

-Sesshoumaru a te arcod mindig rideg most pedig a szemed tele van keserűséggel...te szerelmes vagy!

-Ne nevettess!  Mondta Sesshy majd bement a palotába a szélboszorkány pedig elrepült.

-Sesshoumaru eljátszhatod de hiába te szerelmes vagy...de vajon kibe?? Sesshoumaru bement a szobájába és utasított mindenkit hogy ne zavarja, levette magáról a páncélt és csak selyem kimonójában lefeküdt, de álom nem jött szemére éber volt most is. Majd felült, hosszú haja holdfényben gyönyörűen csillogott.

-Látnom kell őt!! Kezét homlokára tette és hanyagul beletúrt a hajába. Majd felvette páncéljait nesztelenül kiment Aysuhoz és elindult a sárkányló hátán az ékkő falujába. Két órával később odáért.

A faluban szinte teljes sötétség honolt. Sesshoumaru elindult a papnői házikó felé de nem lépett be mert egy másik ember szagát is érezte. Sesshoumaru benézett majd észrevette az alvó papnőket és egy klánvezért. Behunyta a szemét majd megfordult és elindult az erőd felé vissza Aysuhoz. A sárkányló egy tóparton legelészett mikor meglátta gazdáját megemelte a fejét, Sesshoumaru elindult Aysu felé.

De egy szélsebesen száguldó nyílvessző elsuhant a youkai mellett ezzel azt kizökkentette.

Sesshoumaru ránézett a nyílra majd a sárkányló kantárjért nyúlt.

-Sesshoumaru! A youkai lassan megfordult. De ekkor meglepődött szigorú arca meglepődött szemei elkerekedtek, mert a papnő szemeiben könnyek csillogtak hajával szél játszadozott.

A lány harcias volt íjjal a kezében mégis szomorú Sesshoumaru nem mozdult a lány se.

Majd a miko lassan leeresztette a fegyvert sőt elisdobta. Könnyei lassan lefolytak hófehér arcán.

Sesshoumaru tett egy lépést a lány felé, majd még egyet Kagome is felé, már nagyon közel voltak a másikhoz. Csak álltak egymással szemben, majd Sesshoumaru óvatosan letörölte a lány könnycseppjeit.

-Miért sírsz te lány? Kagome elmosolyodott de ahelyett hogy válaszolt volna hozzábújt a szellemhez.

-Mert nekem sosem fog megadatni a boldog szerelem. Sesshoumaru érezte hogy a lány ugyanúgy szenved mint ő. De ekkor az esze kihagyott az ösztönei átvették a hatalmat. Szorosan magához ölelte a törékeny alakot. Kagome eltolta magától majd elakart rohanni de Sesshoumaru elkapta a karját magához rántotta és megcsókolta. Kagome visszacsókolt, nagyon gyengéden és szelíden csókolták egymást.

-Ezt nem szabad...suttogta Kagome miközben hagyta hogy Sesshoumaru a derekán pihentesse kezeit ő pedig a szellem nyakán. Sesshoumaru még sosem érezte ezt egy ösztönt ami azt sugallta maradjon a lánnyal és védje meg ha kell az élete árán is. A másik az esze volt,igaz a szíve majd megszakadt a lányért de tudta nem lehetnek együtt mert ő egy szellem a lány pedig a szent ékkő őrzője. Sesshoumaru érezte a lány könnycseppjeit kimonóján. Sesshoumaru hideg szíve megtelt érzésekkel, a lány gyógyító könnyei megolvasztották jeges lelkét. Sesshoumaru érezte hogy nem tudja itthagyni a lányt.

-Gyere velem! Suttogta a szellem és komolyan is gondolta, Kagome elmosolyodott.

-Tudod hogy nem mehetek. Sesshoumaru a lány szomorú szemébe nézett mindkettejük szemében ezeréves bánat tükröződött. Sesshoumaru megcsókolta Kagomét de ő szakította meg a csókot.

-Nem tudom mit tettél velem te lány de beléd szerettem, és szeretlek! Kagome elmosolyodott.

-Én is szeretlek Sesshoumaru. Majd újabb csók de már nem álltak meg a szenvedély győzött lekerültek a ruhadarabok és azon az éjjelen egymáséi lettek majd egymás karjában aludtak el.

Hajnalban egyszerre ébredtek felöltöztek majd kéz a kézben elindultak a faluhoz. A falu szélén megálltak csak álltak egymással szemben majd szorosan megölelték egymást majd Kagome elrohant.

A szellem figyelte a távolodó lány alakját. Majd mikor végképp eltűnt elindult Aysuhoz.

Majd a sárkánylóval elindult a palotájához már a kertjében sétált amikor Kagura ugrott elé.

-Tudod Sesshoumaru sosem gondoltam volna hogy egy belebolondulsz egy emberlányba.

-Mit akarsz Kagura? A szellem nem igazán foglalkozott a boszorkánnyal csak kedvese járt az eszében.

-Csak annyit hogyha szereted miért nem vagy vele???!! Sesshoumaru én szeretlek téged, és azt akarom hogy boldog légy, de így te is és a papnő is szenvedni fogtok!

Sesshoumaru megfordult és elindult szobája felé de Kagura elrepült. Ezalatt felébredt mindenki a faluban Taiki elhívta beszélni Kaede anyót.

-Kaede anyó kérlek add hozzám Kagomét feleségül, tudom hogy papnő de kérlek nem élhetek nélküle.

-Tudod gyermekem a szent ékkő őrzője maga dönt a sorsáról szóval kérd meg a kezét.

Taiki bólintott és elindult a teát főző Kagoméhez. Letérdelt mellé.

-Kagome, nagyon fontos dolgot szeretnék megkérdezni tőled. A lány elmosolyodott.

-Kagome, kérlek légy a feleségem tudom hogy alig ismersz de érzem hogy a szívemnek te kellesz.

Kagome elgondolkozott szívébe hasított a keserű érzés hogy sosem lehet a kedvesével.

-Rendben Taiki a feleséged leszek. Egy három hónapra rá megtartották az esküvőt. Kagura aki figyelte Kagomét úgy döntött elmegy Sesshoumaruhoz. A szellem éppen Rint hallgatta amikor megérkezet.

-Kagura mit kere...

-Kagome megházasodott. Sesshoumarut hideg zuhanyként érte a hír. Majd elfordította a tekintetét.

-Értem. Kagura eltűnt Rin pedig a nagyúrt kérdezgette Kagoméról. A youkai mindent elmondott.

-De Sesshoumaru nagyúr ha szereted Kagomét és ő is szeret téged miért nincs itt?

-Tudod Rin ez egy nagyon bonyolult dolog mivel tudod van a szent ékkő, és Kagome vigyázz rá én pedig szellem vagyok és egy ember és egy szellem kapcsolatát nem nézik jó szemmel. Rin bólintott.

-Sesshoumaru nagyúr remélem egyszer Kagoméval boldogok lesztek, mert én mindkettőtöket szeretlek de főleg téged Sesshoumaru nagyúr és azt kívánom hogy légy mindig boldog! Sesshoumaru elmosolyodott.

-Köszönöm Rin...a kislány kacsintott majd elindult virágot szedni.

A szellem nekidőlt egy cseresznyefának és az eget figyelte, nem gondolta hogy abban a pillanatban egy távoli kastély tornácán egy ifjú feleség ül és az eget kémleli. Majd egy kb. 30éves klánvezér kisétál és fiatal feleségét átölelte. A lány tompán megölelte a férjét majd besétáltak.

-Jöjj kedvesem beszélnünk kell. Kezdte Taiki majd bevezette Kagomét.

A pár egy hatalmas terembe ment ott rengeteg tanácstag állt.

-Kagome elkell mondanom valamit, nem csak azért vettelek feleségül mert szeretlek hanem mert én és az egész klánom mi mind szellemek vagyunk és azt akartam hogy a szent ékkő a birtokomban legyen.

Kagome elmosolyodott, majd lesajnáló pillantást vetett az ottaniakon.

-Ostoba vagy...sőt mind azok vagytok...mondta majd a férje felé fordult.

-Drága férjem nem nézheted a szent ékkő őrzőjét ilyen naívnak nagyon jól tudom hogy szellemek vagytok.

-Tudtad? Kérdezte megszeppenten Taiki de többi szellem is megdöbbent.

-Nagyon jól tudtam, ezért nem engedtem hogy hozzám érj a nászéjszakánkon. Felelte cinikusan.

Taiki kezdett ideges lenni intette a többieknek hogy menjenek azok szó nélkül kimentek.

-Nem akarod hogy bemocskoljam a tested...-itt magához rántotta a lányt majd megcsókolta.

Elkezdte letépkedni feleségéről kimonóját( már nem papnői kimonó hanem hercegnői) már csak egy vékony köpeny volt a lányon mikor Taiki megérintette Kagome hasát és megdöbbent.

-Szóval ezt titkolod előlem, gyermeket vársz,de vajon ki az apja? Elmondod édesem? Majd immáron hatalmas körmeit a lány nyakához szorította de Kagome nem ijedt meg.

-Nem baj a kémeimmel megkeresem az apját a gyermeknek és ki hívom, te pedig megszülöd ezt a gyermeket és amint megszületett az apja előtt megölöm. Kagome bólintott, mindent megtett azért hogy ne tűnjön gyengének. Taiki kiment Kagome pedig felállt és berohant a hálószobájukba.

Leroskadt a földre és elkezdett hangatalanul sírni.

-Miért?? Kérdezgette magában a lány majd kezét a hasára tette. Majd elmosolyodott.

-Ne aggódj kicsim, inkább meghalok  minthogy bántódásod essék...suttogta Kagome.

Majd elaludt, álmában egy tisztáson volt Sesshoumaruval és gyermekükkel játszottak. De ekkor jött Taiki és leszúrta Sesshoumarut és a kisbabát. Kagome felriadt és észrevetette hogy gyűlőlt férje ott alszik mellette.

Felkelt egy lenge kimonót felvette majd kiment a kertbe és leült egy padra. A terhesség jelei éppen hogy mutatkoztak rajta hiszen még csak harmadik hónapnál járt, tudta hogy gyermeke apja Sesshoumaru volt.

Már egy órája gondolkodhatott amikor az egyik szolgáló odament hozzá.

-Úrnőm miért vagy bánatos? Kérdezte az öreg szolgálónő. Kagome elmosolyodott.

-Mert csak azért mentem hozzá Taikihez hogy ne pusztítsa el a falumat, és mert mást szeretek és a szerelmem gyermekét hordom a szívem alatt és félek sosem lehet boldog családja.

A nő megértően bólintott majd egy csésze teát odaadott Kagomének meghajolt majd elsétált.

Kagome elmosolyodott ekkor megjelent Kikyo elmosolyodott és leült a megszeppent Kagome mellé.

-Kikyo...

-Gratulálok a kicsihez ha tudni szeretnéd elmondhatom kisfiú lesz...Kagome elmosolyodott.

-Kikyo mi lesz ezzel a gyermekkel? Kérdezte kétségbeesetten Kagome, Kikyo átölelte reinkarnációját.

-Kagome ne aggódj minden megfog oldódni hidd el, nekem most mennem kell vigyázz magatokra.

Majd eltűnt, Kagome bement a palotába ezalatt az öreg szolgálónő kiegyenesedett, majd visszaváltozott Kagurává. Egy tollával felemelkedett és egyenesen Sesshoumaruhoz szállt.

A szellem palotájában teázott és kedvesén gondolkodott és hogy, hogyan tud majd ezek után a lány nélkül élni. Ekkor betoppant Kagura.

-Kagura, micsoda meglepetés minek köszönhetem a látogatásod? Kérdezte unottan a szellem.

-Egy nagyon fontos hírt hoztam Kagoméról. Sesshoumaru hirtelen felfigyelt.

-Mi történt? Kérdezte egyre türelmetlenebbül.

-Kagome csak azért ment férjhez hogy megvédje a skorpiószellemektől a falut...a youkai felkapta a fejét.

-Kagome egy skorpió szellem felesége? Kagura bólintott. Sesshoumaru tudta hogy milyen veszélyesek a skorpiószellemek és egy erős ösztön kezdett ébredezni a szívében.

-De nem emiatt jöttem hanem mert Kagome a te fiadat hordja a szíve alatt. A szellem szemei elkerekedtek.

-Honnan tudod? Kagura elmosolyodott.

-Ő mondta el egy öreg szolgálónőnek akinek álcáztam magam, most mit teszel Sesshoumaru?

-Beszélek vele! Majd felállt elköszönt Rinéktól, és elindult a skorpió szellem klán palotájához.

Estére ért oda a palotában ünnepély volt mindenütt különböző szellemek. Sesshoumaru elvegyült közöttük.

Majd Taiki mellett meglátott egy fehér kimonót világos zöld lepkékkel hosszú fekete haj, Kagomét.

Mikor Taiki magára hagyta feleségét, Kagoméhez odalépett egy alak megfogta a kezét és elkezdett vele rohanni a kert egy eldugottabb pontjára majd megálltak egy kis pad mellett. Kagome rájött ki az.

 -Sesshoumaru...és a szellemhez bújt, a youkai örömmel ölelte magához. Majd megcsókolták egymást.

-Kagome, mondd igaz? Kérdezte izgatottan a szellem. Kagome elmosolyodott.

-Mire gondolsz?

-Hogy gyermeket vársz, kié a baba? Kérdezte picit féltékenyen a youkai.

-Sesshoumaru mivel nem engedem, hogy egy skorpiószellem hozzámérjen szerinted ki lehet az apja?

Sesshoumaru örömében felkapta szerelmét és megforgatta.

-Akkor apa leszek? Kérdezte izgatottan a youkai, Kagome nevetve bólintott, majd megcsókolták egymást.

Sesshoumaru letette a szerelmét, Kagome leült a padra Sesshoumaru mellé és átkarolta kedvesét.

-Még ma elszöktetlek innen! Mondta a tőle szokatlanul hevesen a szellem.

-Sesshoumaru ne, nem akarom hogy kövessen minket Taiki és hogy folytonos csatázás alatt szülessen meg a fiúnk. Sesshy felkapta a fejét.

-Fiú lesz? Kagome bólintott a youkai adott egy hatalmas puszit szerelmének.

-Rendben van Kagome, még várok, de eljövök és legyőzöm Taiki egész klánját.

Sesshoumaru vissza kisérte kedvesét majd megcsókolták egymást és a szellem fájó szívvel elment.

Teltek a hónapok Kagome már a terhessége végén járt Taiki kémekkel figyeltette szellemek reakcióit és emberek reakcióit ha szóbajött Kagome, de egyik se ugrott arra ha kiderült a lány állapotos.

Kagome utolsó heteiben járt amikor az egyik nap Taiki bement hozzá leült a samiszenen játszó lány mellé.

-Kedvesem hamarosan megszületik a gyermek és kiderül ki az apja majd megölöm mindkettőt és akkor az enyém leszel. Mondta boldogan, este mikor lefeküdtek Kagome nagyon rosszul volt hívatták a bábákat ők kiküldték Taikit. Három órával később csecsemő sírás hallatszott Taiki bemehetett mindenkit kiküldtek.

Kagome ott feküdt karjai közt pedig egy rövid ezüstös hajú barna szemű kisbaba.

-Szép gyerek kár hogy megkell hallnia no se baj a mi gyerekeink szebbek lesznek! Mondta majd megpuszilta Kagomét és kiment. A lány elkezdett sírni a csecsemő bíztatóan rámosolygott édesanyjára Kagome jobb kedvre derült majd elringatta a kicsit ő pedig a holdat nézte.

Ekkor hatalmas robaj hallatszott egy ismerős youkai Sesshoumaru a toukijin segítségével betörte a palota kapuját. Elhárította az őröket majd berohant Kagome szobájába, felsegítette szerelmét ekkor belépett Taiki.

-Sesshoumaru szóval te voltál a feleségem szerelme...ekkor átalakult skórpióvá és a párra támadt. Sesshoumaru felkapta szerelmét aki a gyermeket tartotta és a palota előtt várakozó Aysuhoz vitte.

-Ne aggódj, Aysu majd a palotámhoz visz. Majd feltette a kedvesét a sárkánylóra.

-De mi lesz veled?

-Ne aggódj semmi baj nem lesz. Majd megpuszilta a kisfiát és elindult ekkor az egyik bokorból előfutott Rin.

-Kagome! Ugye nem lesz baja Sesshoumaru nagyúrnak?

-Rin, fogd meg a kicsit és vidd a palotába Aysuval! A kislány bólintott Kagome odaadta az alvó kisfiút majd megidézett egy nyilat és elindult vissza a palotához. Rin pedig egyenesen Sesshoumaru palotájába.

Kagome mikor visszament meglátta a palota előtt csatázó kutya alakban lévő Sesshoumarut és a skorpió alakban küzdő Taikit. Kagome nem tétovázott kifeszítette az íját.

-Taiki!!! Majd szíven lőtte a szellemet hatalmas lila fény keletkezett és a az egész palota elporladt.

Sesshoumaru odarohant kedveséhez majd együtt elindultak a palotába.

Mikor odaértek a kertben Rin várta őket a kicsivel a youkai mint egy pajkos gyerek felvette a kisfiát.

A kicsi rámosolygott az édesapjára Sesshy nagyon meghatódott Kagome megfogta Rin kezét.

-Ezentúl egy család vagyunk, Kagome, te Rin, a pici Takuto és én! Mondta vidáman a szellem.

Kagome átvette csecsemőt, majd bementek a palotába. Sesshoumaru elvitte Rint, és megvárta míg elalszik.

A szellem már nagyon fáradt volt de sietve bement kedvese és a az ő hálószobájába.

Nagyon meglepődött Kagome ott ült és hagyta hogy a kisfiú mosolyogva játszon a kimonójával.

Kagome felnézett szerelmére felállt és gyermekkel együtt szorosan átölelte kedvesét.

-Sesshoumaru! a fiatal anyuka szeméből egy könnycsepp gördül le a youkai elmosolyodott majd ajkát kedveséére tapasztotta. Ezután életük nyugodtá és boldoggá vált.

The End......